2009. január 4., vasárnap

Ez az év is jól kezdődik!

Résztvevők: Zita, Kata, Király Laci, Sz. Kis Ági, Sz. Kis Laci,
Túra időpontja: 2009. január 3.
Helyszín: 15 - 16. túra, Pilisszentlászló - Pilisszentkereszt
Megtett távolság: 17,4 km, összes idő: kb. 6:00 óra, ebből mozgásidő kb. 4:05 óra, szintemelkedés 553 méter.
Pecsétek: 4 pecsételő hely volt: Pilisszentlászló (Gesztenye kocsma), Sikárosi vadászház (fa), Dobogókő turistaház, Pilisszentkereszt (Felső Kocsma).



Miután kiderült, hogy Királyék autója nem végérvényesen romlott el, hanem csak egy egyszerű informatikai hibajavítás (kikapcsolom-bekapcsolom) elegendő a rendbetételéhez, a maroknyi csapat derűlátással, ám homlokba húzott sapkákkal tekintett a fényes jövőnek elébe.







Erősen sajnálatos, hogy a Kisrigó csárda mindössze 10 perc gyaloglás után került utunkba, mert ekkor még illetlennek tartottuk, hogy betérjünk egy pohár forralt borra. A zúzmarás táj szépségét azonban így is visszaadja a látvány.



Szerintem rekordot döntöttünk az egységnyi idő alatti patakonátkelésben. Szerencsére a víz a legtöbb helyen be volt fagyva, de azért néha jól jött egy kis támaszték ...


















Túrázni mindig jó, de ősszel és tavasszal a sár meg a szél, nyáron a nagy meleg sokat ronthat az összhatáson. Ám egy szép téli túra még a harapós hidegben is nagy élmény!












A sikárosi vadászházba sorra érkeztek a Mercédeszek meg az Audik, amíg mi a túrakönyvbe nyomtuk a pecsétet....










... de azért adtunk az élvezeteknek is: Sportszeletet ettünk kánonban!













Ha a többiek hagyták volna, a túra hű krónikása dalra fakadt volna a Sikárosi réten ettől a látványtól. Azt énekelte volta, hogy: "Oly fehér a rét, a róna, mintha porcukorból volna."









Kiss Laci szinte elvész a nagy fehérségben.
















Itt már túl vagyunk a lihegtető részen - Dobogókő előtt 250 méter szintemelkedést tettünk meg 2 kilométeren. Ezen a szép erdei uton már csak szuszogni kellett ...









Kis Laci minusz 5 fokban cserélte ki átizzadt polóját a Dobogókőre érkező szalontúristák őszinte döbbenetére.




















Dobogókő után, már az ereszkedős szakaszon haladtunk el a Zsivány sziklák mellett.
Onnan lehetett tudni, hogy kiértünk a "civilizált" övezetből, hogy a szembejövő kirándulók újra visszaköszöntek ...








Utunk utolsó 3 kilométere a Pilisszentkereszt alatti szurdokban vezetett. Ez tulajdonképpen a legutóbbi túrából "elspórólt" szakasz megtételét jelentette. Kár lett volna kihagyni (bár olykor a csúszós út komoly tornagyakorlatokra késztetett bennünket). Gyönyörű patakvölgyben kanyarog az ösvény, szép kis hidakon keresztezve a patakot.












További képek itt.