Sárban csúszkálás dombra föl és dombról le

Szakasz: Derenk - Bódvaszilas (24. sz túra, OKT 246-247)
Időpont: 2014. október 5.

Résztvevők: Király Laci, Zita, Pálfi Ildi, Mariann, Sz. Kis Ágota, Sz. Kis  Laci, Oszi (logisztika) és Pálfi Józsi (logisztika)
Táv: 11,7 km
Szintkülönbség:+240/-420 m
Átlagsebesség: 3,5 km/h
Tiszta menetidő: 3:12

Túra teljes időtartama: 3:58

A túrafüzet szerint a Derenki pecsételőhely és Bódvaszilas távolsága mindössze 11.9 km, 321 m emelkedő és 480 m lejtmenet.

Reggel fél órával hamarabb indultunk, mint kellett volna, mert 8 óra 30 perckor  Szögliget felett, a Derenkre vezető erdészeti utat zárva találtuk. A sorompón elhelyezett tábla szerint, a területen vadászat zajlott/zajlik, 9 óráig tilos belépni a területre. Bementünk. Gondunk nem lett, csak egy kis rossz érzésünk.

Elkészítettük az induló képet. A két Józsi visszafordult az autókkal.

Király Laci elment pecsételni a Derenki pecsételőpontra (Mariann és Szkisék a nyáron már lejárták ezt a részt), a többiek Bódvaszilasnak vették az irányt. 

A tisztások láncolatán vezető erdei úton kerülgettük a sarat, aztán az erdőben folytatódó úton kerülgettük a sarat. Gondoltuk, ha elkezdjük a kapaszkodást, magasabban már nem lesz sáros. Hát az volt. Mikor Király Laci utolért minket, azt mondta nem a kék jeleket, hanem a csúszkálásunk  nyomait követte.

Szent György és a sárkány feje (Sz.K.L). Az előzőnapi mohos vár helyett.

 

A Lakatos forrástól több, mint 4 km-en keresztül folyamatosan felfele mentünk. Az emelkedés attól lett elég durva, hogy keresnünk kellett azokat a részeket az úton és az út mellett, ahol avaron lehet menni és nem csúszik ki alólunk a talaj. Ez nem mindig sikerült.

 

 

 A nagyon elhagyatott Szabó-pallag erdészháznál voltunk a csúcson. Megebédeltünk. 

Hörpölintől tudtuk, („néha bizony meglehetősen gatyafékes lejtő”) hogy a lefele vezető szakasz meredek, ezért Kislaci mindenkinek vágott túrabotot. Nagy hasznukat vettük.

A lefele vezető úton hatalmas víznyelők (töbrök) mellett mentünk el. Érdekesek és egyben félelmetesek is voltak. Egy helyen népes barlangászcsapat készülődött leereszkedéshez.

Ereszkedtünk, csúsztunk lefele. Kapaszkodtunk a botjainkba. Kerülgettük a túraútra dőlt fákat. Néha felnéztünk, és megállapítottuk, hogy gyönyörű mohos sziklák között jövünk, de nem volt érkezésünk mindezt élvezni.  A fiúk kétszer, háromszor elestek, elcsúsztak, a lányokat a jószerencse megmentette az esésétől. Mariannak egyre jobban fájt a térde.

Örültünk, mikor beértünk Bódvaszilasra. A cigánysoron egy kisfiú először csokit kért (sajnos nem volt már nálunk), aztán a túrabotjainkat (nem adtuk oda, tekintettel az udvaron szaladgáló kisebb testvérekre), végül a telefonunkat (ezt csak viccnek gondoltuk).

Mikor a bódvaszilasi kocsmában, nyakig sárosan találkoztunk a két Józsival, nem értették, hogy ilyen rövid szakasz után, miért vagyunk olyanok, mint a vert sereg.  

Eltévedtünk Gömörben

Szakasz: Zádorfalva - Putnok (24. sz túra, OKT 241-242)
Időpont: 2014. október 4.

Résztvevők: Király Laci, Zita, Pálfi Ildi, Mariann, Sz. Kis Ágota, Sz. Kis  Laci, Oszi (logisztika) és Pálfi Józsi (logisztika)
Táv: 16,7 km
Szintkülönbség:+250/-300 m
Átlagsebesség: 4,1 km/h
Tiszta menetidő:  4:00

Túra teljes időtartama: 5:10

Jósvafőtől nyugatra és keletre is túráztunk. Nyolcan voltunk, hatan gyalogoltunk, ketten a környék nevezetességeit -  mint a világ második legnagyobb könyve, a bódvaszilasi aszalóüzem - nézték meg.

Felhős, párás reggelre ébredtünk. A Putnok – Zádorfalva 18,8 km-es szakasz volt a napi penzum. Elautóztunk Putnokra, ott buszra szálltunk és átmentünk Zádorfalvára.  Gyorsan begyűjtöttük a pecséteket és indulás!

A falut elhagyva, kicsit küzdeni kellett a sáros úttal, ami a faluszéli legelők között kanyargott. A villanypásztorok mellett haladva egyszer csak vágtatva megjelent mellettünk egy ló, megnézett minket, majd visszafordult.

Kicsit később egy szarvastehén futott át mögöttünk. Kisebb emelkedő után értünk fel a Karu-fészke tetőre (Hörpölin túra metszetéről tudtuk, hogy így hívják), ahonnan nagyon szép volt a kilátás. Álltunk, nézelődtünk.

Átnéztünk és átfényképeztünk a szlovák oldalra, nem biztos, hogy akartuk, de csatlakoztunk a szlovák telefonhálózatra, miközben a lányok nagy lendülettel megoldották a közlegelők problémáját.

Hamarosan Gömörszőlősre értünk. Az egykori általános iskola, most néprajzi gyűjteményt bemutató épületegyüttes udvarában pecsételtünk.

A következő állomás Kelemér volt. Tompa Mihály egykori házánál pecsételtünk. Leültünk, megebédeltünk és megbeszéltük, hogy innen az út, néhány kanyar-levágáson kívül, aszfaltozott erdei úton visz vissza Putnokra. Emiatt, na, meg a szlovák hálózat miatt tévedtünk el, hagytuk ki a Kis és Nagy Mohos tavat, a Mohosvárat, 60-70 méter szintemelkedést és kb 1,5 km-t.

Csak mentünk az aszfaltozott erdei úton, mint a birkák. Király Lacinak, aki egy telefonos alkalmazáson követte az utat, nem működött az alkalmazása,  Kislaci elnézte GPS-t, Szkisági, pedig kereste a jeleket, aggodalmaskodott, de nem mondta, hogy állj, nézzük meg, hol vagyunk. Ildikó és Mariann, mint rendes csapattagok tették a dolgukat, békésen gyalogoltak. Mikor visszatértek a jelek, vagy a csapat a jelekhez, a túravezető (ál)hisztizett egy kicsit, a fiúk felajánlották, menjünk (menjek) vissza, járjuk le szakaszt. Ők sem gondolták komolyan, nekem sem lett volna erőm visszamenni, inkább kicsit szomorúan gyalogoltam tovább.

Az Alsó halastó mellett ittunk egy sört, aztán a cigánysoron keresztül, hamarosan beértünk Putnokra.

Fél öt körül már a szálláson voltunk (Tengerszem Hotel, Jósvafő), lepihentünk. Este vacsora, borozgatás, beszélgetés. Megbeszéltük, hogy másnap korán indulunk, gyorsan lejárjuk 13,6 km-t és még időben otthon leszünk. Aztán hogyan is történt valójában, a következő bejegyzésben leírom.

Vannak még képek!

Pótlótúra: Királyék Szarvaskő - Sirok szakaszon

Szakasz: Szarvaskő - Sirok (22. sz. túra, Mátra)
Résztvevők: Király Laci, Zita, Kata
Időpont: 2014. szeptember 20.
Táv: 19,9 km
Szint: +512/-582

Már régóta aggasztotta a Király család túrában aktív részét, hogy lemaradásban van egyes szakaszokon, ezért megragadtuk a jó idő adta lehetőséget, hogy bepótoljunk egy túrát a Mátra és a Bükk hegység közötti szakaszon.
Még csak nagyon korán sem kellett indulni, viszont különböző okok miatt útközben többször megálltunk, így a túravezetővé előlépett örökös tvh. (túravezető-helyettes) sietősre fogta az autóját. Ennek köszönhetően aztán sikerült negyedórával a buszindulás előtt Sirokra érni, ahonnan bebuszoztunk Egerbe, majd gyors átszállással elértünk Szarvaskőre.

A buszról leszállva kiderült, hogy nem hoztunk fényképezőgépet, de az okostelefonos korában ez nem probléma. Szelfiztünk egyet gyorsan a szarvaskői buszmegállóban, és nekivágtunk az útnak.

A faluból már határozott emelkedőn jutottunk ki, amely jó darabon folytatódott. Mire kicsit meglankásodott, addigra épp le is kellett róla térni, ezt majdnem elrontottuk.

Egy nyitott területre értünk, ahonnan egyrészt szép kilátás nyílott az általunk hátrahagyott völgyre, másrészt megjelentek az őszi kikericsek, továbbá egy megtermett őzlábgomba is.
A Gilitka gödre nevű helyen éles jobbkanyart vesz a kék jelzés, amit azonban gyakorlatilag lehetetlen észrevenni, mert épp egy nagyszabású természetátalakítási munka van ott folyamatban, ami a fák totális eltávolításával jár az útépítés mellett. A fákat is sajnáltuk, de még inkább a jelzés hiányát. Szerencsére éltünk a gyanúperrel, és az iPhone-ra letöltött Stempli nevű alkalmazás segítségével megtaláltuk a helyes utat (ami egyébként éppenséggel a most építés alatt álló erdei autósztráda).

Innen már lefelé tartott az út, miközben a völgyből felhallatszott a szarvasbőgés. Úgy terveztük, hogy a pecsételőhelyen, a rozsnakpusztai erdészháznál ebédelünk, ami végül úgy is volt, de elég nehéz volt a közelben olyan helyet találni, ahol egyáltalán le lehet ülni valamire, ami nem a nedves föld.

Innen Sirokig már gyorsan eljutottunk, érintve utunk talán legszebb részét, ahol a csapadékos nyár hatására fűvel sűrűn benőtt ösvény úgy csillogott a beszűrődő napfényben, mintha Óz Smaragdvárosának a főutcáján járnánk.

Attól persze, hogy szép volt, még hosszú is volt, és nagyon megörültünk, amikor várromnak látszó dolgok bukkantak fel az ösvény mentén. Azt hittük, hogy megérkeztünk, de ez még csak a Törökasztal, illetve kicsit később a Barát- és az Apáca-szikla volt, még csak nem is a vár. Ami amúgy csöppet sem romos, sőt, nagyon szépen rendben van tartva. Ezt persze közelről a lányok nem láthatták, mert ők lent várták a túrának azt a tagját, akit a krónikás közismert szerénysége nem enged megnevezni (de azért aki figyel, azt tudja ...).
Mindazonáltal a település még ehhez képest is messze van, nem is beszélve a pecsételőhelyről. Ha nem is vasárnap délutáni erdei séta, de azért kellemes túraszakasz volt.

További képek a szokott helyen.

Pótlótúra őszi kikericsek között a Bükkben

Szakasz: Bánkút - Bélapátfalva (23. sz. túra, OKT 233, OKT 234)
Időpont: 2014. szeptember 27.
Résztvevők: Sz. Kis Ági, és Sz. Kis Laci.
Táv: 21,8km. A menetidő 8:40 volt.
Emelkedés 580 m.

 

Kislacinak volt csak pótlás. 2013. március 9-én nagy csapattal bejártuk már ezt a szakaszt azon az emlékezetes túrán, ahol Kislaci a lefagyott út és a hó miatt visszafordult, és a 2014-es naptárban januárhoz került az a kép, ahol Mariann éppen beszakadt a hóba.

Mint már bejárt szakasz, nem néztem meg előre a szintet, a metszetet. Hiba volt. Arra emlékeztem, hogy gerincen vezető, hosszú út, a végén sok ereszkedéssel.

Nagyon jó időpontot választottunk, igazi vénasszonyok nyara nap volt. Bánkúti síháztól indultunk, pecsételni nem is kellett, mert mindkettőnknek volt már ilyen pecsétje.

Arra gondoltunk ebben a szép időben megnézünk minden nevezetes „követ”, úgy mint a Három-kő, a Tar-kő, az Őr-kő és a Pes-kő.  

Itt szakadt be Mariann a 2013-as túrán

A Három-kőhöz és a Tar-kőhöz 100-300 m-es kitérők vittek.  A kilátás az őszi napfényben gyönyörű volt. A Bükk ott feküdt a lábunk előtt. Álldogáltunk, nézelődtünk, leültünk és gyönyörködtünk. Egy ismeretlen fiatalember közben azt telefonálta valakinek: „az ország legszebb pontján állok”. Egyetértettem vele.

Kilátás a Három-kőről

A tar-kői kitérő után meglepettem tapasztaltam, hogy milyen sok az emelkedő és mennyire nem akarunk elérni az út felét jelentő Cserepeskői-barlanghoz, ahová az ebédet terveztük.

Mikor kiértünk arra a harántoló ösvényre, amelyről az előző túrán megállapítottuk, hogy biztosan nagyon szép kilátás lehet, ha nincs pára, leültünk megettük a szendvicsünket. Közben elbeszélgettünk egy nyugdíjas házaspárral, Akikkel már harmadszor futottunk össze. A környéken van hétvégi házuk, kb. 30! km-es szakaszokat járnak be, és úgy ismerik a környéket, mint a tenyerüket. Sorolták a gerincek, völgyek, hegyek, ösvények, patakok, források, kövek nevét.

Kilátás a harántoló ösvényről

Végre elérkezett a Cserepeskői-barlang, ahol a pecsét fenn, a barlang bejáratánál van. Nem nagyon kívántam a felkapaszkodást, de Kislaci rám nézett és azt mondta: „Ágikám, mindig te szoktál nekem pecsételni". Mentem és pecsételtem.

Valahol a Cserepeskői-barlang után

Elhagyott mészégető

A hátralévő 10 km-en mentünk le és fel, kiálló köveken, sziklákon, erdei ösvényen, nem vágtuk le azt a kettő km-t, amit a tavaszi túrán még megengedtünk magunknak. Kihagytuk az Őr-követ és a Pes-követ egyaránt. Kicsit megálltunk a katona síroknál. Volt még hegymenet, de aztán elkezdődött az ereszkedés.

A Szomjas Csuka vendéglőtől mentünk leszegett fejjel és már csak a kocsira tudtunk gondolni, ahol levehetjük a bakancsokat.

A kéktúra egyik legszebb, de az egyik legnehezebb szakaszát tettük meg. A 2013-as havas küzdelem annyira lefoglalta az akkori teljes élményt, hogy a további nehézségek teljesen kiestek a fejemből. A mostani bejárás sokkal nehezebb lett, mint amire számítottam.

Az biztos, hogy aki akarja látni a Bükk hegységet teljes szépségében, az jöjjön ide vissza. Számtalan kisebb körtúrát, lehet itt megtenni, tanösvényeket lehet bejárni. Én eljövök vele.

Ágota