Időpont: 2009. október 23.
Útvonal: Káptalantóti - Badacsonytördemic - Szigliget (5. és 6. sz. túra)
Megtett távolság: 18,2 km (mérés szerint, eltévedéssel együtt)
Ahhoz képest, hogy eleinte nem tudtunk megegyezni arról. hogy mekkora túrát tegyünk meg ezen a napon, aztán meg hogy a zavaros jelzések miatt majd' 5 kilométeres üresjárattal kezdtük a kirándulást, továbbá hogy meg voltunk győződve róla induláskor, hogy a nap során előbb-utóbb úgyis megázunk, szóval mindezen zavaró tényezők ellenére remek időben, nagyon szép úttal ünnepeltük saját kis privát Kék Túra mozgalmunk indulásának 2. évfordulóját.
A szokásos csoportkép ezúttal Káptalantóti központjában, a buszmegállóban készült. Innen alig 50 métert tettünk meg, amikor egy határozott kék nyíl eltérített bennünket a helyes útról.
A borús, ködös idő (plusz az összes meteorológus) meglehetősen kedvezőtlen időjárást ígért, és eleinte nem is voltunk nagyon optimisták, amikor a Tóti-hegy és a Gulács között kibukkant a nap a felhők fölül. Negyed órán belül azonban olyan meleg lett, hogy sorra kerültek le rólunk a pullóverek és kabátok.
A Gulács hegy lábánál sugárzó napsütésben találkoztunk egy békésen legelésző szürke marha gulyával. Nagyon idilli kép volt!
Ez már a hegy túloldalán van, a Badacsony felé haladva. A háttérben a Szent György-hegy.
A Kőkapu után tényleg nagyszerű természeti képződményeket, az u.n. bazalt-orgonákat láthatott volna a csapat, ha nem gúvad ki mindenkinek a szeme a kapaszkodás miatti erőfeszítéstől.
Minden erőlködés ellenére talán ez volt a túra legszebb része. A hegy tetején álló Kisfaludy kilátó azonban csalódást okozott. Hörpölin - fotója tanúsága szerint - ez év júniusában egészen jól kilátott innen (igaz, ő is inkább a Bakonyt fényképezte, nem a Balatont ...), nekünk azonban főként csak a fák lombja, meg némi kivillanó kékség jutott.
A hegy innenső felén már nem erdei utakon, hanem lépcsőkön lehet le- illetve feljutni. Vicces volt látni a sok vasárnapi kirándulót, akik inkább flaszterre, semmint erdőbe való ruhában és cipőben vágtak neki az útnak. (A képen persze nem ők láthatóak, hanem mi, akik adekvát öltözködéssel mutattunk példát ...)
A Hertelendy emlékhelynél álltunk meg enni - innen még a kilátás is szebb volt a Balatonra.
A másik oldalon pedig Szígligetre nyílt kilátás: ekkor még nem sejtettük, hogy ez a legpozitívabb élményünk róla. A badacsonytördemici vasútállomástól a szígligeti várig ugyanis végig forgalmas betonúton halad a kék túra útvonala, ami elég nyomasztó volt (persze hozzávéve, hogy már mi is fáradtak voltunk). Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a Badacsony oldalában lévő Bújdosók lépcsőjétől a Szent György hegy lábáig tartó közel 10 kilométeres szakasz betonon halad, jórészt intenzív autóforgalommal súlyosbítva.
Az út közbeni frissítőt sikerült egy almafáról összegyűjteni, de akkor már néhányan korgó gyomorral vártuk Oszi esti marhapörköltjét, amely természetesen nem okozott csalódást. (Miként a sztrapacska sem.)
Nem úgy, mint a következő nap időjárása: a vígasztalanül szakadó eső miatt lefújtuk a Szígliget - Tapolca útvonal megtételét, és hazajöttünk.
A túra néhány további képét megnézhetitek a szokásos helyen.