Időpont: 2013. december 29..
Résztvevők: Király Laci, Zita, Mariann, Sz. Kis Ágota,
Laci,Sz. Kis Zoli
Táv:11,6 km
Szintkülönbség:+360/-? m
Átlagsebesség:4,6 km/h
Tiszta menetidő: 2:44
Túra teljes időtartama: 3:22Táv:11,6 km
Szintkülönbség:+360/-? m
Átlagsebesség:4,6 km/h
Tiszta menetidő: 2:44
A túra azzal
kezdődött, hogy Királyék (Zita és Laci) visszafordultak.
2013 nem bővelkedett
megtett szakaszokban, nagyon menni szerettünk volna, de már előző este
látszott, kitartó barátunk a köd (ld. előző bejegyzést) ismét velünk tart.
A csapat három helyről
indult. Királyék Kecskemétről, Mariann Mátraalmásról, Szkisék pedig Budapestről.
Mindenki ködben, sötétben.
Azt láttuk, hogy
Budapesten és környékén rossz a helyzet. Tejfehér köd mindenütt. Ennél csak Kecskeméten
volt még rosszabb: Királyék eredeti terve szerint, alsóbbrendű utakon akartak
egyenesen Szarvaskőre menni. Látva a helyzetet egy km után visszafordultak, és az
M5-M3 autópálya variációt választották. A köd csak akkor szűnt meg, mikor a
magasabban fekvő területekre értünk.
Mindenki időben
Szarvaskőre ért, latolgattuk, hogy a busz vajon mennyit fog késni. A fiúk úgy
ítélték meg, hogy sokat. Forró teát kértek a kocsmában, amit aztán félbe is
hagytak, mert a busz pontosan megérkezett. Az első ülésekre telepedtünk le, a
sofőrnek beszélgetős kedve volt. Megtudtuk, hogy ő is sokat jár túrázni és ez a
szakasz egy nagyon jó táv.
Bélapátfalván
pecsételtünk. Az Apátság mellett megbeszéltük, hogy most azt a szakaszt tesszük
meg, amit a márciusi havas-vizes állapotok miatt feladtunk.
A túra közben
megbeszéltük a karácsonyi családi eseményeket, ahol kiemelt figyelmet kapott Oszi
karácsonyi ajándéka, egy hétvége Sümegprágán Kalla Kálmánnál (részletesebben a Túra
nemzeti ünnepen bejegyzésben).
A Telekessy
vendégháznál a pecsétet szinte teljesen körbenőtte a fa. A túra legmagasabb
pontján Kislaci szokásos pólócseréje téli túrán (ld. Ez az év is jól kezdődik
bejegyzést, 2009. január 3.) lefotózva.
A Gilitka kápolnánál találkoztunk azzal
a fiatal csapattal, aki Szarvaskőről indultak reggel.
Az időjárás
kimondottan enyhe volt, sütött a nap, köd sehol, az emelkedős szakaszokon a
kabátok is lekerültek.
Az út végére maradt
a legszebb szakasz. Szarvaskő előtt a falura nyílt teljesen elképesztő kilátás.
A nap még sütött, de az alacsonyabb árnyékos részeken levegő kicsit párás volt,
sejtelmesen kanyargott a közút a hegyek között. Király Lacit dicséri, hogy a
fotók teljes egészében visszaadják az élményt.
A visszaút, leereszkedve a Bükk magasabb részéről, szintén ködössé vált, de szerencsére korántsem volt olyan veszélyes, mint a reggel.