.
Időpont: 2016. március 26.
Szakasz: Szeleste-Sárvár
Megtett táv: 20,1 km (Endomondo szerint 21,4 km)
Szintkülönbség:+67/-82
Túra időtartama: 4 óra 45 perc
Tiszta menetidő: 4 óra 20 perc
Résztvevők: Király Kata és Király Laci
Mivel Kata betegsége miatt nem sikerült az eredeti tervek szerint megvalósítani március 15. környékén a teljes elmaradt Sárvár körüli szakasz bejárását, elhatároztuk, hogy húsvétkor pótoljuk.
Ketten vágtunk neki Katával az útnak. Ezúttal elértük a buszt is. Fél órával korábban már ott voltunk a sárvári buszállomáson, de ha a menetrend szerint akartunk volna felszállni a vasútállomásnál, mint ahogyan azt két héttel korábban megpróbáltuk, ismét lemaradtunk volna, mert most is 2 perccel korábban elment a busz. Persze most velünk együtt ...
Bár a meteorológia jó időt ígért, kellemetlen, hűvös szélben vágtunk neki az útnak Szelestén. A falu után letudtuk a túra legnagyobb emelkedőjét, amikor átkeltünk az M86 autóút fölött. Szerencsére nem az Ölbú-Alsószeleste vasútállomáson akartunk pecsételni (ahol a túrafüzet szerint kellene), hanem már a faluban elintéztük, mivel az állomáson legfeljebb vasúti bélyegzőt kaphattunk volna, kék túra pecsétet nem.
Magáról a túráról túl sok mindent nem lehet írni, sík terepen, egyenes utak és derékszögű kanyarok jellemzik ezt a szakaszt. Néhány érdekesség azért akadt, például a két kapuoszlop az erdő közepén az Ölbői Nagy-erdőben.
A pecsételőhelyekkel azonban a későbbiekben is meggyűlt a bajunk. Bögötön szépen mutatják a jelek, hogy le kell térni a túra útvonaláról, és be kell menni a faluba pecsételni, és emlékeztem is rá, hogy egy kocsmában van a pecsét. A kocsmát meg is találtuk, de be volt zárva. Tanácstalanul bóklásztunk, amikor Kata teljesen véletlenül észrevette: a művelődési ház falán egy villanyóraszekrénybe volt elrejtve a pecsétdoboz.
Később, Sümegen nem volt ilyen szerencsénk. Azt már korábbról tudtuk, hogy a vasútállomáson megszűnt a pecsételő hely (de ha kell, vasúti bélyegzőt is adnak), és azt is (a vasúti illetékestől), hogy a bélyegző "a vár falán" van. De hiába kerestük, nem találtuk. Két embert is megkérdeztünk a várban, de csak addig jutottunk, hogy szívesen nyomnak "Tájak-Korok-Múzeumok" bélyegzőt ahová csak akarunk, de kék túra pecsétnek hírét sem hallották. Itthon sikerült csak kiderítenem, hogy a bélyegző a várkertben van ugyan, de nem a várfalra szerelve, hanem a parkoló melletti nyilvános vécé falán ...
Addig még azonban át kellett küzdenünk magunkat Csényén, és főleg az után következő hosszú, szeles betonúton. A túra végére, a csényeújfalui, valaha szép majorság után a nap is kisütött, de nem tudta ellensúlyozni a továbbra is kellemetlen, hideg szelet.
A lényeg, hogy újabb nagy szakaszon vagyunk túl, és Kata a legjobb úton halad afelé, hogy október 23-án velünk együtt ő is befejezze a teljes Kék Túra távot.
