Időpont: 2015. március 15.
Résztvevők: Király Laci,Zita,Kata és Kócos
Táv: 21,8 km (füzet szerint)
Szintkülönbség: +454/-472
Erről a túráról egyszer már lemaradtunk, amikor a csapat másik fele teljesítette, aztán meg szilveszterkor, amikor a pótlást terveztük, megint nem jött össze, mert túlságosan hidegnek találtuk az időjárást. A Nemzeti Ünnepre azonban minden összeállt, és a balaton-felvidéki borokkal való előző esti zánkai ismerkedés után már kora reggel nekiindultunk, hogy elérjük Sümegen a 8 órai buszt.
Kócos jó benyomást tett a buszvezetőre, mert nem kellett felvennie a szájkosarat - már jól indult a nap!
Zalaszántón a már jól ismert kocsmában pecsételtünk, és a helyi kutyák hangos üdvrivalgása közepette nekivágtunk az útnak. Már az elején elhatároztuk, hogy mi mindenképpen megállunk a sztupánál (amely állítólag Európa egyik legnagyobb ilyen építménye), legfeljebb majd kihagyjuk a Tátika megmászását.
Így is történt. Alaposan megszemléltük a buddhista templomot, s amikor épp indultunk volna tovább, megérkeztek az ajándékboltosok, és kaptunk egy nagyon szép sztupás Kék Túra pecsétet, noha ez nem is hivatalos bélyegzőhely.
A hegyről leérve sikeresen belefutottunk egy nagyon sáros erdei útba, úgyhogy inkább az erdő mellett, a zsombékos rétem tettük meg az utat a Hideg-kúti majorig, veszítve ezzel vagy fél órát. Az országút túloldalán nekivágtunk a Tátika felé vezető ösvénynek.
Március közepén nem számítottunk erre, de az erdő máris zöldellett a megvehagymától, egyes szakaszokon intenzíven lehetett érezni az illatot is. A hegyre nem kapaszkodtunk fel, de a sűrű erdőben kanyargó ösvény a túra legszebb szakasza volt. Kócos is nagyon élvezte!
A betonutat elérve valami buta számítási hiba miatt úgy éreztük, hogy bár jócskán előrehaladt az idő, az útnak csak alig harmadát tettük meg, így aztán nagyon ütemes gyaloglásba kezdtünk a Sarvaly erdészház irányába. Jól is esett a a megállás a nagyon hangulatos pihenőhelyen, a ciszterna mellett. No és persze a szendvicsek is elfogytak.
Pecsételtünk egyet, és elindultunk Sümeg felé. A vár már messziről látszott, de azért eltartott egy darabig, amíg elértük a város szélét.
Közben leesett állal néztük, amint az a huszonéves fiúkból álló csoport, amelyik akkor ért a pihenőhelyre, és látott neki az ebédnek, amikor mi elindultunk, olyan ütemben előzött meg bennünket, mintha mi csak vasárnap délutáni korzózáson vennénk részt.
A végére még marad egy kisebb kaland: Kócos összeszólalkozott egy helyi illetőségű ebbel, de a gazdák határozott szava, és a bot Zita kezében békés útra terelte a konfliktust.
Nyitótúrának nem volt csekélység ez a húszas, de hát kemény év vár ránk, ha be akarjuk fejezni az idén, indokolt az erős kezdés.
Képek a szokott helyen!