2014. október 5., vasárnap

Sárban csúszkálás dombra föl és dombról le



Szakasz: Derenk - Bódvaszilas (24. sz túra, OKT 246-247)
Időpont: 2014. október 5.
Résztvevők: Király Laci, Zita, Pálfi Ildi, Mariann, Sz. Kis Ágota, Sz. Kis  Laci, Oszi (logisztika) és Pálfi Józsi (logisztika)
Táv: 11,7 km
Szintkülönbség:+240/-420 m
Átlagsebesség: 3,5 km/h
Tiszta menetidő: 3:12
Túra teljes időtartama: 3:58






A túrafüzet szerint a Derenki pecsételőhely és Bódvaszilas távolsága mindössze 11.9 km, 321 m emelkedő és 480 m lejtmenet.
Reggel fél órával hamarabb indultunk, mint kellett volna, mert 8 óra 30 perckor  Szögliget felett, a Derenkre vezető erdészeti utat zárva találtuk. A sorompón elhelyezett tábla szerint, a területen vadászat zajlott/zajlik, 9 óráig tilos belépni a területre. Bementünk. Gondunk nem lett, csak egy kis rossz érzésünk.

Elkészítettük az induló képet. A két Józsi visszafordult az autókkal.
Király Laci elment pecsételni a Derenki pecsételőpontra (Mariann és Szkisék a nyáron már lejárták ezt a részt), a többiek Bódvaszilasnak vették az irányt. 






A tisztások láncolatán vezető erdei úton kerülgettük a sarat, aztán az erdőben folytatódó úton kerülgettük a sarat. Gondoltuk, ha elkezdjük a kapaszkodást, magasabban már nem lesz sáros. Hát az volt. Mikor Király Laci utolért minket, azt mondta nem a kék jeleket, hanem a csúszkálásunk  nyomait követte.
Szent György és a sárkány feje (Sz.K.L). Az előzőnapi mohos vár helyett.
 





A Lakatos forrástól több, mint 4 km-en keresztül folyamatosan felfele mentünk. Az emelkedés attól lett elég durva, hogy keresnünk kellett azokat a részeket az úton és az út mellett, ahol avaron lehet menni és nem csúszik ki alólunk a talaj. Ez nem mindig sikerült.

 
 


 A nagyon elhagyatott Szabó-pallag erdészháznál voltunk a csúcson. Megebédeltünk. 








Hörpölintől tudtuk, („néha bizony meglehetősen gatyafékes lejtő”) hogy a lefele vezető szakasz meredek, ezért Kislaci mindenkinek vágott túrabotot. Nagy hasznukat vettük.
A lefele vezető úton hatalmas víznyelők (töbrök) mellett mentünk el. Érdekesek és egyben félelmetesek is voltak. Egy helyen népes barlangászcsapat készülődött leereszkedéshez.
Ereszkedtünk, csúsztunk lefele. Kapaszkodtunk a botjainkba. Kerülgettük a túraútra dőlt fákat. Néha felnéztünk, és megállapítottuk, hogy gyönyörű mohos sziklák között jövünk, de nem volt érkezésünk mindezt élvezni.  A fiúk kétszer, háromszor elestek, elcsúsztak, a lányokat a jószerencse megmentette az esésétől. Mariannak egyre jobban fájt a térde.
Örültünk, mikor beértünk Bódvaszilasra. A cigánysoron egy kisfiú először csokit kért (sajnos nem volt már nálunk), aztán a túrabotjainkat (nem adtuk oda, tekintettel az udvaron szaladgáló kisebb testvérekre), végül a telefonunkat (ezt csak viccnek gondoltuk).
Mikor a bódvaszilasi kocsmában, nyakig sárosan találkoztunk a két Józsival, nem értették, hogy ilyen rövid szakasz után, miért vagyunk olyanok, mint a vert sereg.  

Eltévedtünk Gömörben

Szakasz: Zádorfalva - Putnok (24. sz túra, OKT 241-242)
Időpont: 2014. október 4.
Résztvevők: Király Laci, Zita, Pálfi Ildi, Mariann, Sz. Kis Ágota, Sz. Kis  Laci, Oszi (logisztika) és Pálfi Józsi (logisztika)
Táv: 16,7 km
Szintkülönbség:+250/-300 m
Átlagsebesség: 4,1 km/h
Tiszta menetidő:  4:00
Túra teljes időtartama: 5:10



Jósvafőtől nyugatra és keletre is túráztunk. Nyolcan voltunk, hatan gyalogoltunk, ketten a környék nevezetességeit -  mint a világ második legnagyobb könyve, a bódvaszilasi aszalóüzem - nézték meg.
Felhős, párás reggelre ébredtünk. A Putnok – Zádorfalva 18,8 km-es szakasz volt a napi penzum. Elautóztunk Putnokra, ott buszra szálltunk és átmentünk Zádorfalvára.  Gyorsan begyűjtöttük a pecséteket és indulás!
A falut elhagyva, kicsit küzdeni kellett a sáros úttal, ami a faluszéli legelők között kanyargott. A villanypásztorok mellett haladva egyszer csak vágtatva megjelent mellettünk egy ló, megnézett minket, majd visszafordult.
Kicsit később egy szarvastehén futott át mögöttünk. Kisebb emelkedő után értünk fel a Karu-fészke tetőre (Hörpölin túra metszetéről tudtuk, hogy így hívják), ahonnan nagyon szép volt a kilátás. Álltunk, nézelődtünk.
Átnéztünk és átfényképeztünk a szlovák oldalra, nem biztos, hogy akartuk, de csatlakoztunk a szlovák telefonhálózatra, miközben a lányok nagy lendülettel megoldották a közlegelők problémáját.
Hamarosan Gömörszőlősre értünk. Az egykori általános iskola, most néprajzi gyűjteményt bemutató épületegyüttes udvarában pecsételtünk.
A következő állomás Kelemér volt. Tompa Mihály egykori házánál pecsételtünk. Leültünk, megebédeltünk és megbeszéltük, hogy innen az út, néhány kanyar-levágáson kívül, aszfaltozott erdei úton visz vissza Putnokra. Emiatt, na, meg a szlovák hálózat miatt tévedtünk el, hagytuk ki a Kis és Nagy Mohos tavat, a Mohosvárat, 60-70 méter szintemelkedést és kb 1,5 km-t.
Csak mentünk az aszfaltozott erdei úton, mint a birkák. Király Lacinak, aki egy telefonos alkalmazáson követte az utat, nem működött az alkalmazása,  Kislaci elnézte GPS-t, Szkisági, pedig kereste a jeleket, aggodalmaskodott, de nem mondta, hogy állj, nézzük meg, hol vagyunk. Ildikó és Mariann, mint rendes csapattagok tették a dolgukat, békésen gyalogoltak. Mikor visszatértek a jelek, vagy a csapat a jelekhez, a túravezető (ál)hisztizett egy kicsit, a fiúk felajánlották, menjünk (menjek) vissza, járjuk le szakaszt. Ők sem gondolták komolyan, nekem sem lett volna erőm visszamenni, inkább kicsit szomorúan gyalogoltam tovább.
Az Alsó halastó mellett ittunk egy sört, aztán a cigánysoron keresztül, hamarosan beértünk Putnokra.
Fél öt körül már a szálláson voltunk (Tengerszem Hotel, Jósvafő), lepihentünk. Este vacsora, borozgatás, beszélgetés. Megbeszéltük, hogy másnap korán indulunk, gyorsan lejárjuk 13,6 km-t és még időben otthon leszünk. Aztán hogyan is történt valójában, a következő bejegyzésben leírom.