Szakasz: Bánkút - Uppony (23. sz túra, OKT 235-236)
Időpont: 2014. március 22.
Résztvevők:
Király Laci, Zita, Kata, Bajzik Andris, Mariann, Sz. Kis Ágota,
Laci, Sz. Kis Zoli, Pekár Dóri
Táv: 19,9 km
Szintkülönbség:+130/-800 m
Átlagsebesség: 4,3 km/h
Tiszta menetidő: 4:39
Túra teljes időtartama: 6:09
Tavaszi nyitó túrának egy kellemes, nem túl megerőltető kettő
napos szakaszt terveztünk, Bánkút – Uppony - Putnok útvonalra. Túrafüzet
szerint 25,9 km összesen, +430/-1100 szintkülönbséggel. Szállítás, Balogh Béla
upponyi polgármester maximális segítőkészségének köszönhetően, megszervezve.
Majdnem minden így is sikerült.
Upponyban szerettünk volna megszállni, de (tekintettel a
hétvégi Miskolc Rally-re, írta a booking.com), csak Szilvásváradon volt
szállás. Lefoglaltuk. Pénteken este beültünk a kocsiba, (Szkis szülők, Dóri, Zoli,
Mariann), és induláskor felhívtuk a szállást, hogy kb. 9-kor érkezünk. A
recepció kicsit hallgatott a túloldalon, majd közölte, hogy a 9 óra nem gond,
de sajnos a mi szállásunk nem 21-re, hanem 28-ra van foglalva. Irigykedve
gondoltunk Királyékra, akik csak szombaton reggel érkeztek, tehát nekik volt
ágyuk péntek éjszakára.
A szállásfoglaló (Kislaci) mentségére legyen mondva, a túrát
eredetileg 28-ra hirdettük meg, csak közben átszerveztük.
140-nel száguldottunk Szilvásvárad felé, és nagyon bíztunk a
recepciósban, aki megígérte, próbál másik szállást találni nekünk kettő napra.
Talált is egy három szobás apartmant, aminél jobbat nem is kívánhattunk volna.
Szombaton reggel Királyék pontosan megérkeztek, átautóztunk
Upponyba, ahol már várt bennünket a megszervezett busz és személygépkocsi.
Miután szombaton nagyon korán ébredtem, elolvastam Hörpölin
bejegyzését a szakaszról, aki nagyon lelkesen írt a Dédes váránál lévő
kilátásról. Az út elején jártunk, a napi táv nem tűnt hosszúnak, nem volt nehéz
a hangadókat rábeszélni, egy kis kitérőre. A kitérő kb + 3km lett, kisebb
szintemelkedéssel. A kilátás valóban lenyűgöző volt. A csupasz fák között átsütött
a nap, mint megannyi pálcika és árnyéka állt a szembeni oldal.
De a legérdekesebb nem is ez volt. Közeledve a
kilátóponthoz, először kettő, majd egy ácsorgó, terepszintű ruhát viselő, fiatal
férfival találkoztunk. Először nem tudtuk mire vélni, kik ők, vajon mire
várnak? Kiderült, hogy természetvédelmi őrök, akik a kilátóponttal szemben lévő
sziklán költő vándorsólymokat figyelik, védik. Elsősorban, a sziklamászóktól,
és nem a túrázóktól.
Kicsit nézelődtünk, aztán vissza kellett fordulni, hogy egy
átkötőszakaszon lejussunk a kéktúra vonalára.
Megérte kitérő.
Az, azért nem
hatott lelkesítően, hogy a tervezett ütemhez képest, kb 1,5 órás lemaradásban
vagyunk. Hamarosan beértünk Mályinkára.
Az eredeti útvonalon Mályinka 6, 8 km-t
jelentett volna, de a GPS-es szerint már 10 km körüli szakaszt tettünk meg.
Leültünk Sanyi kocsmája előtt és
megebédeltünk.
A hátralévő 9,4 km Dédestapolcsányt és a Lázbérci víztározó
partját jelentette. Végig beton.
 |
| Úton Dédestapolcsány felé |
Dédestapolcsányon három rally autó várakozott járó
motorokkal, egy lezárt út elején. Gondoltuk, ha már a Miskolc Rally-t megelőztük
egy héttel, itt legalább kapunk egy kis ízelítőt ebből a sportból. Negyedórás
várakozás után el is indultak. Hangosan, gyors váltásokkal tűntek el az
útkanyarban.
 |
| A Lázbérci víztározó mellett 1. |
 |
| A Lázbérci víztározó mellett 2. |
 |
| A Lázbérci víztározó mellett 3. |
Kicsit elcsigázottan, fél öt körül értünk Upponyba. Visszaautóztunk
Szilvásváradra. Az, hogy egy hosszú szakaszon égett a mező az út mentén, csak
minket aggasztott, mert találkoztunk egy tűzoltóautóval, aki jól láthatóan a
bázisára ment vissza, illetve egy háznál, ami szintén az égő mező mellett
feküdt, a gazda békésen etette a kutyáját. Azt csak másnap láttuk, hogy a ház
és az égő mező között egy patak húzódik.
Este elmentünk a Szalajka-völgybe a kötelező pisztráng
vacsorára. Szállásadóink a Fenyő vendéglőt ajánlották, nem bántuk meg.
A második napon, alig több, mint
kettő órát mentünk, de tavaszi nyitótúrának ideális volt ez az elosztás. 
A
kocsiban hazafelé, elemezgettük a két napot, és terveztük a következő
szakaszokat. Én sajnálattal állapítottam meg, hogy nagyon kevés szakasz van már
csak hátra, miközben Dóri azt nézegette, hogyan tudná behozni a kb. 700 km-es
lemaradását. Hajrá Dóri!
