Szakasz: Vállus - Tapolca (4. sz. túra második fele)
Időpont: 2011. november 5.
Résztvevők: Zita, Király Kata , dr. Bajzik András, Király Laci, Farkas Erika, Gazsi, Sz. Kis Ági, és Sz. Kis Laci.
Táv: 15,6 km a GPS szerint, de de ebben benne van a kb. 1 km-es kitérő a Kőorr nevű helyre, ahonnan kitűnő kilátás nyílt a környező tüskés bozótra. Egy rövid emelkedő után lefelé ereszkedtünk, majd síkban tapostuk az útpadkát. A tiszta menetidő 4:05 volt, összesen kb. 280 métert mentünk fölfelé.
Két tele autóban, népesebb csapattal vágtunk neki a kétnapos túrának. A tapolcai buszállomásra érkezve felszálltunk a Vállusra induló buszra, és jelentős mértékben a kéktúra útvonalán kanyarogva rövidesen leszálltunk Válluson. Az időjárás a 2011-es túrázós formáját hozta, ragyogó napsütés, kellemes idő indított útra bennünket.
Enyhe emelkedőn hagytuk el a falut. Lábunk alatt hol sárga, hol rőt, hol zöldes avarszőnyeg susogott. A tél, és a nagy szelek még nem törték meg a leveleket, bokáig járhattunk az avarban, és az út során többször is volt olyan érzésünk, hogy a WinXP „Ősz” című desktop képében gyaloglunk.
Az enyhe emelkedő enyhe lejtésbe fordult, majd el kezdett felkapaszkodni a szemközti szőlőhegyre. Klasszikus Balaton-felvidéki táj vett körül bennünket: nyaralók, szőlők, és a környék nagyobb hegyeinek itt-ott kibukkanó látványa. Az első lendülettel már fel is értünk az első remek kilátó helyre, ahol Tapolcai medence csaknem teljes panorámáját élvezhettük.
Tovább kapaszkodva a Kő orra alatt vezetett az út. Többen (bedőlve a túravezető hamis Hörpölin interpretációjának) úgy döntöttek, hogy a még jobb kilátás érdekében felkapaszkodnak a Kő orra nyereg csúcsára. Tüske szaggatta, bozót tépte a bátor felfedezőket, de végül a sűrű bokrokon kívül nem sikerült mást látni fentről sem.
Lefelé tartva Gazsi meglépett a szoros szülői felügyelet alól, amit Erika rosszul viselt, pedig mint tudjuk, rossz pénz nem vész el. Nem is veszett el, viszont kiderült, hogy ha Gazsi azt mondja, hogy „itt maradok”, az nem azt jelenti, hogy pontosan egy konkrét bokor mellett fog ácsorogni, hanem, hogy
itt, a Keszthelyi hegységben, Magyarországon, vagy Európában valahol lesz megtalálható.
Innen már csak lejjebb volt az előre. Szépen lesétáltunk a hegyről, befutottunk Lesenceistvándra, utána Lesencetomajra, és ezzel le is tudtuk a kellemes őszi avarszőnyeges bóklászást.
Aszfalton, országút mellett, később Tapolcán a járdákon mentünk rendületlenül. 7,5 kilométeres betonos sétával fejeztük be az első napot, de senki sem fáradt el nagyon.
