2011. november 20., vasárnap

Ki mondta, hogy a tavasz a legszínesebb évszak?


Szakasz: Hévíz - Vállus (3. sz. túra vége, 4. sz.túra első fele))
Időpont: 2011. november 19.
Résztvevők: Király Laci, Mariann, Sz. Kis Ági, és Sz. Kis Laci.
Táv: 17,5 km a GPS szerint, mert Keszthelyen csak egyenesen átvágtunk, és ez rövidítette az útvonalat. A tiszta menetidő 3:51 volt, emelkedés alig volt, osszesen 220 m-t mentünk fölfelé.

A jelentkezők kis száma miatt úgy döntöttünk, hogy nem utazunk el már előző este valahová Keszthely környékére, hogy ott aludjunk, és kényelmesen elérjük reggel 8:01-kor Válluson a buszt, hanem kora hajnali indulással lendületből tesszük meg az év utolsó előtti túráját. Ehhez negyed ötkor kellett kelni reggel ...







... de ez aztán akkora lendületet adott, hogy nagyobb megállás nélkül, ahogy mondani szokás "egytrappban" lenyomtunk 17,5 kilométert, csak egyszer álltunk meg a TESCO-ban, de erről majd később. Mariannból a végére előtört a sportember, és lelkesen ünnepelte a 4,7 km/órás átlag-sebességi csúcsot, amit ezen a túrán elértünk.





A buszt egyébként kényelmesen elértük még úgy is, hogy beugrottunk a keszthelyi állomásra előtte, hogy pecsételjünk, mert azt már tudtuk, hogy le akarjuk vágni a város  belső részét érintő túraszakaszt.   Pontban 9-kor készítettük el az induló képet a  hévízi gyógyfürdő buszmegálló melletti bejáratánál. Igen megnyerő volt a fürdő környékének rendezettsége, és izgalmas a hideg reggelben felszálló gőzökből kibontakozó fürdőház látványa.






Az igazi élményt azonban mégiscsak a Hévíz-Keszthely bicikliút első szakasza jelentette furcsa, lombhullató fenyőivel - igazán szép látvány volt.

A teljesen sík kerékpárúton jó ütemben haladva értünk Keszthelyre, ahol - mint említetten - levágtunk egy nagy hurkot, amelyet nyilván azért iktattak a túrába a szervezők, mert itt van az előző szakasz vége, és a következő kezdete, ezt szerencsés a tömegközlekedéshez kapcsolni (plusz a Festetics kastély, amelyet ezúttal mi kihagytunk.)


Keszthely másik végén, ahol a térkép szerint le kellett térni Gyenesdiás felső széle irányába egy jó megtermett TESCO áruház állta az utunkat - szinte szó szerint, mert hogy egy darabig láttuk a kék jelzést, de aztán az áruház mögötti útépítés lényegében megoldhatatlan feladat elé állított volna bennünket, ha nincs velünk a mindentudó GPS.

Kellemes sétával elértük, majd elhagytuk Gyenesdiást, és megkezdtük a hosszú, de enyhe emelkedő szakaszt.



Habár ekkorra már nagyjából túl voltunk az út első felén, még csak most értünk be az erdőbe, amely egészen különleges látványt nyújtott. A fákat vékony fehér zúzmara réteg borította a 0 fok alatti hőmérséklet és a reggel óta megmaradt köd miatt. A levelek már a legtöbb fáról lehullottak, és nagy sárga és barna foltokban virítottak a földön, néhány esetben azonban még fennmaradtak az ágakon, és ott színesítették a látványt. A hosszan elhúzódó, kellemes ősz hatására az aljnövényzet is szépen díszlett, hozzáadva a zöld színt is a látványhoz. Ritkán látható színkavalkád!

A korai indulásnak köszönhetően fél kettőre már ismét a vállusi autóbusz állomáson voltunk, ahol gyorsan megettük a szendvicseinket (a szittyák a szabadban kissé dideregve,a gyógyerek [copyright: Pálfi Józsi] az autóban ülve, jó melegben), és a reggeli lendületet megtartva elindultunk haza.

Nagyszerű, változatos és egyáltalán nem megerőltető túra volt, amelynek további képei a szokott helyen megtalálhatók.

Nincsenek megjegyzések: