Napsütéstől havazásig

Időpont: 2016. március 14-15.
Szakasz: Szentbékkálla-Nagyvázsony
Résztvevők: Mariann, Sz. Kis Ági
Szakasz: 21,7 km (14,6+7,1)
Szint: +554/-585
Menetidő: 4:45 és 2:30 pihenőkkel

Újabb pótlótúra. Zánkai bázis, 21,7 km, másfél nap, napsütés és hóesés, jó hangulat. Dióhéjban,ennyi.

Az első nap: Balatonhenye-Nagyvázsony 14,6 km, közepesnél gyengébb szintkülönbség. 

Ragyogó, tavaszi napsütés, hóvirágok, ideális túraidő. Egy rövidebb elbizonytalanodás, jelkeresés volt az egyetlen jelentősebb esemény a szakaszon. 

Jelkeresés közben

Jó tempóban tettük meg a távot, kellemesen, én talán kicsit jobban is, elfáradva a végére.

Végig napsütésben

Hóvirágok

 

Kabát nélkül

Második nap:

Még éppen nem esik

Balatonhenye Szentbékkálla 7,1 km, közepes szintkülönbséggel.






Az időjárás előrejelzés miatt, Mariann hajnalban, én kicsit később néztem meg aggódva, hogy esik-e már?

Szerencsére csak az induláskor kezdett szemerkélni az eső, de elszántak voltunk. A szemerkélés lassan erősödő hószitálásba ment át. 

Szélirányból már látszik a hó (havas)

Havasabb

Leghavasabb

És legesleghavasabban az Eötvös Kilátóban:

A szakasz végén, leereszkedve a kilátótól, Szentbékkállán már esőben fejeztük be a túrát. Végigkísért bennünket az a jó érzés, hogy nem futamodtunk meg. A szállingózó hó inkább érdekes, mint kellemetlen volt, az esőből az út végén pedig már csak annyit kaptunk, amennyi nem tudta megzavarni a jó hangulatunkat.

Szépen metszett szőlő, Szentbékkálla felett

Virágzó fák, havasesőben

Kettő másik társasággal is találkoztunk. Az egyikkel induláskor, Balatonhenyén. Profi, a hátizsákokat is védő, térd alá érő esőkabátokkal, túrabottal, felszerelt középkorú csapat volt.  Arra gondoltam, lehet, hogy mi nem vagyunk elég felkészültek?

A másik csapat Szentbékkálla határában jött velünk szembe. Fiatal, kicsit ázott, csapzott társaság, néhányan esőkabátnak gondolt felszerelésben. Nagyvázsonyig mentek. Arra gondoltam, milyen felkészültek vagyunk mi! Szó, mi szó, nem cseréltem volna velük.

Nagyon jó másfél nap volt ez. Azzal együtt, hogy kicsit szomorúan gondoltam arra, első alkalommal bezzeg egy nap alatt tettük meg ezt a távot! 

Dunántúli ötnapos - Negyedik nap: Derű és ború

Időpont: 2016. március 14.
Szakasz: Gérce-Sárvár
Megtett táv: 13,2 km (Endomondo szerint 3,2 + 10,8 km)
Szintkülönbség:+84/-103
Menetidő: 2:30

Résztvevő: Kata, Bajzik Andris, KirálylaciErre a napra terveztük a Szeleste-Sárvár 20 km-es szakasz megtételét. A felhők feloszlottak, és kissé hűvös, de szép napos idő ígérkezett, vagyis ideális feltételek a hosszú túrához.
Mégsem indult jól a nap, Kata ugyanis már reggel jelezte, hogy nem jó a gyomra, és úgy általában nem érzi jól magát, de azért vállalkozott az útra. Azt terveztük, hogy a vasútállomáson szállunk fel a  buszra 11 óra 6 perckor, és délben indul a túra Szelestéről vissza Sárvárra. Tagadhatatlan, hogy kicsit késve indultunk el a szállásról (elismerem: miattam), de ettől még ütemes tempóban haladva akár el is érhettük volna a buszt, ha egyrészt nem dőlünk be a a kék jelzésnek, amelyről azt hittük, hogy elvisz az állomásra, de közben új útvonalat jelöltek ki, és mégsem, szóval itt vesztettünk 2 percet, másrészt a busz is hamarabb jött egy kicsit, úgyhogy hiába voltunk ott a megállóban pontosan a menetrend szerinti indulásra, már csak integethettünk a távolodó járatnak.
Miközben - már egy kis kerülővel, a város főutcáján keresztül - visszasétáltunk a szállásra (ezzel 3,2 km-t megtéve) a szép napos időben, úgy döntöttünk, hogy inkább megtesszük a másnapra tervezett rövidebb szakaszt Gérce és Sárvár között, tekintettel arra is, hogy a következő napra havas esőt jósolt a meteorológia. Ez amúgy tényleg be is jött, de ami miatt  végképp jól döntöttünk, az Kata erősen leromlott fizikai állapota volt.
Máskor alig értünk a nyomába, most alig haladt, 40 percenként meg kellett állnunk pihenni. A kék túra városi kerülőjét ki is hagytuk. Mire visszaértünk, már lázás is volt, a délután hátralévő részében már csak aludt.
Maga a túra egyébként kellemes és könnyű volt, leszámítva az első szakaszt Gérce után, amikor a szép napsütés mellett olyan erős szembeszelünk volt, hogy szinte menni is alig tudtunk. A szép kis sitkei templomocska után (amúgy megváltoztatták a túra nyomvonalát, hogy ezt is érintse - helyes döntés volt!) már kellemesebb erdei séta következett.
Ezen a napon is volt vad-élményünk. Míg a Szajki-tavaknál legalább száz méterre volt tőlünk az utat keresztező szarvascsapat, ezúttal legfeljebb 30 méterre lehettek. Olyan hirtelen jelentek meg, hogy még a fényképezőgépemet sem volt időm bekapcsolni, úgyhogy ezt most nem sikerült megörökíteni.
Másnap vigasztalanul esett az eső, Kata állapota sem javult, úgyhogy megnéztük még a várat, és hazajöttünk. Így lett négy napos a "Dunántúli Ötnapos"

Dunántúli ötnapos - Harmadik nap: Nem riaszt az eső sem

Időpont: 2016. március 13.
Szakasz: Káld - Szajki erdészház
Megtett táv: 16,3 km (Endomondo szerint 16,8 km)
Szintkülönbség:+147/-152
Menetidő: 3:30
Résztvevő: Kata, Bajzik Andris, Királylaci

Dunántúli ötnapos - Második nap: oda-vissza

Időpont: 2016. március 12.
Szakasz: Tömörd - Szeleste
Megtett táv: 19,9 km (amit ténylegesen megtettünk az Endomondo szerint 19,7 km)
Szintkülönbség: +112/-138 (ez is Endomondo)
Menetidő: 3:50
Résztvevő: Kata, Bajzik Andris, Királylaci