Időpont: 2016. október 22.
Résztvevők: Király laci, Zita, Kata, Bajzik András, Sz. Kis Laci, Ági, Zoli, Júlia, Lacus, Pekár Dóri, Baán Flóra, Smici, Mariann, Oszi, Pálfi Józsi, Ildikó, Farkas Erika
Táv: 13,9 km
Szint: +633/-688
A kezdéstől számított 9.
év fordulóján, 10 naptári évet érintve befejeztük a kéktúrát. Pontosabban az
eleje célba ért.
Úgy szerveztük meg a
kéktúra zárását, hogy csak szombaton gyalogolunk, este kényelmesen ünneplünk,
vasárnap reggel pedig hazaindulunk. Népes csapattal voltunk. Hívtunk mindenkit,
aki a kilenc év alatt valamikor is gyalogolt velünk. Díszvendég Smici volt, aki
a keretes szerkezetbe foglalta a kéktúránkat, mert a nyitó és a zárótúrán volt
velünk. Sajnos Pálfi Csabiék, Király Andris, Gazsi, Szentgáli Gergő és Ubul nem
tudtak jönni. De mindenki más ott volt.
Szállásunk a Kőkapu
vadászkastély apartmanjaiban volt.
Mariann és Király szülők
már elmentek pénteken reggel, lejárták a Füzér-Nagyhuta szakaszt. Esőben.
A többiek késő este
érkeztek. Ha nem is későn, de nagyon sötétben. Sűrű forgalomban indultunk,
esőben mentünk végig. Kata és Bajzik András kicsit el is tévedt, szóval
kalandos volt az érkezés. És az eső csak esett. Reggel arra ébredtem, hogy nagyon
esik. Szerencsére nem annyira, mint a hangokból elsőre gondoltam, mert az
apartmanok előtti patak gyors folyását is ez eső hangjának gondoltam. De ettől
még esett. Júlia meg is kérdezte: Anya eshet annyira az eső, hogy nem megyünk?
Válasz: NEM. Megyünk, ha cigány gyerekek potyognak az égből, akkor is.
Reggeli, szendvicskészítés,
indulás. Füzéren Erika csatlakozott hozzánk. Elkészült a nyitókép, pecsételtünk
és indultunk. Kicsit szemerkélt, aztán kevésbé szemerkélt, aztán elállt, aztán
kisütött a nap. Ragyogó idő lett.
Az időjárás is tudta, hogy ünnepelni kell. Mi
pedig mentünk, beszélgettünk, és nézegettük a gyönyörű tájat.
A Nagy-Milic teteje elég
magasan van. Meredek is. Észre sem vettük, hogy a kéktúra nem megy fel a
csúcsra, mert csak mentünk felfele, nem nézve, hogy van jel, vagy nincs. A
kilátóból nem sok mindent láttak azok, akik felmentek, mert párás volt körben
minden.
A kilátó aljában megettük
a szendvicseinket, aztán ereszkedni kezdtünk. Itt kicsit szétzilálódott csapat,
de az eleje bevárt minket a panoráma büfé környékén.
Nagyon szép volt ez a
lefele vezető szakasz. Hollóházán kicsit elbizonytalanodtunk. A jelek kétfele
mutattak. Az egyik irányban a kéktúra emlékmű volt, a másik irányban pedig a
porcelángyár, ahol a pecsét volt.
Először az emlékműhöz mentünk,
aztán a
zárópecséthez.
Király Laci pezsgővel készült a lezárásra! Ilyen egy gondos
túravezető helyettes! Köszönet érte. Pecsételtünk, pezsgőt locsoltunk, ittuk
üvegből, és örültünk. Öten befejeztük. Mariann majd 2017-ben.
Este ünneplés.
Végignéztünk
nagyon-nagyon sok képet, felidéztünk sok történetet. Fiatal túratársak,
meglepetést is hoztak. Az elmúlt 9 év sorvezetőjét Hörpölin blogja jelentette a
tervezés, szervezés során, ezért megkeresték, elhozták írásos üdvözletét a
Tekergők csapatának. Teljesen meg voltam hatva. Köszönet érte!
Mint kinevezett
túravezető lezártam a kéktúra első bejárását. Gratuláltam a befejezőknek: Sz.
Kis Laci, Király Laci, Király Zita, Király Kata és jómagam. Megköszöntem
mindenkinek, hogy jöttek velünk, 1.128 km-en keresztül, hegyen völgyön,
erdőben, mezőkön, dzsindzsásaban, gyalog és közúton, esőben, hóban sárban
napsütésben, jókedvűen és fáradtan egyaránt.
Külön köszönet járt csapatunk
kitartó hadtáposának Oszinak, akinek visszaadtam a speciális túrabélyegekkel
igazolt füzetét.
Király Kata és András
vasárnap járta le a Füzér-Nagyhuta szakaszt.
