Téli túra 2008.

Résztvevők: Pálfi Ildi, Pálfi Józsi, Mariann, Zita, Király Laci, Totó, Farkas Erika, Gazsi, Sz. Kis Ági, Sz. Kis Laci,
Túra időpontja: 2008. december 29.
Helyszín: 15. túra, Pilisszentkereszt - Solymári téglagyár
Megtett távolság: 15,5 km, összes idő: kb. 5:00 óra, ebből mozgásidő kb. 4:00 óra, szintemelkedés 520 méter.
Pecsétek: 3 pecsételő hely volt: Pilisszentkereszt (Felső Kocsma), Kevély-nyereg, Solymári téglagyár.

A nyomvonal

Néhány perccel az autókból való kiszállás után, és kb. ugyanennyivel a kollektív tolás előtt ...









Nem volt szívem a tarvágást megmutatni, elég, ha a füstoszlopok emlékeztetnek rá.










Gyönyörűen sütött a nap, szinte végig...







... de azért jól esett a forró tea (vadonatúj, Jézuska hozta termoszból!)












Ez a szép nagy fa nem sokkal a Kevély-nyeregbe való felkapaszkodás előtt került az utunkba.






Meglepően gyorsan megtaláltuk a pecsételő helyet a Kevély-nyeregben













Az ebédünk szó szerint hideg kaja volt.











Olykor kimondottan vadregényes volt az út.









Azért az fejtörést okozott néhányaknak, hogy hogy kerül az "Egri vár" Pilisborosjenő mellé?

Sártúra light a Börzsönyben

Résztvevők: Pálfi Ildi, Pálfi Józsi, Mariann, Hága Adri (mv.), Méhes Kata (mv.), Sz. Kis Ági, Sz. Kis Laci, Marcipán
Túra időpontja: 2008. november 22.
Helyszín: 18. túra, Nógrád vasútállomás - Katalinpuszta
Megtett távolság: 15,6 km, összes idő: kb. 3:50 óra, ebből mozgásidő kb. 3:20 óra.
Pecsétek: 3 pecsételő hely volt: Nógrád vasútállomás, Irma Forrás, Katalinpuszta

Indulás előtt

Esős hét után, a meteorológusok havazási előrejelzését tudva indultunk el. Ennek a túrának ez volt a különlegessége. Végig kavarogtak a fejünk fölött a súlyos, szürke hófelhők, és közben neki-neki is indult a hó. Azért összességében nem panaszkodhattunk az időjárásra, még a nap is sütött ránk. Az őszi sár sem volt elviselhetetlen, de azért csúszkáltunk meg cuppogtunk rendesen.









Egyéb aggodalomra okunk nem volt, mert csinos, vidám kommandósok kísértek bennünket.










Itt jól látszik a keverék időjárás. Ági és Józsi a hófelhők alatt áll (a túra elején még vigyorogva, sármentesen), de hátul, az északi hegyeken ragyogóan süt a nap. Ági bal füle mögött 8 kilométerre a nógrádi vár látható.

Hófelhők alatt

A Nagy-Kő-hegy oldalából szép kilátás nyílik a Duna Esztergom-Visegrág közötti szakaszára. Olyankor, mikor nem takarnak be mindent a hófelhők. Azon gondolkoztam, hogy október 11-én (Pilisszentlászló-Visegrád túra)ha erősen nézünk, láthattuk volna a Nagy-Kö-hegynek ezt a pontját, ahonnan most azt nézzük, hogy honnan láthattuk volna azt, ahonnan most nézünk...

Pihenő

Türelmesen várjuk a pecsétet Magyarkút - Irma forrásnál

Ebben a szép házban volt a pecsét, amit Ildikó és Ági szerzett meg.

 

Este, miután, mire hazaértünk, igazán elkezdett esni a hó.

Indul a második év! Balaton-felvidéki túr(ácsk)a

A túrázók indulásra készen

Résztvevők: Pálfi Ildi, Pálfi Józsi, Shellyke, Mariann, Oszi, Baunok Józsi (mv.), Lore (mv.), Sz. Kis Ági, Sz. Kis Laci
Túra időpontja: 2008. október 24.
Helyszín: 6. túra, Káptalantóti - Szentbékkálla
Megtett távolság: 12,3 km, összes idő: kb. 4:40 óra, ebből mozgásidő kb. 3:30 óra.
Pecsétek: 2 pecsételő hely volt: Káptalantóti és Szentbékálla


A hosszú hétvégére (dicsőség a forradalmároknak!) Pálfi Ildi Balaton-felvidéki kirándulást szervezett Mariannékkal és Baunok Józsiékkal. Sz. Kisék last minute becsatlakoztak a programba, mert nem hagyhatták, hogy a kéktúrázás első évfordulóján nélkülük induljon egy túra. A hétvége remekül sikerült, de erről bővebben inkább bor mellett, most csak a megtett szakaszról számolnék be.
Szóval, komoly viták előzték meg az indulást. 22, 18, 16, 12 - ezek voltak a kitűzött távok. A közös bölcsesség és Pálfi Józsi kemény érvelése a 12 km-es Káptalantóti - Szentbékkálla szakaszt választotta.

A káptalantóti templom

Kiadós reggeli után két autóval elgurultunk Szentbékálláról Káptalantótiba, és némi pálinka meg sör elfogyasztása után könnyű sétával nekiindultunk az útnak.

Még biztató távolban a Csobánc

Remek időben már az út elejétől látni lehetett Csobáncot, ami ugyan nem része a kéktúrának, de a tövében elhaladó jelzésről lelkiismeretünk megnyugtatása érdekében letértünk, azaz feltértünk.

Paplanernyős

Erősen kellett kapaszkodni fölfelé, de megérte. A Balaton, a Balaton-felvidék, a Káli és a Tapolcai medence teljes panorámában volt látható a hegy tetejéről. Bónuszként a mellőlünk felszálló siklóernyősök is szórakoztattak bennünket.

Szőlők között

 

Az úton végig szőlők között vezetett a túra. Nekem, még nem tűnt föl eddig, hogy a Balaton-felvidék egy nagy szőlőskert. Az őszi színek dűlőnként, szőlő fajtánként mások voltak, sárga, bordó, piros parcellák, meg a közöttük elszórt présházak igazán pompás látványt nyújtottak.

Bár nem volt nehéz a túra, jólesett egy kis pihenő. Újabb kör szíverősítő közben megemlékeztünk a 2007-es októberi induló túráról is.

Szép napos időben kiértünk a szőlőtáblák közül, és...
Mindszentkállán keresztül haladtunk hazafelé.

Szentbékkálla előtt megnéztük a híres Kőtengert. Oszi szerint az Őrjárat utcai sziklakert is majdnem ilyen impozáns, de azért érdemes volt itt is körülnézni. Frissen, ruganyosan értünk vissza Szentbékkállára, a falut körbejáró rövid szakaszt ki is hagytuk, mert azt előző nap délután már abszolváltuk. Jó túra volt, akár még egyszer is megtenném.

Csodás őszi színek Pilisszentlászlótól Visegrádig

Résztvevők: Király Zita, Király Andris, Király Laci, Farkas Erika, Tóth Gazsi, Szentgáli Gergő, Pálfi Ildi, Pálfi Józsi, Mariann, Sz. Kis Ági, Sz. Kis Laci ifj. + id., Marcipán
Túra időpontja: 2008 október 11.
Helyszín: 16. túra, Pilisszentlászló - Visegrád (Komp kikötő)
Megtett távolság: 14,4 km, összes idő: kb. 7:00 óra, ebből mozgásidő kb. 3:20 óra.
Pecsétek: 4 pecsételő hely volt: Pilisszentlászló, Pap rét, Nagy-Villám, Visegrád komp kikötő


A képeket Király Laci készítette, ő is tette föl. Ezek itt csak kedvcsináló képek, a többi a szokott helyen található.







Gyönyörű, napos időben találkoztunk a szentendrei autóbuszpályaudvaron. Ezen a képen mindenki rajta van, még én is (a bal alsó sarokban), sőt, Kata is, mert Zita épp vele beszél telefonon.






A buszozás fontos része volt a napnak. Odafelé még csak rendben is volt, de a végén, a Visegrád-Szentendre vonalon eltöltött egy óra a zsúfolt buszon eléggé elrontotta addig virágos jókedvünket.






Piliszentlászlón új tagokat avattunk: Erika, Gazsi és Gergő is átvehették a túravezetőtől kéktúra-füzetüket. TV-híradós stílusban fogalmazva: kameránk tanúja volt, amint Gazsi az első bélyegzőt nyomja új füzetébe.






Az őszi erdő tényleg gyönyörű volt, és hál'isten az út sem volt nehéz.















A színes lombok mellett külön bónuszként egy réten pazar nőszirom mezőre bukkantunk.















A Borjúfőről pedig gyönyörű kilátás nyílt a Dunakanyarra.



Az utolsó szakasz, Nagy-Villámtól a visegrádi révig viszont nem volt igazán élményszerű, egyrészt a sok ember miatt, másrészt mert a meredek, köves talajon sietnünk kellett, hogy elérjük a buszt.

Pótvizsga 1.

13. túra * Nagykovácsi (Zsíros-hegy) - Hűvösvölgy (Gyermekvasút) 2008.09.27.

Résztvevők: Zita, Király Andris, Király Laci
Túra időpontja: 2008 szeptember 27.
Helyszín: 13. túra, Nagykovácsi (Zsíros-hegy) - Hűvösvölgy (Gyermekvasút)
Megtett távolság: 12,8 km, összes idő: kb. 4:00 óra, ebből állásidő kb. 30 perc.
Pecsétek: 2 pecsételő hely volt

A hét végére ígért őszi kirándulóidő arra csábított bennünket, hogy megpróbáljuk behozni az egyre tetemesebb lemaradásunkat, és megtegyük valamelyik Sz.Kisek által már abszolvált szakaszt a Kék Túrából.

Eredetileg a Hűvösvölgy - Rozália téglagyár szakaszra gondoltam, de mivel Kata most nem tudott velünk jönni, az ő kérésére mégiscsak egy olyan túrát választottunk, amelyen ő még nem járt. Zitának is megfelelt a Nagykovácsi-Hűvösvölgy útírány, mert ő ugyan (Katával együtt) már járt ezen a szakaszon, a túrafüzetüket otthon nagyták, úgyhogy pecsétje még nem volt erről a szakaszról.

Mire kijutottunk a Hűvösvölgybe, már szépen sütött a nap, úgyhogy optimistán buszozhattunk Nagykovácsi felé. Különösen akkor derültünk fel, amikor az a kb. 40 fiatal még Ady-ligetnél leszállt, akikről azt gondoltuk, hogy ott fognak előttünk csivitelni az erdőben ...

Felcaplattunk a Zsíroshegyi úton az erdőig, és Zita értő vezetésével (hiszen ő már járt erre!), megtaláltunk a Muflon Itatót, amely pecsételő hely is egyben. Amikor a hosszúlépésünket vörösborból akarta elkészíteni a pult mögött álló helyi erő, akkor koncepciót váltottunk, és benyomtunk egy Unicumot. Szerencsére ide még nem jutott el az EU, mert rendes felest mértek.

Az út végig kellemes és kényelmes volt, legfeljebb a kissé hűvös szélre lehetett volna rossz szavunk, ha abban a kellemes környezetben egyáltalán eszébe jutnának az embernek a rossz szavak.

Délben ugyanott álltunk meg ebédelni, ahol nagy elődeink is tették (ezt Zitától tudjuk). Lábunk előtt barátságos lakófalvacskák, kezünkben Oszolik-féle kolbász, körös-körül fejüket a földből épphogycsak kidugó virágok (később, a Remete szurdok népnevelő tábláiról megtudtuk: verővirágok) - mi kellene még a jó hangulathoz?

Legfeljebb annyi, hogy a fűben kényelmesen elheverve nézzük, amint egy hegyikerékpáros mellközépig lógó nyelvvel ér fel a mintegy 1 kilométeres kapaszkodó tetejére a Remete szurdok felől ...

Közben újra kisütött a nap, így aztán megcsodálhattuk az erdő lassan ősziesbe forduló színeit a lefelé vezető úton. Érdemes is volt jól kinyitni a szemünket, mert ugyan az előbb említett Remete szurdok még igazi erdei látnivaló, az útvonal utolsó szakasza már a máriaremetei házak között inkább csak arra való, hogy elgondolkodjunk, kik azok, akik ekkora házakat tudtak építeni az elmúlt évtizedben?

Időközben elértük Náncsi néni vendéglőjét is. Az üres kerthelyiség sarkában dzsekiben fáztak a pincérek, úgyhogy direkt felüdülés volt a számukra, hogy kávét meg ásványvizet hozhattak a fáradt túrázóknak (habár megpróbálkoztak az étlap szertartásos átnyújtásával is). Amig a társaság összes női résztvevője hölgyprogramot bonyolított a mosdóban, mi fizettünk - 2 kávééert, 2 üdítőéert és egy ásványvízért 2.700 forintot. Zita meg is kérdezte halkan: "Mi ez, a Gundel?" Bizony, Náncsi néni vendéglője, a budai gundelek egyike.

Innen már könnyű sétával elértük az úttörő (bocsánat: gyermek) vasút végállómását, ahol a múzeumnál egy kissé túlkoros gyermekvasutas nyomta bele a 13. túra betételét igazoló pecsétet a füzetünkbe. Az első pótvizsgán átmentünk!

Nagy-szénáson jártunk

13. túra * Piliscsaba - Nagykovácsi: 2008.08.30.

Résztvevők: Király Kata, Sz. Kis Ági, Sz. Kis Laci, Marcipán
Túra időpontja: 2008. augusztus 30.
13. sz. túra. Helyszín: Piliscsaba - Nagykovácsi.
 Megtett táv: 14,5 km; menetidő: 3:04, összes idő: 3:40, állásidő: '35.
Pecsétek: 2 pecsételő hely volt: indulás, érkezés.