Táv: 14,2 km (túrafüzet szerint)
Időpont: 2011. december 29.
Résztvevők: Zita, Királylaci és Forczek Erika mv.
A menetidő kb. 5 óra volt.
Megszerzett pecsétek száma: 5
Bár a helyzet nem volt annyira tragikus, mint amennyire első pillanatra tűnt, de azért talán mégsem indokolatlan Eugene O'Neil amerikai szerző drámájának címét kölcsönvenni ehhez a bejegyzéshez.
A menetidő kb. 5 óra volt.
Megszerzett pecsétek száma: 5
Bár a helyzet nem volt annyira tragikus, mint amennyire első pillanatra tűnt, de azért talán mégsem indokolatlan Eugene O'Neil amerikai szerző drámájának címét kölcsönvenni ehhez a bejegyzéshez.
A túra ugyanis azért sikerült ilyen töredékesre a résztvevők számát illetően, mert a törzscsapat másik fele kissé megrettent az utakat és az erdőt vastagon borító jégpáncéltól. Hogy aggodalmuk nem volt teljesen alaptalan, az 1 perc buszozás után bebizonyosodott, mert meg kellett állni, hogy egy, az árokba csúszott kocsit kimentsünk.


Amikor azonban a falu túlsó végén elértük az erdőt, minden egycsapásra megváltozott. A hóba taposott ösvényen egészen biztonságosan lehetett haladni. Talán a nagy nehezen megszerzett pálinkának is része volt abban, de lehet, hogy inkább a Galyatetőre vezető út meredeksége tette, hogy hamarosan lekerültek a pulóverek is.


A fákra rakódó vastag jégkéreg megrepedezett, és az avarra hullott, mi pedig úgy éreztük, mintha üvegcserepeken jártunk volna. Egészen különleges élmény volt!

A Vörösmarty fogadóban is szívesen megittunk volna egy forralt bort, de a kapu zárva volt, és a fogadósné csak a tornácról kikiabálva kérdezte, hogy mit akarunk. Mondtuk, hogy pecsételni, mire ő azt felelte, hogy akkor kihozza a bélyegzőt, de inkább ne jöjjünk be, mert el van engedve a kutya. Ez meggyőzően hangzott, a pecsét is megérkezett, de a forraltborozás elmaradt. Na majd bent Mátraházán! - gondoltuk, de ez se jött be, mert a buszmegállóba, ahol az utolsó pecsétet megkaptuk, épp akkor érkezett be a kecskeméti (!) busz, amely volt olyan szíves, és hazavitt bennünket - nem Kecskemétig, csak a a szállodáig.
A túráról további képek a szokott helyen.
A beszámolóhoz tartozik még, hogy késő délután havazás indult, és másnap gyönyörű időben nagyszerű túrát tettünk a Kékesre, s bár az Önök szerény krónikása a Kék Túra útvonalán kapaszkodott fel, ide csak egy képet illeszt a sípályáról elé táruló látványról, de tekergőként megtett szakaszként majd azt örökíti meg, amikor ismét együtt lesz a csapat.