Időpont: 2009. szeptember 12.
Útvonal: Kisinóci th. - Törökmezői th. - Nagymaros (17, sz, túra eleje)
Megtett távolság: 18,3 km (túrafüzet szerint)
Indulás a Kisinóci túristaház elől. A képen még béke honol, mert még állunk, de néhány lépés után már lehetett hallani, mennyire berozsdásodtak a hegymászó ízületek a nyáron.
Ági és Kata lelkesen adminisztrálnak, Andris pedig Unicumra vár. A Kék Túra számos pozitívuma közül kétségkívül a legnagyobbak közül való, hogy a bélyegzőhelyek gyakorta kocsmákban lelhetők fel, S ha már úgyis ott vagyunk ...
Néha még biológusokkal is előfordul, hogy croccusnak nézik az őszi kikericset, de ez a csúfság Katával (többet már) nem fordulhat elő.
Pihenő a Törökmezói túristaház meglepően szépen gondozott környezetében. Nem mellesleg: maga az épület is nagyon szépen rendben van, és ezt nem csak a büfé miatt mondom.
A tér és idő mély filozófiai összefüggései (mely szerint ha jó az idő, sokan kijönnek a térre) kiterjesztően értelmezhettük, hisz a jó idő téren kívülre, egészen a Börzsönybe csalt ezen a szombaton sok kirándulót.
Mitagadás, ezúttal Shellyke is többet utazott a kis táskában Ildikó hóna alatt, mint máskor, de a pihenők idején azért mutatott némi élénkséget. Mindezt persze az ő korában már nem lehet neki felróni.
A vége előtt 6 kilométerrel a sofőrök (Mariann, Józsi és az Önök szerény krónikása) önfeláldozóan lemondtak a Hegyes-tető és a Szt, Mihály-hegy megmászásáról, és inkább visszatértek a rövidebb úton Nagymarosra, hogy mire a többiek megérkeznek, már ott várják őket a Kisinóci turistaháztól visszahozott járművek. Szolidaritásból Ildikó is velük tartott.
A kép nem Márianosztrán készült (bár az sincs innen messze), hanem a Nagyamaros-Visegrád nevű vasútállomáson, ahol bélyegzőt kaptunk a füzetünkbe.
A komp, ahol reggel találkoztunk, s ahol mai túránk véget ért.
Pihenő a Törökmezói túristaház meglepően szépen gondozott környezetében. Nem mellesleg: maga az épület is nagyon szépen rendben van, és ezt nem csak a büfé miatt mondom.
A tér és idő mély filozófiai összefüggései (mely szerint ha jó az idő, sokan kijönnek a térre) kiterjesztően értelmezhettük, hisz a jó idő téren kívülre, egészen a Börzsönybe csalt ezen a szombaton sok kirándulót.
Mitagadás, ezúttal Shellyke is többet utazott a kis táskában Ildikó hóna alatt, mint máskor, de a pihenők idején azért mutatott némi élénkséget. Mindezt persze az ő korában már nem lehet neki felróni.
A vége előtt 6 kilométerrel a sofőrök (Mariann, Józsi és az Önök szerény krónikása) önfeláldozóan lemondtak a Hegyes-tető és a Szt, Mihály-hegy megmászásáról, és inkább visszatértek a rövidebb úton Nagymarosra, hogy mire a többiek megérkeznek, már ott várják őket a Kisinóci turistaháztól visszahozott járművek. Szolidaritásból Ildikó is velük tartott.
A kép nem Márianosztrán készült (bár az sincs innen messze), hanem a Nagyamaros-Visegrád nevű vasútállomáson, ahol bélyegzőt kaptunk a füzetünkbe.
A komp, ahol reggel találkoztunk, s ahol mai túránk véget ért.
A képekre kattintva megnézhetitek azokat nagyobban is, illetve további fotók vannak erről a túráról itt.