Időpont: 2011. április 16.
Résztvevők: Király Zita, Kata, Király Laci, Sz. Kis Ági, Laci és Marcipán
Táv: 23,8 km. A túrázó idő tisztán 7:09 volt.
Ittunk egy üdítőt a Bableves Csárdában, és megebédeltünk a Tepke tetején a kilátónál, különben haladtunk, bár a végén már egyre nehezebben. Így összesen 8:00-t töltöttünk túrázással, és eközben összesen 620 méternyi emelkedőre kapaszkodtunk fel.
Még a túra előtti este eldöntöttük, hogy mivel csak a "kemény mag" maradt erre a túrára, nem állunk meg Garábnál, ahogy eredetileg terveztük, hanem elmegyünk egészen Nagybárkányig, bevállalva ismét egy 20 km feletti távot. Reggel ugyan voltak még kísérletek a visszatáncolásra, de aztán nem futamodtunk meg a kihívás elől. Legfeljebb az időjárás tántoríthatott volna el bennünket, de arra aztán igazán nem lehetett panasz, nagyon szép tavaszi időt fogtunk ki, napsütéssel és kellemes szellővel.
Az időjáráson kívül a természet is legszebb tavaszi arcát mutatta, még az erdő is tele volt virágzó fákkal. Ezek egy része - amint ezt egy út menti tájékoztató táblából megtudtuk - valódi gyümölcsfa, amelyet a régiek még az erdőirtások idején is meghagytak.
A fű és a fák hajtásainak üde zöldje is vidítóan hatott, ahogyan Hollókőtől egy kellemes völgyben Felsőtoldig bandukoltunk
Annál hervasztóbb volt a hosszú gyaloglás a forgalmas betonúton! (Utóbb lemértem autóval: 5,7 kilométert kellett az országúton végigkutyagolni.)
A vonzó nevű Bableves Csárda szolgáltatásait már korábbról ismertük, így komolyan fel sem merült, hogy együnk is ott valamit, de amíg a pecsételést elvégeztük budapesti árakon csillapíthattuk a szomjunkat.
Az országutat elhagyva elkezdtük az ötszázasok meghódítását. Először a Tepkére kapaszkodtunk fel. Kicsit ugyan meglihegősített, de nem volt veszélyes, a csúcs előtt pedig egy hosszabb lapos szakasz módot adott arra, hogy kifújjuk magunkat.
A kilátóról valóban szépen át lehetett tekinteni ezt a kedves, inkább dombos, mint hegyes vidéket. Egészen Hollókőig elláttunk. Itt fogyasztottuk el az ebédünket, amelyet Marcipán nagy érdeklődéssel figyelt (és kunyerált végig).
Az út ezután néha meredekbe fordult, amíg egy-egy újabb csúcsot elértünk, de összességében többet küzdöttek a csapat tagjai a cipő által feltört sarkokkal és az olykor jelentkező vádligörcsökkel, mint az út meredekségével.
A Macskahegy után egy kiszögellésről nagyszerű látványként tárult elénk az egész garábi völgy.
A tavasz nemcsak a faágakon, de a fű között növekvő virágokon is látszott. Nefelejcs, kankalin, tavaszi lednek meg mindenféle egyéb, számunkra ismeretlen virág pompázott az utunk mentén.
Mire Nagybárkányba értünk egy erősen kimosott, még gyalog is csak nehezen járható úton, bizony jócskán elfáradtunk. Legfeljebb az vigasztalhatott volna bennünket (csak épp ezt ott nem tudtuk még), hogy kishíján 500 megtett kilométerünk van az Országos Kék Túrában
A túra mind a 60 képe megtekinthető az Indafotón!
Ittunk egy üdítőt a Bableves Csárdában, és megebédeltünk a Tepke tetején a kilátónál, különben haladtunk, bár a végén már egyre nehezebben. Így összesen 8:00-t töltöttünk túrázással, és eközben összesen 620 méternyi emelkedőre kapaszkodtunk fel.
A fű és a fák hajtásainak üde zöldje is vidítóan hatott, ahogyan Hollókőtől egy kellemes völgyben Felsőtoldig bandukoltunk
Az országutat elhagyva elkezdtük az ötszázasok meghódítását. Először a Tepkére kapaszkodtunk fel. Kicsit ugyan meglihegősített, de nem volt veszélyes, a csúcs előtt pedig egy hosszabb lapos szakasz módot adott arra, hogy kifújjuk magunkat.
A kilátóról valóban szépen át lehetett tekinteni ezt a kedves, inkább dombos, mint hegyes vidéket. Egészen Hollókőig elláttunk. Itt fogyasztottuk el az ebédünket, amelyet Marcipán nagy érdeklődéssel figyelt (és kunyerált végig).
A Macskahegy után egy kiszögellésről nagyszerű látványként tárult elénk az egész garábi völgy.
