Póttúra nemzeti ünnepen

Zalaszántó korai kápolnája előtt

Szakasz: Zalaszántó - Hévíz (3. sz. túra része)
Időpont: 2014. március 15.
Résztvevők: Mariann és Sz. Kis Ági
Táv: 16,7 km. A menetidő 4:27 volt. A szint 205 m.




Minden Oszi karácsonyi ajándékával kezdődött.
Még ősszel (ld: Nagy társaság, sok eső, 2013. november 10.), egy előző kéktúrán kocsival átmentünk Bazsin, ahol egy tábla, Kalla Kálmán sümegprágai panzióját hirdette. Kislaci elmondta, a program abból áll, hogy a híres séf beenged a konyhájába, együtt lehet vele főzni, el lehet lesni a főzés nagy titkait. Mariann, Oszi Jézuskájának nevében azonnal lecsapott az ötletre. Ajándék Karácsonykor átadva, a megvalósításra pedig a március 15-i hétvégén került sor.
Várhelyi és Sz. Kis házaspár, mint meghívott vendég kapott helyet a programban.
Pénteken estét már a panzióban töltöttük.
Szombaton reggel, indulás előtt visszagondoltam a „Legrövidebb túra evör” bejegyzésben írtakra, miszerint az elajándékozott pecsételőpárna Királyék nélkül, még gondot fog okozni. Így is lett. Kalláék sajnos nem rendelkeztek profi pecsételőpárnával, de kaptunk egy kozmetikai arclemosó-pamacsot és egy kis flakon tintát.

Kislaci vitt el minket (Mariannt és Sz. Kis Ágit) Zalaszántóra. Pecsétet beszereztük a szokásos kocsmában, megnéztük a kicsi kápolnát, a nagyon szépen felújított templomot és elindultunk.

 

 Mielőtt Rezi felé fordultunk volna, az erdőszélen a még nem virágzó medvehagymásról csináltam egy képet, ami nagyon jó kis telefon-háttérkép lett.

 



Reziben üdvözöltük a kocsmárost, aki a járdát szegélyező növények közül söprögette ki a csikkeket, aztán a soha el nem olvadó hóembert. A szőlőhegyen minket üdvözöltek a meg nem nyírt birkák.

Hóember

A gyöngyösi csárdánál a pamacs és tinta segítségével pecsételtünk. Működött.

Fiatal erdő a Gyöngyösi Csárda után

Tarvágás kéktúra jelekkel

Az út legérdekesebb része az a tarvágás volt, ahol csak azokat a fákat hagyták állva, amelyekre a kéktúra jeleket festették.

Kápolna a XIII. századból  Hévíz (Egregy)

Megnéztük az egregyi templomot, aztán becsülettel végiggyalogoltuk Hévízt.

A buszpályaudvarnál Várhelyi házaspár várt minket. Elmesélték, hogy a csapat nem túrázó része , jómaguk, Oszi és Kislaci, elmentek Tihanyba és utána megnézték a Zánkán épülő Szkis hétvégi házat. Hévízen a fagyizóban, ahol ettünk egy fagyit „rumli” (Vendéglátós szakszóé. Jelentése: sokan vannak, folyamatosan történik valami, a pincérek azt sem tudják hol áll a fejük) volt. Mikorra elindultunk haza, csendesedett a helyzet, csak a sarokban ülő szláv nyelvű vendégek (tulajdonosok?) voltak kicsit hangosabbak.
Írnom kell Kalláékról is. Kedves, odafigyelő, nagy empátiával rendelkező, nem tolakodó vendéglátók voltak., Mindig és annyira voltak jelen, amennyire azt a vendégek megkívánták. Pénteken finom vacsorát, szombaton gazdag reggelit és pompás vacsorát kaptunk. Vasárnap reggeli után indultunk haza.
Komplett program volt, mindenki legnagyobb megelégedésére.