2020. december 27., vasárnap

Tekergő blog könyv

2020. karácsonyára megjelent a Tekergő blog könyv abból a szomorú alkalomból, hogy túránk állandó és örök túravezető helyettese Király Laci 2020 májusában itt hagyott bennünket. 

Bevezető a könyvhöz

A magyar turisztika múltba nyúló gyökereiről annyit biztosan tudhatunk, hogy a nemzeti gondolat és az ország tájainak bejárása már a kezdetektől kéz a kézben haladtak egymás mellett. Az I. világháborúban elszenvedett területi veszteségek csak erősítették az akaratot, hogy minél több magyar fogjon a kezébe túrabotot, és járja be az országot. A jó hazafi jó természetjáró, és a jó természetjáró az egyben jó hazafi is, aki nem csak a nemzeti irodalomban jártas, hanem „elolvassa” az országot, a hazáját is.

Ehhez az kellett, hogy a területekre a turistáknak szabad bejárása legyen (pl. az egész Dél-Börzsöny elzárt koronauradalom volt a 30-as évek közepéig), és legyenek utak, ösvények, térképek, turista menedékek a vándorlók támogatására. A Magyar Turista Szövetség 1930 elején határozatba foglalta egy, az egész országot bejáró túraútvonal kijelölését, és 5-10 év alatt annak teljes hosszában a jelzések felfestését.

A terv szerint vörös színű jelzést kapott volna az út, de több hosszú szakaszon már kék jelzések voltak felfestve, ezért praktikusan úgy döntöttek, hogy akkor legyen mindenütt kék az útvonal jelzésének színe.

Az út teljes kijelölése és felfestése 1938-ra készült el. A Turista Szövetség ezt egy országosan propagált Szent István Turistavándorlás nevű programmal ünnepelte meg. Azóta turisták tízezrei járják végig az országot Írottkőtől Nagy-Milicig.

Mostanra az Országos Kéktúrából Országos Kékkör lett az ország keleti, déli tájain futó túraút hozzáadásával.

2015-re komoly állami támogatással a Magyar Természetjáró Szövetség teljesen felújította az útvonalat. Itt-ott új útvonalak, kitisztított ösvények, frissen festett jelzések, és 367 pecsételőhely várja a túrázókat a Kékkör mentén.

Vannak persze olyan hedonista amatőrök, akik nem elvi alapon, nemzeti öntudatból mászkálnak a hegyeken, réteken, hanem mert szeretnek ott lenni. Ilyenek voltunk mi is, és a barátaink is. A hétvégére kinéztünk egy panziót a Bakonyban, vagy a Tátrában, és sok gyerekkel, meg a barátainkkal és a barátaink sok gyerekével elindultunk túrázni. Csak olyankor, amikor kedvünk volt, meg amikor minden összejött. Hál’ istennek, elég sokszor összejött.

Azután ott volt az El Camino. A 2000-es évek, közepén, végén közeli és távolabbi ismerőseink közül többen vágtak neki a nagy zarándokútnak. Érdekes, vonzó történeteket olvastunk, hallottunk a Mezetán a forróságban megtett kilométerekről, a bakancsban feltört lábakról, meg a kolostor szállásokon felszolgált polip vacsorákról. Egy békés, unatkozós szerda este, azt mondtam: Kislaci! Elmegyek az El Caminora. A válasz gyorsan érkezett: rendben Ágikám, de előbb talán inkább csináljuk meg a Kéktúrát.

Ezzel kezdődött.

Azonnal internetet ragadtam, hogy megnézzem, mi is pontosan az a Kéktúra. Honnan, hová tart, hány kilométer, mitől kéktúra a Kéktúra? Nagyon sok mindent nem találtam. A természetjáró szövetség kicsit avittos honlapja, pár megkezdett, de félbehagyott blog voltak az első eredmények. De aztán szembejött Hörpölin! Mindent tudott. Már a második kéktúra bejárásnál tartott, részletes szöveges leírásokkal, javaslatokkal, távokkal, várható időtartamokkal, metszetekkel. Honlapja hűséges tervező társunk, sorvezetőnk lett a kilenc év alatt. Teljesen elképedtünk, mikor kettő-három év után, Hörpölin honlapja, hivatkozott a mi Tekergő blog oldalunkra, amit magunknak vezettünk magunkról.

A csapat:

Nem volt nehéz túratársakat találni. Királyékkal valamikor a 90-es évek végén, kicsi gyerekekkel kezdtük járni Tőserdőn a holt-Tisza partját, a Mátrát, a Bakonyt. Később Osziékkal, Pálfiékkal együtt a Zemplént, magas Tátrát. Hívtuk őket, jöttek. Farkas Erikát baráti vacsora alkalmával kérdeztük, örömmel csatlakoztak. Mi voltunk a törzscsapat, sok-sok alkalmi útitárssal.

A kilenc év:

2007. október 13-án kezdtük és a csapat eleje 2016. október 22-én célba ért. Mariann, még ma is pótló túrákat tart, többen vissza-vissza térnek a különböző szakaszokra.

A kilenc év alatt megtettünk 1160 km-t, bejártunk sok érdekes, lélegzetelállító, csodás, gyönyörű, szép, nehéz, könnyű, érdektelen, elhanyagolt hegyet, dombot, erdőt, mezőt és aszfaltot.

Aludtunk szállodában, hotelben, motelben, turistaházban, falusi vendégházban, magánszálláson, barátoknál, egyszer majdnem egy barlangban. De szerencsére ott nem.

Beszélgettünk mindenkivel, akivel az utunk során találkoztunk. A szállásadókkal, a falubeliekkel, polgármesterekkel, idegenvezetőkkel, szembejövőkkel. A végére sokkal többet tudtunk meg az egyes vidékekről, az útmenti falvakról, városokról, az országról, mint amire az elején számítottunk. Sport volt, móka és szórakozás. Élvezet volt, még a nehezebb kaptatókon, a térdig érő sárban kínlódás is.

Közben sokat beszélgettünk, nevettünk, morogtunk, szuszogtunk, megfogadtuk, hogy soha többet nem megyünk olyan szakaszra, ahol a szint felfelé több, mint 200 m.

A túrák végén jókat vacsoráztunk, külön köszönet érte Oszinak, mint állandó hadtáposnak. Boroztunk, játszottunk, és szárogattuk az átázott holmikat, ha kellett.

Életünk fontos élményévé vált a Kéktúra. Mai napig számtalan beszélgetésünkben visszatérnek az ott szerzett élményeink. Élvezetes, jó programok voltak ezek a hétvégék. Azt csináltuk, amit szerettünk, azokkal, akiket szeretünk. Előrelátó, okos ötlet volt, hogy nem hagytuk elszállni a túrával töltött napokat, az élményeket, a megtett kilométereket, hanem (több-kevesebb gondossággal) folyamatosan feljegyeztük őket a Tekergő Blogban.

A Kéktúra lejárása óta forog a fejemben, hogy össze kéne rendezni az anyagot, az élményeket, a fényképeket. Hogy minek? Csak. Mert jó találkozni az elmúlt évek kedves emlékeivel, jó összerakni a feledésben darabokra esett történeteket, és jó újra ráérezni a régi vidám hangulatokra.

A túra kilenc évének esze, morgós motorja, fő dokumentátora, legkedvesebb barátunk, Király Laci volt. 2020 májusában ő itt hagyott bennünket. Született rendszerező, statisztikus volt (de tényleg), és biztos elégedetten látná, hogy szépen összerendeztem a közös kéktúrás emlékeket. A könyv minden lapjához köze van neki, minden emlékem része és részese ő. Mire a rendezgetés végére értem, láttam, hogy a szerkesztés vele való közös munka volt. Általa és róla is szól ez a kötet.



1956-2020

Sár-sár-sár, Nógrádsipek - Hollókő

Időpont: 2020. december 19.

Szakasz: Nógrádsipek-Hollókő
Résztvevők: Hága Mariann, Harmath Csaba
Táv:11,5 km





Másokkal Kéktúrán

Időpont:2008. augusztus és 2009. nyara
Táv összesen: 71,9 km 
Résztvevő: Király Kata egyedül és barátnőkkel


Szakaszok:
2008. augusztus 29. Visegrád- Pilisszentlászló, 14,4 km
2009. június 16. Dorog-Piliscsaba, 18,6 km
2009. július 19. Kisinóc - Nagy-Hideg-hegy, 5,6 km
2009. augusztus 19. Nagy-Hideg-hegy – Nógrád 14,8 km
2009. augusztus 28. Mátraszentistván-Kékestető 18,5 km

                             Illusztráció, készült 2016. Becske-Romhány szakasz

Ezekről a túrákról annyit őrzött meg az emlékezet és a túrafüzet, hogy Kata lejárta őket. Egyedül vagy barátnőkkel. 

Lehet, hogy ezeken a szakaszon történt valahol, hogy az eredi málna szedegetése és eszegetése közben a jelek elvesztek, a csapat eltévedt. De szerencsére jött egy jóságos erdész, aki megmutatta a helyes irányt. És talán az is, hogy egy pihenő után a lányok rossz irányba indultak, és pár kilométer után azon csodálkoztak, milyen ismerős ez a hely. Újra a kiindulóponton, Visegrádon voltak.

Egy biztos, Kata ezeket a szakaszokat teljesítette.


Lap (könyv) zárta után, 2020. november 28-án

 

2020. karácsonyára Kéktúra blog könyv készült. Utolsó oldalként kerülhettek be a lenti túrák. 

Lejegyezte: Sz. Kis Ágota

Szakasz: Ősagárd-Felsőpetény

Táv: 6,7 km
Résztvevők: Sz. Kis Júlia, Schmidt Gergely, és barátaik Hartung-Marjai Böbe, Hartung István és Hartung Áron, hátizsákban ébren és szundikálva

Júlia rövid összefoglalója szerint, minitúra, mini résztvevővel. A Tekergőn ez a rész csak sárral volt emlegetve. Nekünk is jutott elég, de nem volt vészes.

Gergely megtette első 7 km-ét a kéktúrán! Üdv, a csapatban!


 






Szakasz: Bakonykúti-Fehérvárcsurgó
Táv: 11,1 km
Résztvevők: Hága Mariann, Decsi Edit és Harmath Csaba











 


Újra lendületben

 

Lejegyezte: Hága Mariann

 Szakasz: Bodajk- Fehérvárcsurgó
Időpont:2020. október 24.
Táv:9,7 km
Résztvevők: Hága Mariann és meghívott vendégei: Murányi Liza, Decsi Edit, Harmath Csaba,

Mariann új kísérőket kapott a hátralévő túrákhoz.

Edit, Liza, Csabi kíséretében nekivágtunk, kevésbé napsütéses, őszi időben a Bodajkról induló 9,7 km-nek. Rögtön a túra elején egy emelkedővel kezdtünk, ami jó bemelegítésnek bizonyult. Csak bíztam benne, hogy ez nem szegi az új túrázók kedvét. Szép lassú ereszkedés után beértünk a patak völgyébe, az már egy kellemes sétának bizonyult az út végéig. Jó hangulatban, vidám beszélgetéssel sok nevetéssel telt a kb. 3 óra. A COVID miatt (gondolom) nagyon sok túrázóval találkoztunk. Az út  végén a Károlyi kastélyban található kávézóban zártunk. Kísérőim nagyon élvezték velem együtt, így két hét múlva terveink szerint jöhet a következő szakasz.


Kata és András utótúrája

Szakasz: Füzér-Nagyhuta
Időpont: 2016. október 23.
Táv: 14,9 km
Résztvevők: Király Kata, Bajzik András

Reggel a nagycsapat haza indult.

Kata, definíció szerint tegnap este a befejezők közé tartozott, de a valóság az, hogy a Füzér-Nagyhuta szakasz neki még hiányzott. 23-án teljesítette ezt is.





Szerkesztő megjegyzése: 
A könyv összeállításához kértem képet, leírást Katától. Arra emlékezett, hogy ezen a túrán következett be, kapcsolatuk egyik legválságosabb pillanata, mikor sáros bakancsát új autójuk lökhárítójára feltéve próbálta bekötni. Kívánom, sose legyen ennél nagyobb mélypontjuk!

Az elveszett túra

Lejegyezte utólag: Sz. Kis Ágota
Szakasz: Tardos-Mogyorósbánya
Időpont: 2010.05.01
Táv: 21 km
Résztvevők: Sz. Kis Laci, Marcipán, Király Zita, Király Laci, Király Kata, Bajzik András, 





Az emlékezetünkből és a Tekergőből is teljesen kiesett túra ez. A lenti e-mail és a képek őrzik a nyomát.

Címzett: Pálfi József, Palfi Ildiko , "Sz. Kis László" , oszolik@invitel.hu, Király László György , Dobák Zita

Sziasztok!

Első túra túravezető nélkül.
Pontos terv Király Lacinál. Aki biztosan megy: SZKL, Király család. Aki biztosan nem megy: Oszolik család. SZKÁ (sok a munka, és kicsit beteg vagyok). Utána vacsora nálunk/Osziéknál. Ami biztos, hogy Oszi és Józsi főz.
Most még Farkas Erikát megkérdezem, hogy csatlakozik-e hozzátok a túrára.

Ági