Túra négykézláb és fenéken ülve

Szakasz: Pilisszentlászló - Pilisszentkereszt (15-16 sz. túra)
Időpont: 2015. február 15.

Résztvevők: Mariann, Farkas Erika, Sz. Kis Ági
Táv: 16,6 km
Szintkülönbség:+566/-680 m
Átlagsebesség: 2,4 km/h
Tiszta menetidő: 6:50

Túra teljes időtartama: 7:30

Tavaly év vége felé több pótlótúra, sőt az évzáró túra is elmaradt, ezért már nagyon mehetnékem volt. Mariannt nem volt nehéz rábeszélni. Erikát sem. Ildikó influenzával küzdött, Ő kiesett.

Kinéztem a Pilisszentlászló - Dobogókő - Pilisszentkereszt szakaszt. Ezt a távot 2009. január 3-án tettük meg Király szülők, Kata és Sz. Kis szülők felállásban. Arra emlékeztem, hogy a Sikárosi rét nagyon szép, csak hiányosak a jelölések, Dobogókő nagyon magasan van, és Pilisszentkereszt után a szurdok hosszú, de vadregényes.

Hat év alatt semmi nem változott, csak február közepére a hó többször felolvad, majd visszafagy, a melegebb részeken napközben már olvad, és a víz bizony lefelé folyik, megduzzasztva kicsi a hegyi patakokat.

A nap története. Gyógyulófélben lévő Kislaci segítségével egy kocsit letettünk Pilisszentkereszten, átautóztunk Pilisszentlászlóra és negyed 10-kor elindultunk. Pilisszentlászlón már látszott, hogy havas, lefagyott, csúszós lesz az út. Elég lassan haladtunk. Felüdülést okoztak azok a részek, ahol már elolvadt a hó, és az avaron lehetett gyalogolni. Nem volt sok ilyen szakasz. Ezerszer keltünk át a Bükkös patakon, oda-vissza, majd megint oda-vissza.

Először a Sikárosi rét szélén az erdészháznál álltunk meg. Pecsételtünk, ittunk. Mariann majdnem leforrázta magát a teájával, de szerencsére nem. Nézegettük a metszetet. Dobogókő elég magasnak tűnt, de utána már csak a megnyugtató lejtő és egy egyenes szurdok volt hátra.

Menet közben több helyen olvastuk az erdőgazdaság kitűzött tájékoztatóján, miszerint türelmet és óvatosságot kérnek a túrázóktól, mert erdőhelyreállítási munkák zajlanak. December 2-án vezető hír volt sok portálon, hogy a Budai hegyekben és a Pilisben a csepergő eső, azonnal ráfagyott a fákra, amik a jég súlya alatt kidőltek, vagy letöredeztek a felső ágaik. Közelről láttuk a szomorú nyomokat.

Kilátás Dobogókőről

Dobogókő telítve. Síelők, szánkózók, sétálók, gyerekek, babakocsik, kutyák mindenütt. Már kettő óra körül járt az idő. Megebédeltünk, pecsételtünk, és valaki azt a felelőtlen kijelentést tette, hogy túl vagyunk a nehezén.
Valóban elég gyorsan leértünk Pilisszentkeresztre. A felső kocsmában pecsételtünk, kicsit gyalogoltunk az aszfalton, majd letértünk a Szurdokba, aminek az alján folyik a Dera-patak. És itt jött a túra négykézláb és fenéken. A szűk ösvény végig jeges volt, kapaszkodó csak a hidakon. Nagyon örültünk, ahol találtunk kiálló gyökeret. Aggódva figyeltünk magunkra és egymásra. Egy rövid szakaszon lementünk a patakmederbe, mert az ugyan vizesebb, de biztonságosabb volt. Volt szakasz, ahol Mariann négykézlábra ereszkedett, én (Sz. Kis Ági) kétszer lehuppantam, nadrágféken csúsztam egy kicsit és drukkoltam, hogy az ösvény széle előtt megálljak. Sikerült. Az egyik lépcsős szakasznál leültem, és mint a kisiskolások, lépcsőről-lépcsőre átülve araszoltam lefelé. Erika volt a csapat egyetlen állva maradt tagja.
Félelmetes volt. Most már sajnálom, hogy a fényképezésre egyáltalán nem maradt energiánk. Több, mint egy óra kellett, hogy elérjük a parkolót. Negyed öt volt akkor.
Egyébként, végig szép napos, ideális kiránduló idő volt.