Nagy társaság, sok eső

Szakasz: Szajki tavak - Ötvös (02. sz túra, OKT 027)
Időpont: 2013. november 10.

Résztvevők: Király Laci, Zita, Kata, Bajzik Andris, Farkas Erika, Gazsi, Pálfi Józsi, Ildi, Shellyke, Mericske Niki, Pepe, Mariann, Sz. Kis Ágota, Laci, ifj. Laci, Baán Flóra, Sz.Kis Júlia és Lőrincz Emil
Táv: 16,6 km
Szintkülönbség:+104/-124 m
Átlagsebesség: 4,6 km/h
Tiszta menetidő:  3:41

Túra teljes időtartama: :4:11

Már novembernél jártunk és ebben az évben a Kéktúra nem haladt, két napos gyaloglással gondoltuk kicsit szépíteni a helyzeten. Lelkes, 16-fős, csapattal indultunk.

Péntekre, szombatra Sümegen volt szállás. Pénteken késő délután indultunk. Pálfiék Nikivel és Pepével külön, Szkisék kettő kocsival, Erikát közrefogva, konvojban.  Az M7-esen voltak bizonytalan pontok. Erika elveszettnek hitte magát, miközben Kislaci nem értette, miért lassul előtte a Yaris 80 km/h-ra. Királyék csak reggel érkeztek.

Az időjárás előrejelzés esőt ígért, de mi bizakodóak voltunk.

Kettő kisbusz várt bennünket Ötvösön a csendes enyészet hangulatát árasztó Széchenyi kastély és major (ma vadászház) parkjában.

Szajki erdészháznál most pontosan tudtuk hol a pecsét, menetfelszerelés igazítás után elindultunk. Nézegettük a felhőket, és drukkoltunk.

Eseménytelen, szint nélküli, tempós gyaloglás volt. Beszélgettünk, félúton ebédeltünk. Fiatalok elől, idősebbek hátul. Néhányszor mintha szitálni kezdett volna, de nem volt veszélyes egészen az út utolsó 1-2 kilométeréig.

Ötvös előtt, a vasúti síneknél a csapat már jelentősen szétzilálódott. A fiatalok jó tempóval, a vasúti átjáró sárga hídjánál jobbra fordultak, és nem is tudva róla, de nekikezdtek a másnapi szakasznak. Megtalálták az új helyre kirakott pecsétet. Mikorra a hátul jövők is elérték a vasúti hidat, már esett.

Kisebb egyeztetés/vita (helyben és telefonon) után tisztáztuk, hogy hol is vagyunk, visszahívtuk az élcsapatot, hogy a hídnál balra kanyarodva nagyon gyorsan elérjük a kocsikat. Ekkor már szakadt.     Ki jobban, ki pedig még jobban átázott.

A szálláson minden ruha és bakancs a radiátorokra került.

Korán megvacsoráztunk, utána beszélgettünk, kártyáztunk. Emil emlékezetes, merész bemondásokkal ultizott Júliával, Király Lacival és Józsival. Este kilenckor már azt nézegettük, hogy vajon tudunk-e reggelig aludni. Mindeközben csendesen, szűnni nem akaróan esett. Nem nagyon akartunk hinni a recepciós hölgynek, aki szerint az ilyen esős nap után, a másnap esőmentes lesz. Szerencsére a döntést, hogy vasárnap túrázunk vagy nem, reggelre halasztottuk.

 Még több kép itt.