2016. február 28., vasárnap
Sok utazás, rövid túra - Kata pótvizsgája Gömörben
Időpont: 2016. február 22.
Szakasz: Bódvaszilas - Derenk
Táv: 11,6 km
Szint: +496/-321
Menetidő:
Résztvevők: Király Laci és Király Kata
Az efféle pótlótúrák egyik legnagyobb problémája, hogy bár csak egy rövidke szakasz hiányzik, azért oda kell bumlizni 350 km-t, aztán végigsétálni a túrát, és aztán vissza 350-et. De hát senki sem ígérte meg, hogy a Kék Túra csupa méznyalás lesz ...
Szóval az előző napi túrától nem kifáradva, hanem felvillanyozódva indultunk reggel Kecskemétről, hogy háromnegyed 12-re Szögligetre érjünk. Ekkor indult ugyanis a buszunk Bódvaszilasra. amikor felszálltunk,és jegyet kértem, a buszvezető mélyen a szemembe nézet, és azt kérdezte: 300-ért jó lesz. Mondtam hogy jó. Szerencsére nem tudta, hogy adtam volna többet is, ha már ennyit utaztunk ezért a túráért.
A bódvaszilasi vasútállomáson van a pecsételőhely. Katának hiányzott a pecsétje, én inkább csak az új, szép mintázatú stempli miatt akartam volna nyomni a füzetembe. A bélyegző dobozát meg is találtuk a peronon,, de üresen, valamelyik lelekes természetbarát hazavitte emlékbe. (Később kiderült az internetes információk alapján, hogy már hetekkel azelőtt, hogy mi ott jártunk.) Az állomásfőnök azonban nyomott egy vasúti bélyegzőt a füzetbe.
Annak rendje és módja szerint elkészítettük az induló fotót is. Később, már a Szabó-Pallag erdészháznál derült csak ki, hogy valami banális hiba miatt (a memóriakártya nem illeszkedett rendesen) sem ez a kép, sem a túra első felében készített többi felvétel nem rögzült ...
Az előző ittjártamhoz képest megváltozott a túra útvonala, és a művészeti magtár másik oldalán vezet az út, és nem a cigánysoron keresztül. Az információ második fele attól a két erdésztől származik, akikkel út közben találkoztunk. Talán azért, mert szokatlan időpontban (hétfőn, munkanapon) túristáskodtunk, de viszonylag részletesen lekádereztek bennünket. Persze hasznos információkkal is elláttak, úgyhogy semmi gond nem volt.
Változatos, szép, de lihegtető úton jutottunk fel az erdészházig, amely nagy meglepetés volt, mert szépen rendbehozták, amióta itt jártunk legutóbb. van fedett és "open air" beülő is, szóval nagyon rendben van.
Gyors ebédet követően nekivágtunk a lefelé vezető szakasznak. Eseménytelen út után még a Szád-vár előtt letértünk a kék jelről, és a piros majd a zöld jelet követve értünk vissza Szögligetre. Itt készült a közös fotónk.
Szakasz: Bódvaszilas - Derenk
Táv: 11,6 km
Szint: +496/-321
Menetidő:
Résztvevők: Király Laci és Király Kata
Az efféle pótlótúrák egyik legnagyobb problémája, hogy bár csak egy rövidke szakasz hiányzik, azért oda kell bumlizni 350 km-t, aztán végigsétálni a túrát, és aztán vissza 350-et. De hát senki sem ígérte meg, hogy a Kék Túra csupa méznyalás lesz ...
Szóval az előző napi túrától nem kifáradva, hanem felvillanyozódva indultunk reggel Kecskemétről, hogy háromnegyed 12-re Szögligetre érjünk. Ekkor indult ugyanis a buszunk Bódvaszilasra. amikor felszálltunk,és jegyet kértem, a buszvezető mélyen a szemembe nézet, és azt kérdezte: 300-ért jó lesz. Mondtam hogy jó. Szerencsére nem tudta, hogy adtam volna többet is, ha már ennyit utaztunk ezért a túráért.
A bódvaszilasi vasútállomáson van a pecsételőhely. Katának hiányzott a pecsétje, én inkább csak az új, szép mintázatú stempli miatt akartam volna nyomni a füzetembe. A bélyegző dobozát meg is találtuk a peronon,, de üresen, valamelyik lelekes természetbarát hazavitte emlékbe. (Később kiderült az internetes információk alapján, hogy már hetekkel azelőtt, hogy mi ott jártunk.) Az állomásfőnök azonban nyomott egy vasúti bélyegzőt a füzetbe.
Annak rendje és módja szerint elkészítettük az induló fotót is. Később, már a Szabó-Pallag erdészháznál derült csak ki, hogy valami banális hiba miatt (a memóriakártya nem illeszkedett rendesen) sem ez a kép, sem a túra első felében készített többi felvétel nem rögzült ...
Az előző ittjártamhoz képest megváltozott a túra útvonala, és a művészeti magtár másik oldalán vezet az út, és nem a cigánysoron keresztül. Az információ második fele attól a két erdésztől származik, akikkel út közben találkoztunk. Talán azért, mert szokatlan időpontban (hétfőn, munkanapon) túristáskodtunk, de viszonylag részletesen lekádereztek bennünket. Persze hasznos információkkal is elláttak, úgyhogy semmi gond nem volt.
Változatos, szép, de lihegtető úton jutottunk fel az erdészházig, amely nagy meglepetés volt, mert szépen rendbehozták, amióta itt jártunk legutóbb. van fedett és "open air" beülő is, szóval nagyon rendben van.
Gyors ebédet követően nekivágtunk a lefelé vezető szakasznak. Eseménytelen út után még a Szád-vár előtt letértünk a kék jelről, és a piros majd a zöld jelet követve értünk vissza Szögligetre. Itt készült a közös fotónk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)