Indul a második év! Balaton-felvidéki túr(ácsk)a

A túrázók indulásra készen

Résztvevők: Pálfi Ildi, Pálfi Józsi, Shellyke, Mariann, Oszi, Baunok Józsi (mv.), Lore (mv.), Sz. Kis Ági, Sz. Kis Laci
Túra időpontja: 2008. október 24.
Helyszín: 6. túra, Káptalantóti - Szentbékkálla
Megtett távolság: 12,3 km, összes idő: kb. 4:40 óra, ebből mozgásidő kb. 3:30 óra.
Pecsétek: 2 pecsételő hely volt: Káptalantóti és Szentbékálla


A hosszú hétvégére (dicsőség a forradalmároknak!) Pálfi Ildi Balaton-felvidéki kirándulást szervezett Mariannékkal és Baunok Józsiékkal. Sz. Kisék last minute becsatlakoztak a programba, mert nem hagyhatták, hogy a kéktúrázás első évfordulóján nélkülük induljon egy túra. A hétvége remekül sikerült, de erről bővebben inkább bor mellett, most csak a megtett szakaszról számolnék be.
Szóval, komoly viták előzték meg az indulást. 22, 18, 16, 12 - ezek voltak a kitűzött távok. A közös bölcsesség és Pálfi Józsi kemény érvelése a 12 km-es Káptalantóti - Szentbékkálla szakaszt választotta.

A káptalantóti templom

Kiadós reggeli után két autóval elgurultunk Szentbékálláról Káptalantótiba, és némi pálinka meg sör elfogyasztása után könnyű sétával nekiindultunk az útnak.

Még biztató távolban a Csobánc

Remek időben már az út elejétől látni lehetett Csobáncot, ami ugyan nem része a kéktúrának, de a tövében elhaladó jelzésről lelkiismeretünk megnyugtatása érdekében letértünk, azaz feltértünk.

Paplanernyős

Erősen kellett kapaszkodni fölfelé, de megérte. A Balaton, a Balaton-felvidék, a Káli és a Tapolcai medence teljes panorámában volt látható a hegy tetejéről. Bónuszként a mellőlünk felszálló siklóernyősök is szórakoztattak bennünket.

Szőlők között

 

Az úton végig szőlők között vezetett a túra. Nekem, még nem tűnt föl eddig, hogy a Balaton-felvidék egy nagy szőlőskert. Az őszi színek dűlőnként, szőlő fajtánként mások voltak, sárga, bordó, piros parcellák, meg a közöttük elszórt présházak igazán pompás látványt nyújtottak.

Bár nem volt nehéz a túra, jólesett egy kis pihenő. Újabb kör szíverősítő közben megemlékeztünk a 2007-es októberi induló túráról is.

Szép napos időben kiértünk a szőlőtáblák közül, és...
Mindszentkállán keresztül haladtunk hazafelé.

Szentbékkálla előtt megnéztük a híres Kőtengert. Oszi szerint az Őrjárat utcai sziklakert is majdnem ilyen impozáns, de azért érdemes volt itt is körülnézni. Frissen, ruganyosan értünk vissza Szentbékkállára, a falut körbejáró rövid szakaszt ki is hagytuk, mert azt előző nap délután már abszolváltuk. Jó túra volt, akár még egyszer is megtenném.

Csodás őszi színek Pilisszentlászlótól Visegrádig

Résztvevők: Király Zita, Király Andris, Király Laci, Farkas Erika, Tóth Gazsi, Szentgáli Gergő, Pálfi Ildi, Pálfi Józsi, Mariann, Sz. Kis Ági, Sz. Kis Laci ifj. + id., Marcipán
Túra időpontja: 2008 október 11.
Helyszín: 16. túra, Pilisszentlászló - Visegrád (Komp kikötő)
Megtett távolság: 14,4 km, összes idő: kb. 7:00 óra, ebből mozgásidő kb. 3:20 óra.
Pecsétek: 4 pecsételő hely volt: Pilisszentlászló, Pap rét, Nagy-Villám, Visegrád komp kikötő


A képeket Király Laci készítette, ő is tette föl. Ezek itt csak kedvcsináló képek, a többi a szokott helyen található.







Gyönyörű, napos időben találkoztunk a szentendrei autóbuszpályaudvaron. Ezen a képen mindenki rajta van, még én is (a bal alsó sarokban), sőt, Kata is, mert Zita épp vele beszél telefonon.






A buszozás fontos része volt a napnak. Odafelé még csak rendben is volt, de a végén, a Visegrád-Szentendre vonalon eltöltött egy óra a zsúfolt buszon eléggé elrontotta addig virágos jókedvünket.






Piliszentlászlón új tagokat avattunk: Erika, Gazsi és Gergő is átvehették a túravezetőtől kéktúra-füzetüket. TV-híradós stílusban fogalmazva: kameránk tanúja volt, amint Gazsi az első bélyegzőt nyomja új füzetébe.






Az őszi erdő tényleg gyönyörű volt, és hál'isten az út sem volt nehéz.















A színes lombok mellett külön bónuszként egy réten pazar nőszirom mezőre bukkantunk.















A Borjúfőről pedig gyönyörű kilátás nyílt a Dunakanyarra.



Az utolsó szakasz, Nagy-Villámtól a visegrádi révig viszont nem volt igazán élményszerű, egyrészt a sok ember miatt, másrészt mert a meredek, köves talajon sietnünk kellett, hogy elérjük a buszt.