Időpont: 2011. május 14.
Résztvevők: Farkas Erika, , Király Zita, Király Laci, Sz. Kis Ági és Laci, Marcipán + Bolhás mv.
Táv: 21,8km. A túrázó idő tisztán 6:47 volt. A letudott 820 m-es emelkedés jelzi az itteni csúcsok magasságát.
A Börzsöny közepe a magas csúcsokkal kimaradt a bejárási sorból. Vártuk a jó időt, vártuk, hogy jó kondiba lendüljünk, és vártuk a lelkierőt a nekiinduláshoz. Mára minden összejött, és elindultunk.
A csapat ugyan kissé megfogyatkozott, de ennek praktikus előnyei is voltak: viszonylag egyszerűen lehetett mozgatni a kocsikat a két végpont között. Ami pedig a létszámot illeti: a Kisinóci túristaháztól egy eleinte névtelen, de később a szemmel is jól látható fő tulajdonsága miatt Bolhásnak elnevezett fekete eb társaságában vágtunk neki a 3 km-es kaptatónak.
Először csak a kabátok, aztán a pulóverek is lekerültek, pedig elég hűvös szél fújdogált (ami persze sokkal jobb volt, mintha rekkenő hőség lett volna, vagy szemerkélő eső).
Viszonylag gyorsan elértük a Nagy-Hideg-hegyet, ahol a turistaszállóban hosszúlépést kértünk. A vendéglátóipari személy pedig megkérdezte, hogy azt milyen arányban kell keverni. Hát nem a szakmai ifjú mestere ...
A Nagy Hideg-hegy és a Csóványos közötti szakaszban ugyan volt két húzós emelkedő (s ezzel le is tudtuk a napi fölfelé vezető részt), de májusi erdő olyan szépségeivel találkoztunk, ami túlzás nélkül minden fáradságot megért.
A Csóványos ugyan a maga 938 méteres magasságával csak Magyarország 19. legnagyobb hegye, de az is igaz, hogy az előtte lévő 18 mind a Mátrában és a Bükkben van. Vagyis ilyen magasan még nem jártunk a Kék Túra során!
A Rakodó utáni kapaszkodó tetején egy ritkás erdőbe értünk, amely - talán épp a ritkásság miatt - sűrű aljnövényzettel borított volt. Fehér, lila, sárga virágmezők mindenfelé, s a sziklák közt vad árvácska, nefelejcs és hasonló szépségek.
A legszebb azonban a Szabó-kövek nevű képződmény oldalában nyíló természetes sziklakert volt a maga számtalan színével.
A Csóványos előtt Bolhás lepattant, és egy másik csoporttal előresietett - nyilván, hogy több ideje legyen kunyerálni a szép számban összegyűlt turistáról. Mindenesetre mi is ebédeltünk, hogy könnyebb legyen a hátizsák ... :-)
Többször is felidéztük Oszi örökbecsű mondását, mely szerint minden erdő egyforma - merthogy most épp azt mutatta meg a természet, hogy mennyire nem így van. Hol sűrű, fiatal erdőben haladtunk, hol szép bükkösben, aztán bokros irtásban ereszkedtünk lefelé, s közben újabb és újabb virágokat fedeztünk fel.
Az út végére érve pedig egy szép mezőn vágtunk át ahonnan messziről látszottak a nógrádi vár romjai.
A túra többi képét az indafotón találjátok.
A Börzsöny közepe a magas csúcsokkal kimaradt a bejárási sorból. Vártuk a jó időt, vártuk, hogy jó kondiba lendüljünk, és vártuk a lelkierőt a nekiinduláshoz. Mára minden összejött, és elindultunk.
Viszonylag gyorsan elértük a Nagy-Hideg-hegyet, ahol a turistaszállóban hosszúlépést kértünk. A vendéglátóipari személy pedig megkérdezte, hogy azt milyen arányban kell keverni. Hát nem a szakmai ifjú mestere ...
A Csóványos ugyan a maga 938 méteres magasságával csak Magyarország 19. legnagyobb hegye, de az is igaz, hogy az előtte lévő 18 mind a Mátrában és a Bükkben van. Vagyis ilyen magasan még nem jártunk a Kék Túra során!
A legszebb azonban a Szabó-kövek nevű képződmény oldalában nyíló természetes sziklakert volt a maga számtalan színével.
Az út végére érve pedig egy szép mezőn vágtunk át ahonnan messziről látszottak a nógrádi vár romjai.
A túra többi képét az indafotón találjátok.
