Résztvevők: Mariann, Sz. Kis Ági
Időpont: 2015. november 8.
Táv: 9,1 km
Szintkülönbség: +339/-365
Teljes menetidő: 3:15
Reggel 8:45-kor az indulóponton voltunk. Napi kilátások:
rövid táv, közepes szintek, reggel még köd, később talán napsütés. Sajnos
napsütés, az nem lett, borongós, párás maradt az idő mindvégig.
Legbonyolultabb technikai eszközünk az óra volt, ezért csak
annyit tudunk, hogy 3 óra 15 perc alatt értünk Bajótról Mogyorósbányára. A
szint és távolságadatokat Hörpölin blogjából vettük át.
Valójában a 9,1 km-nél kicsivel többet mentünk, mert az első
15 méteren, a széles nyiladékot követve elrobogtunk az enyhén jobbra tartó
jelek mellet. Aztán korrigáltunk.
Ősz van |
Távolban a bajóti Öreg-kő |
Péliföldszentkeresztet gyorsan elértünk. Itt már emlékeztem,
hogy azon a nevezetes sáros-éjszakai túránkon is nehezen találtuk meg a
templom mögött a kálvária aljában elhelyezett pecsétet.
Péliföldszentkereszten a templom mögött |
Kálvária |
Pecsételtünk, pihentünk, aztán nekivágtunk az utolsó részének. Tudtuk, hogy itt hosszasan megyünk majd fölfelé. Az Öreg-kő ott magasodott a bal oldalunkon. Az emelkedő kellemes volt, amit az is mutatott, hogy végig képesek voltunk a beszélgetésre. Meg is beszéltünk mindent: a gyerekeinket, a férjeinket, a volt és tervezett esküvőket, a munkánkat, a leendő unokákat, a pótunokákat, a közelgő év végét karácsonnyal, szilveszterrel és zárótúrával együtt. Sajnos szót kellett ejtenünk betegségekről is.
Pihenő az Öreg-kő alatt |
Gerecse púpjai a háttérben |
Hamarosan leértünk Mogyorósbányára, a buszmegállóban
megettük az aprócska szendvicsünket. Kicsi túra-kicsi szendvics.
Mariann fél, én háromnegyed kettőre értem haza. Engem komplett vasárnapi ebéd várt itthon: rántott borjú, quinoa és cukkini saláta.