A ciszterciektől a bencésekig

Szakasz: Zirc vmá. - Bakonybél (8. sz. túra második fele)

Időpont: 2011. október 22.

Résztvevők: Király Kata , Király Laci, Mariann, Sz. Kis Ági, Laci, és Oszi, mint hadtáp

Táv: 19,6 km a térkép szerint, de mi eltévedésekkel 22,5-öt mentünk. A túrázó idő tisztán 5:35 volt (bruttó 7:26). A 730 m-as emelkedés mellett 620 m-t jöttünk lefelé - a Kőris hegy senkinek nem lett nagy barátja...

Gondos előkészítés - könnyű kivitelezés. Ez a jó túra titka (meg még egy-két más dolog is...). Tehát péntek este megérkeztünk a bakonybéli szállásunkra, kicsit eszegettünk, iszogattunk, majd korán lefeküdtünk. Mindezt azért, hogy másnap reggel a 7-kor a faluból induló busszal Zircre vitessük magunkat. A zirci állomáson leszállva gyorsan pecsételtünk, majd sietve eltúráztunk a következő presszóig, ahol megkávéztunk (Közben azért induló fotó készült a ciszterci apátság udvarán.). Hiába, így indul egy jó túra!.

Innen azután szép kényelmesen tényleg komolyra fordultak a dolgok, és a zúzmarás mezőkön, és harmattól csöpögő erdőkön át ragyogó napsütésben haladtunk Borzavár felé.

Borzaváron valami kéktúra-csakra lehet, mert lelkes beérkezésünk után alig sikerült kikeverednünk a faluból. Jöttünk-mentünk a faluban, eltévedtünk a falu egyetlen utcáján, összebarátkoztunk a helyiekkel, végül nagy nehezen kitaláltuk, hogy merre is lehet a Szépalma fogadó. Mert arra kellett mennünk. Gyakorlatilag emelkedés nélkül, valami aszfaltozott bekötő úton értük el a Szépalma fogadót. A továbbra is hétágra sütő nap további sétára buzdított, így a társaság leszavazta a sört (üdítő). Egy picit aggasztó volt, hogy a következő 3 kilométerre kb 300 méteres emelkedő jutott a leírás szerint.

A messzi magasban láttuk a nagy fehér gömböt, és tudtuk, hogy oda megyünk. Kicsit ereszkedtünk még, hogy jobban essen az emelkedő, ami végre a lábunk elé került.

Ez a pár kilométer alaposan szétrázta a csapatot. Elől szaladt Mariann, utána a szittyák, majd a végén szuszogott Ágota, és messze leszakadva Sz. Kis Laci. Az utolsó pillanatig küzdelmes kaptató végén várt minket a kilátó, a piknik-pad, és egy kicsit arrébb a radarállomás. Ettünk, ittunk, majd átadtuk a helyünket zsizsegő kiscserkészeknek, és könnyű szívvel ereszkedni kezdtünk.

A végén hosszan ereszkedtünk Bakonybél felé, és jó időben elértük a falut, a házat, a fürdőszobát, ki-ki az ágyikóját, hogy azután este jóleső lankadtsággal tudjuk befogadni Oszi (hadtáp!) marha (nyak + pofa) pörköltjét egészséges tönkölybúzás sztrapacskával.