Köd előttem, köd utánam

Szakasz: Bélapátfalva - Szarvaskő (22. sz túra)
Időpont: 2013. december 29..

Résztvevők: Király Laci, Zita, Mariann, Sz. Kis Ágota, Laci,Sz. Kis Zoli
Táv:11,6 km
Szintkülönbség:+360/-? m
Átlagsebesség:4,6 km/h
Tiszta menetidő: 2:44

Túra teljes időtartama:  3:22

A túra azzal kezdődött, hogy Királyék (Zita és Laci) visszafordultak.

2013 nem bővelkedett megtett szakaszokban, nagyon menni szerettünk volna, de már előző este látszott, kitartó barátunk a köd (ld. előző bejegyzést) ismét velünk tart.

A csapat három helyről indult. Királyék Kecskemétről, Mariann Mátraalmásról, Szkisék pedig Budapestről. Mindenki ködben, sötétben.

Azt láttuk, hogy Budapesten és környékén rossz a helyzet. Tejfehér köd mindenütt. Ennél csak Kecskeméten volt még rosszabb: Királyék eredeti terve szerint, alsóbbrendű utakon akartak egyenesen Szarvaskőre menni. Látva a helyzetet egy km után visszafordultak, és az M5-M3 autópálya variációt választották. A köd csak akkor szűnt meg, mikor a magasabban fekvő területekre értünk.

Mindenki időben Szarvaskőre ért, latolgattuk, hogy a busz vajon mennyit fog késni. A fiúk úgy ítélték meg, hogy sokat. Forró teát kértek a kocsmában, amit aztán félbe is hagytak, mert a busz pontosan megérkezett. Az első ülésekre telepedtünk le, a sofőrnek beszélgetős kedve volt. Megtudtuk, hogy ő is sokat jár túrázni és ez a szakasz egy nagyon jó táv.

Bélapátfalván pecsételtünk. Az Apátság mellett megbeszéltük, hogy most azt a szakaszt tesszük meg, amit a márciusi havas-vizes állapotok miatt feladtunk.

A túra közben megbeszéltük a karácsonyi családi eseményeket, ahol kiemelt figyelmet kapott Oszi karácsonyi ajándéka, egy hétvége Sümegprágán Kalla Kálmánnál (részletesebben a Túra nemzeti ünnepen bejegyzésben).

A Telekessy vendégháznál a pecsétet szinte teljesen körbenőtte a fa. A túra legmagasabb pontján Kislaci szokásos pólócseréje téli túrán (ld. Ez az év is jól kezdődik bejegyzést, 2009. január 3.) lefotózva.

A Gilitka kápolnánál találkoztunk azzal a fiatal csapattal, aki Szarvaskőről indultak reggel.

Az időjárás kimondottan enyhe volt, sütött a nap, köd sehol, az emelkedős szakaszokon a kabátok is lekerültek. 

 

 

Az út végére maradt a legszebb szakasz. Szarvaskő előtt a falura nyílt teljesen elképesztő kilátás. A nap még sütött, de az alacsonyabb árnyékos részeken levegő kicsit párás volt, sejtelmesen kanyargott a közút a hegyek között. Király Lacit dicséri, hogy a fotók teljes egészében visszaadják az élményt.

A visszaút, leereszkedve a Bükk magasabb részéről, szintén ködössé vált, de szerencsére korántsem volt olyan veszélyes, mint a reggel.

További képek a szokott helyen.

Bújócska a ködben

Szakasz: Zalaszántó - Sümeg (3. sz túra, OKT 031-032)
Időpont: 2013. november 16.

Résztvevők: Farkas Erika, Mariann, Sz. Kis Ágota, Laci,
Táv: 23,3 km
Szintkülönbség:+457/475? m
Átlagsebesség: 4,7 km/h
Tiszta menetidő: 4:58

Túra teljes időtartama: 5:46

A Sümeg-Zalaszántó szakasz a Dunántúl utolsó hiányzó része volt. Erika sokáig hezitált, jöjjön, vagy ne? Végül, a túra mellett döntött. Gazsinak halaszthatatlan iskolai programja volt.

Reggel kis késéssel indultunk, amit mi azzal fokoztunk, hogy Erikához nem találtunk oda azonnal, Ő pedig azzal, hogy nem volt menetkész, mire megérkeztünk.

A GPS szerint, Budapest határában fél órás késében voltunk a Sümeg Hévíz járat indulásához képest. Visszafordulni nem akartunk, inkább azt latolgattuk, milyen más megoldással tudunk eljutni (taxi; a zalaszántói vállalkozó, aki a zánkai házunkat építi; visszafele szállunk buszra; stb.) Sümegről Zalaszántóra. Szerencsére gyorsan kiderült, hogy a GPS időbecslése nem jó. Mikor elégedetten hátradőltünk, beleszaladtunk az első kisebb ködfoltba. Átértünk rajta. Aztán jött a következő, aztán a következő, aztán a következő egyre nagyobb és nagyobb ködfolt. A helyzet csak akkor javult, mikor a nap felkelt. Mindezek ellenére a busz indulása előtt 10 perccel megérkeztünk Sümegre.

Zalaszántón a jól ismert kocsmában pecsételtünk, ismét megcsodáltuk a felújított templomot és kápolnát, majd irányba álltunk Sümeg felé. A falu után présházak és szőlők között vitt a jelzés.

Enyhe emelkedő után hagytuk el az Európa legnagyobb Sztúpájához vezető utat. Még nagyon hosszú út állt előttünk, ezért nem tettünk kitérőt a Sztúpához. Majd a következő bejáráskor.

Békés gyaloglásunk üde színfoltja lett, mikor Erika 200 km távolságból próbálta Gazsit rávenni arra, hogy azonnal menjen be az iskolába, ahol a teljes osztály, az aggódó/dühös osztályfőnökkel az élen, csak rá vár. Kamasz gyerek telefonos távnevelése nehéz, de a közönség számára mindenképpen szórakoztató mutatvány.

Tátika várának romjai előtt felkapaszkodtunk a szakasz legnagyobb emelkedőjén. A kéktúra nem visz fel a romokhoz, az utolsó emelkedő előtt elkanyarodik az erdészház irányába. Kislaci és Erika olyan lendületben voltak, hogy gyorsan felszaladtak a vár romjaihoz, ha egyszer már itt jártak.

Innentől könnyű terep következett, enyhe lejtmenetben értük el a sarvalyi erdészházat. Itt ettünk és pecsételtünk.

A Sümeg Bazaltbánya vasúti megállóhely után szinte végig láttuk a várat a hegy tetején. Biztató volt, hogy csak odáig kell elmennünk. Készítettünk pár fotót, és a város „hátsó bejáratán” keresztül, visszaértünk a buszpályaudvarra.

23 km-t gyalogoltunk nem egészen 5 óra alatt. Elégedettek voltunk a teljesítményünkkel. Elfáradtunk. Visszafelé már ködmentes volt az út. Besötétedett, mikorra hazaértünk.

Szerencsés novemberi nap

Szakasz: Ötvös - Sümeg vá. (02. sz túra, OKT 028-029)
Időpont: 2013. november 11.

Résztvevők: Király Laci, Zita, Kata, Bajzik Andris, Pálfi Józsi, Ildi, Shellyke, Mericske Niki, Pepe, Mariann, Sz. Kis Ágota, Laci,
Táv: 14,8 km
Szintkülönbség:+102/-134 m
Átlagsebesség: 5,0 km/h
Tiszta menetidő:  3:03

Túra teljes időtartama: 3:38

Igaza lett a helybélieknek. Reggelre elállt az eső, néha még a nap is előbukkant. Sajnos nem minden ruha és bakancs száradt meg, ezért a csapat egy része reggel visszaindult Budapestre. Itt hangzott el Erika emlékezetes mondata, mikor a visszavezető utat magyaráztuk: Figyelj, Gazsi: Bazsi! (mármint a következő falu, amin át kell autózni.)

Tízen maradtunk. Ötvösről indultunk, a nyitófotózást a vasúti felüljáró hídját teljesen elfoglalva, szerencsésen túléltük. A levegő, párás, az út kicsit sáros, a fák nedvesek, színesek, a bogyók érettek, voltak.

Ez a szakasz is szintemelkedés nélkül, a falvak között kanyargott, hol a mezőkön, hol az aszfalton.

Kisvásárhelyen a harangláb és egy közkút mellett megebédeltünk, majd hamarosan rákanyarodtunk a túra utolsó szakaszára, ami hosszan, mintegy 3,5 km-en át, az országúton vezetett be Sümegre.

Csak kutyagoltunk, kutyagoltunk az úton, a vár biztos távolban, impozánsan magasodott előttünk és nagyon nem akart közelebb jönni. Odaszögezte magát a látóhatárra. Csak Kislaciban volt még annyi lendület, hogy egy rövidebb szakaszt futva tegyen meg, hogy leelőzze Nikit és Pepét.

A vasútállomáson pecsételtünk, átöltöztünk, aztán irány haza.

 

További képek az Indafotón