2014. június 8., vasárnap

Póttúra Borsodban 2/2








Szakasz: Aggtelek - Zádorfalva (24. sz túra, OKT 243)
Időpont: 2014. június 8.
Résztvevők: Mariann, Oszi, Sz. Kis Ágota, Laci,
Táv:12,9 km
Szintkülönbség:+150/-230 m
Átlagsebesség: 3,52 km/h
Tiszta menetidő:  3:15
Túra teljes időtartama: 4:00



Aggteleken dupla pecsételéssel kezdtük a Zádorfalváig tartó 12,7 km-t. Az első 3 km aszfalton haladt, szerencsére gyér forgalom mellett. Letérve a betonról, hamarosan elértük a magyar szlovák határt, és elkészítettük, a határkövön ülök sorozat második képét. (első ilyen kép még a nyitótúra második napján készült Pálfi Józsiról, amit most nem találok a Tekergőn?! Ki tudja hol van?). 
Határkövön ülve
A határkőtől délre fordulva majdnem egyenes út vezetett Zádorfalváig. Az erdőben nem volt nagyon meleg, nehézséget csak a munkagépek által felvágott, kijárt úton keletkezett kisebb-nagyobb sár-, és vízfoltok okoztak. Emiatt hosszan mentünk a jelölt kéktúra jobb, vagy bal oldalán az újonnan kialakult erdei úton.



Féltávon ebédeltünk, pihentünk egy kicsit. Zádorfalva előtt, az erdőből a nagyon szép Cseresvölgybe kiérve, megint elveszítettük a jelet. Kitaposott ösvény híján, csak tippelni tudtuk, hogy hol kell a legelőn átvágni. Eltaláltuk, mert a mező közepén egy csenevész fán megtaláltuk a jelet.
 
Fél kettőre Zádorfalvára értünk. Sajnos a kocsma, ahol a pecsét van, nem volt nyitva. Én elindultam másik kocsmát keresni. Kocsmát nem találtam, de szomorúan láttam, hogy ez a falu elindult a leszakadás útján.
5 óra körül értünk haza. Azonnal kiegészítettem a statisztikát, és egyúttal jeleztem a MTSZ kéktúra szervezőinek a jelzéseknél talált gondokat, akik köszönték, és ígérték, hogy ősszel javítják, pótolják a jeleket.


Póttúra Borsodban 1/2

Szakasz: Derenk - Aggtelek (24. sz túra, OKT 245, OKT-244)
Időpont: 2014. június 7.
Résztvevők: Mariann, Oszi, Sz. Kis Ágota, Laci,
Táv:22 km
Szintkülönbség:+510/-550 m
Átlagsebesség: 3,23 km/h
Tiszta menetidő:  6:50
Túra teljes időtartama: 8:00







Preambulum:
·         Király család, pontosabban, Király Laci neve sűrű emlegetésben volt ezen a túrán. Részben csodálattal adóztunk két évvel ezelőtti teljesítményük előtt, részben azt kívántuk, hogy legközelebb kevésbé sportos csapat után kelljen szakaszokat pótolnunk.
·         A komor, nem mosolygós képek csak a véletlen eredménye, nem tükrözik a hétvége hangulatát.
Feladva eddigi gyakorlatunkat, hogy nyáron nem vállaljuk a nagy meleget, Pünkösd hétvégéjén vágtunk neki a Zádorfalva-Derenk, összesen 32,5 kilométerének. Négyen voltunk mindössze, hárman gyalogolni, Oszi pedig biciklizni jött.
Kicsit későn kezdtem a szervezést, ezért Aggtelektől 30-35 percnyi autóútra Égerszögön, a Boróka Vendégházban találtam szállást. Egy kiváló szállást. Tóth úr – aki korábban a Magvető könyvkiadónál volt grafikus, majd sashalmi gumis, most pedig az égerszögi opera fesztivál szervezője - és kedves felesége, kérte, vigyük hírül, hogy a végeken is van élet. 

Szombatra a Derenk-Aggtelek szakaszt terveztük. Derenk romfalu széléig mentünk autóval. Miközben Égerszög határától, a kéktúra keresztezési pontjáig autóval kapaszkodtunk felfelé, hihetetlennek tűnt, hogy ezt Királyék gyalog tették meg, majd még lenyomták a napi távot.
A Romfaluban pecsételtünk, aztán megnéztük a kiállítást. Később még sokszor visszatértünk falu sorsára.
Szelcepusztára nagyon nehezen akartunk odaérni. A nap már rendesen sütött, az út alattomosan emelkedett, mi egyre éhesebbek lettünk. A turistaház mellett egy fa alatt leültünk, ebédeltünk, ittunk sokat, és szebb lett a világ. 

 

A Hucul ménes az erdő szélén, az árnyékban pihen
 Jól haladtunk egészen a Hucul ménes karámjáig. A gyönyörű völgyben a Tohonya tanösvény mentén elveszítettük a jelet. Nehezítette a helyzetet, hogy a GPS-ben az elemek az előző este lemerültek. Kicsit mentünk előre, majd vissza a tűző napon, a végtelen távolban láttuk a ménest az erdő árnyékában pihenni. Lekanyarodó jel sehol, ezért úgy döntöttünk, hogy a mezőn átvágva lemegyünk a patakvölgybe, mert ott kell mennie a kék jelnek. A patakvölgy hűvös és vadregényes volt.
Jósvafőn a templom lépcsőjén uzsonnáztunk, egy hideg kóla és jégkrém reményében elindultunk a
Tengerszem hotelhez. Kóla és pecsét volt, jégkrém nem.
Jósvafő
Pihentünk fél órát és nekivágtunk az utolsó 5 km-nek. Nagyon jó érzés volt, mikor kibukkantak Aggtelek házai, de csalódottan konstatáltuk, hogy a barlangbejárat a kibukkanó házaktól meglehetősen messze van. Mariann felvette az utolsó szakaszt fejleszegve dühből lefutjuk tempót, és mikorra Kislaci és én leértünk az emberpróbáló lépcsőkön, Mariann már félig átöltözve várt bennünket a kocsinál.
Pecsételőhely zárva, fagyi, kóla a büfében, beszámoló a biciklizésről, aztán irány Égerszög. Vacsora, beszélgetés, alvás.