2013. november 16., szombat

Bújócska a ködben

Szakasz: Zalaszántó - Sümeg (3. sz túra, OKT 031-032)
Időpont: 2013. november 16.
Résztvevők: Farkas Erika, Mariann, Sz. Kis Ágota, Laci,
Táv: 23,3 km
Szintkülönbség:+457/475? m
Átlagsebesség: 4,7 km/h
Tiszta menetidő: 4:58
Túra teljes időtartama: 5:46



A Sümeg-Zalaszántó szakasz a Dunántúl utolsó hiányzó része volt. Erika sokáig hezitált, jöjjön, vagy ne? Végül, a túra mellett döntött. Gazsinak halaszthatatlan iskolai programja volt.
Reggel kis késéssel indultunk, amit mi azzal fokoztunk, hogy Erikához nem találtunk oda azonnal, Ő pedig azzal, hogy nem volt menetkész, mire megérkeztünk.
A GPS szerint, Budapest határában fél órás késében voltunk a Sümeg Hévíz járat indulásához képest. Visszafordulni nem akartunk, inkább azt latolgattuk, milyen más megoldással tudunk eljutni (taxi; a zalaszántói vállalkozó, aki a zánkai házunkat építi; visszafele szállunk buszra; stb.) Sümegről Zalaszántóra. Szerencsére gyorsan kiderült, hogy a GPS időbecslése nem jó. Mikor elégedetten hátradőltünk, beleszaladtunk az első kisebb ködfoltba. Átértünk rajta. Aztán jött a következő, aztán a következő, aztán a következő egyre nagyobb és nagyobb ködfolt. A helyzet csak akkor javult, mikor a nap felkelt. Mindezek ellenére a busz indulása előtt 10 perccel megérkeztünk Sümegre.
Zalaszántón a jól ismert kocsmában pecsételtünk, ismét megcsodáltuk a felújított templomot és kápolnát, majd irányba álltunk Sümeg felé. A falu után présházak és szőlők között vitt a jelzés.








Enyhe emelkedő után hagytuk el az Európa legnagyobb Sztúpájához vezető utat. Még nagyon hosszú út állt előttünk, ezért nem tettünk kitérőt a Sztúpához. Majd a következő bejáráskor.

Békés gyaloglásunk üde színfoltja lett, mikor Erika 200 km távolságból próbálta Gazsit rávenni arra, hogy azonnal menjen be az iskolába, ahol a teljes osztály, az aggódó/dühös osztályfőnökkel az élen, csak rá vár. Kamasz gyerek telefonos távnevelése nehéz, de a közönség számára mindenképpen szórakoztató mutatvány.



















Tátika várának romjai előtt felkapaszkodtunk a szakasz legnagyobb emelkedőjén. A kéktúra nem visz fel a romokhoz, az utolsó emelkedő előtt elkanyarodik az erdészház irányába. Kislaci és Erika olyan lendületben voltak, hogy gyorsan felszaladtak a vár romjaihoz, ha egyszer már itt jártak.






Innentől könnyű terep következett, enyhe lejtmenetben értük el a sarvalyi erdészházat. Itt ettünk és pecsételtünk.






A Sümeg Bazaltbánya vasúti megállóhely után szinte végig láttuk a várat a hegy tetején. Biztató volt, hogy csak odáig kell elmennünk. Készítettünk pár fotót, és a város „hátsó bejáratán” keresztül, visszaértünk a buszpályaudvarra.
23 km-t gyalogoltunk nem egészen 5 óra alatt. Elégedettek voltunk a teljesítményünkkel. Elfáradtunk. Visszafelé már ködmentes volt az út. Besötétedett, mikorra hazaértünk.