Bújócska a ködben

Szakasz: Zalaszántó - Sümeg (3. sz túra, OKT 031-032)
Időpont: 2013. november 16.

Résztvevők: Farkas Erika, Mariann, Sz. Kis Ágota, Laci,
Táv: 23,3 km
Szintkülönbség:+457/475? m
Átlagsebesség: 4,7 km/h
Tiszta menetidő: 4:58

Túra teljes időtartama: 5:46

A Sümeg-Zalaszántó szakasz a Dunántúl utolsó hiányzó része volt. Erika sokáig hezitált, jöjjön, vagy ne? Végül, a túra mellett döntött. Gazsinak halaszthatatlan iskolai programja volt.

Reggel kis késéssel indultunk, amit mi azzal fokoztunk, hogy Erikához nem találtunk oda azonnal, Ő pedig azzal, hogy nem volt menetkész, mire megérkeztünk.

A GPS szerint, Budapest határában fél órás késében voltunk a Sümeg Hévíz járat indulásához képest. Visszafordulni nem akartunk, inkább azt latolgattuk, milyen más megoldással tudunk eljutni (taxi; a zalaszántói vállalkozó, aki a zánkai házunkat építi; visszafele szállunk buszra; stb.) Sümegről Zalaszántóra. Szerencsére gyorsan kiderült, hogy a GPS időbecslése nem jó. Mikor elégedetten hátradőltünk, beleszaladtunk az első kisebb ködfoltba. Átértünk rajta. Aztán jött a következő, aztán a következő, aztán a következő egyre nagyobb és nagyobb ködfolt. A helyzet csak akkor javult, mikor a nap felkelt. Mindezek ellenére a busz indulása előtt 10 perccel megérkeztünk Sümegre.

Zalaszántón a jól ismert kocsmában pecsételtünk, ismét megcsodáltuk a felújított templomot és kápolnát, majd irányba álltunk Sümeg felé. A falu után présházak és szőlők között vitt a jelzés.

Enyhe emelkedő után hagytuk el az Európa legnagyobb Sztúpájához vezető utat. Még nagyon hosszú út állt előttünk, ezért nem tettünk kitérőt a Sztúpához. Majd a következő bejáráskor.

Békés gyaloglásunk üde színfoltja lett, mikor Erika 200 km távolságból próbálta Gazsit rávenni arra, hogy azonnal menjen be az iskolába, ahol a teljes osztály, az aggódó/dühös osztályfőnökkel az élen, csak rá vár. Kamasz gyerek telefonos távnevelése nehéz, de a közönség számára mindenképpen szórakoztató mutatvány.

Tátika várának romjai előtt felkapaszkodtunk a szakasz legnagyobb emelkedőjén. A kéktúra nem visz fel a romokhoz, az utolsó emelkedő előtt elkanyarodik az erdészház irányába. Kislaci és Erika olyan lendületben voltak, hogy gyorsan felszaladtak a vár romjaihoz, ha egyszer már itt jártak.

Innentől könnyű terep következett, enyhe lejtmenetben értük el a sarvalyi erdészházat. Itt ettünk és pecsételtünk.

A Sümeg Bazaltbánya vasúti megállóhely után szinte végig láttuk a várat a hegy tetején. Biztató volt, hogy csak odáig kell elmennünk. Készítettünk pár fotót, és a város „hátsó bejáratán” keresztül, visszaértünk a buszpályaudvarra.

23 km-t gyalogoltunk nem egészen 5 óra alatt. Elégedettek voltunk a teljesítményünkkel. Elfáradtunk. Visszafelé már ködmentes volt az út. Besötétedett, mikorra hazaértünk.

Szerencsés novemberi nap

Szakasz: Ötvös - Sümeg vá. (02. sz túra, OKT 028-029)
Időpont: 2013. november 11.

Résztvevők: Király Laci, Zita, Kata, Bajzik Andris, Pálfi Józsi, Ildi, Shellyke, Mericske Niki, Pepe, Mariann, Sz. Kis Ágota, Laci,
Táv: 14,8 km
Szintkülönbség:+102/-134 m
Átlagsebesség: 5,0 km/h
Tiszta menetidő:  3:03

Túra teljes időtartama: 3:38

Igaza lett a helybélieknek. Reggelre elállt az eső, néha még a nap is előbukkant. Sajnos nem minden ruha és bakancs száradt meg, ezért a csapat egy része reggel visszaindult Budapestre. Itt hangzott el Erika emlékezetes mondata, mikor a visszavezető utat magyaráztuk: Figyelj, Gazsi: Bazsi! (mármint a következő falu, amin át kell autózni.)

Tízen maradtunk. Ötvösről indultunk, a nyitófotózást a vasúti felüljáró hídját teljesen elfoglalva, szerencsésen túléltük. A levegő, párás, az út kicsit sáros, a fák nedvesek, színesek, a bogyók érettek, voltak.

Ez a szakasz is szintemelkedés nélkül, a falvak között kanyargott, hol a mezőkön, hol az aszfalton.

Kisvásárhelyen a harangláb és egy közkút mellett megebédeltünk, majd hamarosan rákanyarodtunk a túra utolsó szakaszára, ami hosszan, mintegy 3,5 km-en át, az országúton vezetett be Sümegre.

Csak kutyagoltunk, kutyagoltunk az úton, a vár biztos távolban, impozánsan magasodott előttünk és nagyon nem akart közelebb jönni. Odaszögezte magát a látóhatárra. Csak Kislaciban volt még annyi lendület, hogy egy rövidebb szakaszt futva tegyen meg, hogy leelőzze Nikit és Pepét.

A vasútállomáson pecsételtünk, átöltöztünk, aztán irány haza.

 

További képek az Indafotón

Nagy társaság, sok eső

Szakasz: Szajki tavak - Ötvös (02. sz túra, OKT 027)
Időpont: 2013. november 10.

Résztvevők: Király Laci, Zita, Kata, Bajzik Andris, Farkas Erika, Gazsi, Pálfi Józsi, Ildi, Shellyke, Mericske Niki, Pepe, Mariann, Sz. Kis Ágota, Laci, ifj. Laci, Baán Flóra, Sz.Kis Júlia és Lőrincz Emil
Táv: 16,6 km
Szintkülönbség:+104/-124 m
Átlagsebesség: 4,6 km/h
Tiszta menetidő:  3:41

Túra teljes időtartama: :4:11

Már novembernél jártunk és ebben az évben a Kéktúra nem haladt, két napos gyaloglással gondoltuk kicsit szépíteni a helyzeten. Lelkes, 16-fős, csapattal indultunk.

Péntekre, szombatra Sümegen volt szállás. Pénteken késő délután indultunk. Pálfiék Nikivel és Pepével külön, Szkisék kettő kocsival, Erikát közrefogva, konvojban.  Az M7-esen voltak bizonytalan pontok. Erika elveszettnek hitte magát, miközben Kislaci nem értette, miért lassul előtte a Yaris 80 km/h-ra. Királyék csak reggel érkeztek.

Az időjárás előrejelzés esőt ígért, de mi bizakodóak voltunk.

Kettő kisbusz várt bennünket Ötvösön a csendes enyészet hangulatát árasztó Széchenyi kastély és major (ma vadászház) parkjában.

Szajki erdészháznál most pontosan tudtuk hol a pecsét, menetfelszerelés igazítás után elindultunk. Nézegettük a felhőket, és drukkoltunk.

Eseménytelen, szint nélküli, tempós gyaloglás volt. Beszélgettünk, félúton ebédeltünk. Fiatalok elől, idősebbek hátul. Néhányszor mintha szitálni kezdett volna, de nem volt veszélyes egészen az út utolsó 1-2 kilométeréig.

Ötvös előtt, a vasúti síneknél a csapat már jelentősen szétzilálódott. A fiatalok jó tempóval, a vasúti átjáró sárga hídjánál jobbra fordultak, és nem is tudva róla, de nekikezdtek a másnapi szakasznak. Megtalálták az új helyre kirakott pecsétet. Mikorra a hátul jövők is elérték a vasúti hidat, már esett.

Kisebb egyeztetés/vita (helyben és telefonon) után tisztáztuk, hogy hol is vagyunk, visszahívtuk az élcsapatot, hogy a hídnál balra kanyarodva nagyon gyorsan elérjük a kocsikat. Ekkor már szakadt.     Ki jobban, ki pedig még jobban átázott.

A szálláson minden ruha és bakancs a radiátorokra került.

Korán megvacsoráztunk, utána beszélgettünk, kártyáztunk. Emil emlékezetes, merész bemondásokkal ultizott Júliával, Király Lacival és Józsival. Este kilenckor már azt nézegettük, hogy vajon tudunk-e reggelig aludni. Mindeközben csendesen, szűnni nem akaróan esett. Nem nagyon akartunk hinni a recepciós hölgynek, aki szerint az ilyen esős nap után, a másnap esőmentes lesz. Szerencsére a döntést, hogy vasárnap túrázunk vagy nem, reggelre halasztottuk.

 Még több kép itt.