2013. március 16., szombat

Március elején: még hó takará el a bérci tetőt.

Szakasz: Bánkút-Bélapátfalva (23. sz. túra)
Időpont: 2013. március 9.
Résztvevők: Király Laci, Zita, Kata, Bajzik Andris, Király Andris, Oláh Zsófi, Farkas Erika, Gazsi, Mariann, Sz. Kis Ágota, Sz. Kis Laci, Sz. Kis Zoli és Sz.Kis Júlia
Táv: 20,3 km
Szintkülönbség:+580/-1119 m
Átlagsebesség: Sajnos megfelelő mérőeszköz hiányában ezt ezúttal nem tudjuk pontosan megmondani, de kb 2,6 km/h,( menetben kb. 3,5 km/h)
Tiszta menetidő:  kb. 6 - 6,5 óra
Túra teljes időtartama: 7:45 óra



Tavaszi idénynyitónak kétnapos túrát terveztünk a Bükkbe. Első nap Bánkút-Bélapátfalva, kb 20 km, második nap Szarvaskő-Bélapátfalva, kb 10 km. Lelkes 15 fő, öregek és fiatalok vegyesen, szállás egy hónappal korábban lefoglalva, helyi szállítás leszervezve.
Akkor kezdett gyanús lenni a dolog, mikor Királyék három felhőszakadáson átvágva érték el Budapestet. Aztán Bélapátfalváig még újabb esős szakaszok, erősen lehűlő este következett. 

Reggelre elállt az eső, sárra számítva felszálltunk a helyi önkormányzattól rendelt kisbuszra és átmentünk Bánkútra.
A sípálya végénél még azt hittük, hogy csak a hóágyúzás miatt van hó a túraútvonalon. Hát nem.






Ami ezután következett:
°         lefagyott – felolvadt - lefagyott erdei út. Jégpáncél, hókása, csúszkálás.
°         fél-lábszárig, térdig érő hó az erdei ösvényen. Úttaposás, beszakadás, 2 km/órás átlagsebesség. Kislaci kb. kettő óra küzdelem után visszafordult Bánkútra, bízva abban, hogy Pálfi Józsi Bánkúton megmenti.
°         további reménytelen hótaposás után (5 km-t tettünk meg a 20-ból) a csapat meginogni látszott. Dilemma: visszaforduljunk, menjünk másik, rövidebb úton és kérjünk autós segítséget, járjuk le a teljes távot? Miután egyik alternatíva sem adott lényegesen jobb megoldást, a túra végigjárása mellett döntöttünk.





°         Innentől kezdve aztán egyre kevesebb lett a hó, sokkal könnyebbé vált az út, csak a köd és a pára volt változatlan.




Ebédelni a Cserepeskői barlangnál álltunk meg 2 óra körül. A barlang után egy rövid kapaszkodó következett, majd folyamatos völgymenetre váltottunk. 4 óra körül elértük Bélapátfalva szélénél a Szomjas-csuka vendéglőt. Ittunk egy sört/fröccsöt/forró csokit és cuppogóan vizes bakancsokban (kivétel Ildikó, aki mindig nagyon rendesen kezeli a felszerelését) begyalogoltunk a Viktória vendégházba.





Este a vacsoránál tettük fel a kérdést: mi legyen másnap? A bakancsok jelentős része belül vizesebb volt, mint kívül, fáradtak voltunk, másnapra sem ígérkezett ragyogó napsütés, úgy döntöttünk, megnézzük a kolostort (odaautóztunk), aztán hazaindulunk.
Konklúzió: kora tavasszal nagyon kell figyelni az időjárást, rendesen kell kezelni a felszerelést, nagy csapattal a hosszú táv még hosszabbnak tűnik.
Indulás előtt elolvastam Hörpölin bejegyzéseit, megnéztem a képeket. Titokban azt reméltem, hogy egy-két kilátóponthoz (pl: Tar-kő) elviszem a társágot. Hát sajnos, nem. Örültünk, hogy végigértünk. A Kéktúra egyik legszebb szakaszáról gyakorlatilag semmit nem láttunk. Feltett szándékunk, hogy újra lejárjuk ezt a szakaszt.