Időpont: 2013. november 11.
Résztvevők:
Király Laci, Zita, Kata, Bajzik Andris, Pálfi
Józsi, Ildi, Shellyke, Mericske Niki, Pepe, Mariann, Sz. Kis Ágota,
Laci,
Táv: 14,8 km
Szintkülönbség:+102/-134 m
Átlagsebesség: 5,0 km/h
Tiszta menetidő: 3:03
Túra teljes időtartama: 3:38Táv: 14,8 km
Szintkülönbség:+102/-134 m
Átlagsebesség: 5,0 km/h
Tiszta menetidő: 3:03
Igaza lett a helybélieknek. Reggelre elállt az eső, néha még a nap is előbukkant. Sajnos nem minden ruha és bakancs száradt meg, ezért a csapat egy része reggel visszaindult Budapestre. Itt hangzott el Erika emlékezetes mondata, mikor a visszavezető utat magyaráztuk: Figyelj, Gazsi: Bazsi! (mármint a következő falu, amin át kell autózni.)
Tízen maradtunk. Ötvösről indultunk, a nyitófotózást a
vasúti felüljáró hídját teljesen elfoglalva, szerencsésen túléltük. A levegő, párás,
az út kicsit sáros, a fák nedvesek, színesek, a bogyók érettek, voltak.
Ez a szakasz is szintemelkedés nélkül, a falvak között
kanyargott, hol a mezőkön, hol az aszfalton.
Kisvásárhelyen a harangláb és egy közkút mellett
megebédeltünk, majd hamarosan rákanyarodtunk a túra utolsó szakaszára, ami hosszan,
mintegy 3,5 km-en át, az országúton vezetett be Sümegre.
Csak kutyagoltunk, kutyagoltunk az úton, a vár biztos
távolban, impozánsan magasodott előttünk és nagyon nem akart közelebb jönni. Odaszögezte
magát a látóhatárra. Csak Kislaciban volt még annyi lendület, hogy egy rövidebb
szakaszt futva tegyen meg, hogy leelőzze Nikit és Pepét.
A vasútállomáson pecsételtünk, átöltöztünk, aztán irány
haza.