Putnok felől Upponyba

Szakasz: Putnok - Uppony (23. sz túra, OKT 237)
Időpont: 2014. március 23.

Résztvevők: Király Laci, Zita, Kata, Bajzik Andris, Mariann, Sz. Kis Ágota, Laci, Sz. Kis Zoli, Pekár Dóri
Táv: 9,8 km
Szintkülönbség:+160/-230 m
Átlagsebesség: 4,45 km/h
Tiszta menetidő:  2:13

Túra teljes időtartama:2:54

Reggel korán keltünk, összepakoltunk, és 9-kor már Upponyban voltunk, hogy átvigyenek minket Putnokra.
 

Az átszállítás közben kiderült, hogy azok a nagyon érdekesnek látszó halmok, tetejükön zöld füvekkel, nem mások, mint hangyazsombékok, és amiatt alakulnak ki, maradnak meg, mert nem művelik a földeket, és legeltetés sincs. Az is kiderült, hogy a közút a Sajó gátjának minősül, és a kereszteződés bukkanója kiváló ugratóhely.

A mai napra sofőrünk ajánlott egy kitérőt - + 4 km egy szurdokhoz – de ezt most nem vállaltuk.

Putnok után hosszan beton a vasúti töltés mentén, majd letértünk az erdei útra. Folyamatos emelkedéssel vitt fel az út a Szilas tetőre, ahonnan már láttuk Uppony házait.

A második napon, alig több, mint kettő órát mentünk, de tavaszi nyitótúrának ideális volt ez az elosztás.

A kocsiban hazafelé, elemezgettük a két napot, és terveztük a következő szakaszokat. Én sajnálattal állapítottam meg, hogy nagyon kevés szakasz van már csak hátra, miközben Dóri azt nézegette, hogyan tudná behozni a kb. 700 km-es lemaradását. Hajrá Dóri!

További képek az Indafotón!

 

Solymok, autóverseny és sok aszfalt a Bükkben

Szakasz: Bánkút - Uppony (23. sz túra, OKT 235-236)
Időpont: 2014. március 22.

Résztvevők: Király Laci, Zita, Kata, Bajzik Andris, Mariann, Sz. Kis Ágota, Laci, Sz. Kis Zoli, Pekár Dóri
Táv: 19,9 km
Szintkülönbség:+130/-800 m
Átlagsebesség: 4,3 km/h
Tiszta menetidő:  4:39

Túra teljes időtartama: 6:09

Tavaszi nyitó túrának egy kellemes, nem túl megerőltető kettő napos szakaszt terveztünk, Bánkút – Uppony - Putnok útvonalra. Túrafüzet szerint 25,9 km összesen, +430/-1100 szintkülönbséggel. Szállítás, Balogh Béla upponyi polgármester maximális segítőkészségének köszönhetően, megszervezve.

Majdnem minden így is sikerült.

Upponyban szerettünk volna megszállni, de (tekintettel a hétvégi Miskolc Rally-re, írta a booking.com), csak Szilvásváradon volt szállás. Lefoglaltuk. Pénteken este beültünk a kocsiba, (Szkis szülők, Dóri, Zoli, Mariann), és induláskor felhívtuk a szállást, hogy kb. 9-kor érkezünk. A recepció kicsit hallgatott a túloldalon, majd közölte, hogy a 9 óra nem gond, de sajnos a mi szállásunk nem 21-re, hanem 28-ra van foglalva. Irigykedve gondoltunk Királyékra, akik csak szombaton reggel érkeztek, tehát nekik volt ágyuk péntek éjszakára.

A szállásfoglaló (Kislaci) mentségére legyen mondva, a túrát eredetileg 28-ra hirdettük meg, csak közben átszerveztük.
140-nel száguldottunk Szilvásvárad felé, és nagyon bíztunk a recepciósban, aki megígérte, próbál másik szállást találni nekünk kettő napra. Talált is egy három szobás apartmant, aminél jobbat nem is kívánhattunk volna.

Szombaton reggel Királyék pontosan megérkeztek, átautóztunk Upponyba, ahol már várt bennünket a megszervezett busz és személygépkocsi.

Bánkúton a sípályánál pecsételtünk, és megkezdtük az ereszkedést.

Miután szombaton nagyon korán ébredtem, elolvastam Hörpölin bejegyzését a szakaszról, aki nagyon lelkesen írt a Dédes váránál lévő kilátásról. Az út elején jártunk, a napi táv nem tűnt hosszúnak, nem volt nehéz a hangadókat rábeszélni, egy kis kitérőre. A kitérő kb + 3km lett, kisebb szintemelkedéssel. A kilátás valóban lenyűgöző volt. A csupasz fák között átsütött a nap, mint megannyi pálcika és árnyéka állt a szembeni oldal.

De a legérdekesebb nem is ez volt. Közeledve a kilátóponthoz, először kettő, majd egy ácsorgó, terepszintű ruhát viselő, fiatal férfival találkoztunk. Először nem tudtuk mire vélni, kik ők, vajon mire várnak? Kiderült, hogy természetvédelmi őrök, akik a kilátóponttal szemben lévő sziklán költő vándorsólymokat figyelik, védik. Elsősorban, a sziklamászóktól, és nem a túrázóktól.

Kicsit nézelődtünk, aztán vissza kellett fordulni, hogy egy átkötőszakaszon lejussunk a kéktúra vonalára.
Megérte kitérő.

Az, azért nem hatott lelkesítően, hogy a tervezett ütemhez képest, kb 1,5 órás lemaradásban vagyunk. Hamarosan beértünk Mályinkára.

 Az eredeti útvonalon Mályinka 6, 8 km-t jelentett volna, de a GPS-es szerint már 10 km körüli szakaszt tettünk meg.  Leültünk Sanyi kocsmája előtt és megebédeltünk.

A hátralévő 9,4 km Dédestapolcsányt és a Lázbérci víztározó partját jelentette. Végig beton.

Úton Dédestapolcsány felé

Dédestapolcsányon három rally autó várakozott járó motorokkal, egy lezárt út elején. Gondoltuk, ha már a Miskolc Rally-t megelőztük egy héttel, itt legalább kapunk egy kis ízelítőt ebből a sportból. Negyedórás várakozás után el is indultak. Hangosan, gyors váltásokkal tűntek el az útkanyarban.

A Lázbérci víztározó mellett 1.

A Lázbérci víztározó mellett 2.

A Lázbérci víztározó mellett 3.

Kicsit elcsigázottan, fél öt körül értünk Upponyba. Visszaautóztunk Szilvásváradra. Az, hogy egy hosszú szakaszon égett a mező az út mentén, csak minket aggasztott, mert találkoztunk egy tűzoltóautóval, aki jól láthatóan a bázisára ment vissza, illetve egy háznál, ami szintén az égő mező mellett feküdt, a gazda békésen etette a kutyáját. Azt csak másnap láttuk, hogy a ház és az égő mező között egy patak húzódik.

Este elmentünk a Szalajka-völgybe a kötelező pisztráng vacsorára. Szállásadóink a Fenyő vendéglőt ajánlották, nem bántuk meg.

  További képek az Indafoton!

Póttúra nemzeti ünnepen

Zalaszántó korai kápolnája előtt

Szakasz: Zalaszántó - Hévíz (3. sz. túra része)
Időpont: 2014. március 15.
Résztvevők: Mariann és Sz. Kis Ági
Táv: 16,7 km. A menetidő 4:27 volt. A szint 205 m.




Minden Oszi karácsonyi ajándékával kezdődött.
Még ősszel (ld: Nagy társaság, sok eső, 2013. november 10.), egy előző kéktúrán kocsival átmentünk Bazsin, ahol egy tábla, Kalla Kálmán sümegprágai panzióját hirdette. Kislaci elmondta, a program abból áll, hogy a híres séf beenged a konyhájába, együtt lehet vele főzni, el lehet lesni a főzés nagy titkait. Mariann, Oszi Jézuskájának nevében azonnal lecsapott az ötletre. Ajándék Karácsonykor átadva, a megvalósításra pedig a március 15-i hétvégén került sor.
Várhelyi és Sz. Kis házaspár, mint meghívott vendég kapott helyet a programban.
Pénteken estét már a panzióban töltöttük.
Szombaton reggel, indulás előtt visszagondoltam a „Legrövidebb túra evör” bejegyzésben írtakra, miszerint az elajándékozott pecsételőpárna Királyék nélkül, még gondot fog okozni. Így is lett. Kalláék sajnos nem rendelkeztek profi pecsételőpárnával, de kaptunk egy kozmetikai arclemosó-pamacsot és egy kis flakon tintát.

Kislaci vitt el minket (Mariannt és Sz. Kis Ágit) Zalaszántóra. Pecsétet beszereztük a szokásos kocsmában, megnéztük a kicsi kápolnát, a nagyon szépen felújított templomot és elindultunk.

 

 Mielőtt Rezi felé fordultunk volna, az erdőszélen a még nem virágzó medvehagymásról csináltam egy képet, ami nagyon jó kis telefon-háttérkép lett.

 



Reziben üdvözöltük a kocsmárost, aki a járdát szegélyező növények közül söprögette ki a csikkeket, aztán a soha el nem olvadó hóembert. A szőlőhegyen minket üdvözöltek a meg nem nyírt birkák.

Hóember

A gyöngyösi csárdánál a pamacs és tinta segítségével pecsételtünk. Működött.

Fiatal erdő a Gyöngyösi Csárda után

Tarvágás kéktúra jelekkel

Az út legérdekesebb része az a tarvágás volt, ahol csak azokat a fákat hagyták állva, amelyekre a kéktúra jeleket festették.

Kápolna a XIII. századból  Hévíz (Egregy)

Megnéztük az egregyi templomot, aztán becsülettel végiggyalogoltuk Hévízt.

A buszpályaudvarnál Várhelyi házaspár várt minket. Elmesélték, hogy a csapat nem túrázó része , jómaguk, Oszi és Kislaci, elmentek Tihanyba és utána megnézték a Zánkán épülő Szkis hétvégi házat. Hévízen a fagyizóban, ahol ettünk egy fagyit „rumli” (Vendéglátós szakszóé. Jelentése: sokan vannak, folyamatosan történik valami, a pincérek azt sem tudják hol áll a fejük) volt. Mikorra elindultunk haza, csendesedett a helyzet, csak a sarokban ülő szláv nyelvű vendégek (tulajdonosok?) voltak kicsit hangosabbak.
Írnom kell Kalláékról is. Kedves, odafigyelő, nagy empátiával rendelkező, nem tolakodó vendéglátók voltak., Mindig és annyira voltak jelen, amennyire azt a vendégek megkívánták. Pénteken finom vacsorát, szombaton gazdag reggelit és pompás vacsorát kaptunk. Vasárnap reggeli után indultunk haza.
Komplett program volt, mindenki legnagyobb megelégedésére.