Solymok, autóverseny és sok aszfalt a Bükkben

Szakasz: Bánkút - Uppony (23. sz túra, OKT 235-236)
Időpont: 2014. március 22.

Résztvevők: Király Laci, Zita, Kata, Bajzik Andris, Mariann, Sz. Kis Ágota, Laci, Sz. Kis Zoli, Pekár Dóri
Táv: 19,9 km
Szintkülönbség:+130/-800 m
Átlagsebesség: 4,3 km/h
Tiszta menetidő:  4:39

Túra teljes időtartama: 6:09

Tavaszi nyitó túrának egy kellemes, nem túl megerőltető kettő napos szakaszt terveztünk, Bánkút – Uppony - Putnok útvonalra. Túrafüzet szerint 25,9 km összesen, +430/-1100 szintkülönbséggel. Szállítás, Balogh Béla upponyi polgármester maximális segítőkészségének köszönhetően, megszervezve.

Majdnem minden így is sikerült.

Upponyban szerettünk volna megszállni, de (tekintettel a hétvégi Miskolc Rally-re, írta a booking.com), csak Szilvásváradon volt szállás. Lefoglaltuk. Pénteken este beültünk a kocsiba, (Szkis szülők, Dóri, Zoli, Mariann), és induláskor felhívtuk a szállást, hogy kb. 9-kor érkezünk. A recepció kicsit hallgatott a túloldalon, majd közölte, hogy a 9 óra nem gond, de sajnos a mi szállásunk nem 21-re, hanem 28-ra van foglalva. Irigykedve gondoltunk Királyékra, akik csak szombaton reggel érkeztek, tehát nekik volt ágyuk péntek éjszakára.

A szállásfoglaló (Kislaci) mentségére legyen mondva, a túrát eredetileg 28-ra hirdettük meg, csak közben átszerveztük.
140-nel száguldottunk Szilvásvárad felé, és nagyon bíztunk a recepciósban, aki megígérte, próbál másik szállást találni nekünk kettő napra. Talált is egy három szobás apartmant, aminél jobbat nem is kívánhattunk volna.

Szombaton reggel Királyék pontosan megérkeztek, átautóztunk Upponyba, ahol már várt bennünket a megszervezett busz és személygépkocsi.

Bánkúton a sípályánál pecsételtünk, és megkezdtük az ereszkedést.

Miután szombaton nagyon korán ébredtem, elolvastam Hörpölin bejegyzését a szakaszról, aki nagyon lelkesen írt a Dédes váránál lévő kilátásról. Az út elején jártunk, a napi táv nem tűnt hosszúnak, nem volt nehéz a hangadókat rábeszélni, egy kis kitérőre. A kitérő kb + 3km lett, kisebb szintemelkedéssel. A kilátás valóban lenyűgöző volt. A csupasz fák között átsütött a nap, mint megannyi pálcika és árnyéka állt a szembeni oldal.

De a legérdekesebb nem is ez volt. Közeledve a kilátóponthoz, először kettő, majd egy ácsorgó, terepszintű ruhát viselő, fiatal férfival találkoztunk. Először nem tudtuk mire vélni, kik ők, vajon mire várnak? Kiderült, hogy természetvédelmi őrök, akik a kilátóponttal szemben lévő sziklán költő vándorsólymokat figyelik, védik. Elsősorban, a sziklamászóktól, és nem a túrázóktól.

Kicsit nézelődtünk, aztán vissza kellett fordulni, hogy egy átkötőszakaszon lejussunk a kéktúra vonalára.
Megérte kitérő.

Az, azért nem hatott lelkesítően, hogy a tervezett ütemhez képest, kb 1,5 órás lemaradásban vagyunk. Hamarosan beértünk Mályinkára.

 Az eredeti útvonalon Mályinka 6, 8 km-t jelentett volna, de a GPS-es szerint már 10 km körüli szakaszt tettünk meg.  Leültünk Sanyi kocsmája előtt és megebédeltünk.

A hátralévő 9,4 km Dédestapolcsányt és a Lázbérci víztározó partját jelentette. Végig beton.

Úton Dédestapolcsány felé

Dédestapolcsányon három rally autó várakozott járó motorokkal, egy lezárt út elején. Gondoltuk, ha már a Miskolc Rally-t megelőztük egy héttel, itt legalább kapunk egy kis ízelítőt ebből a sportból. Negyedórás várakozás után el is indultak. Hangosan, gyors váltásokkal tűntek el az útkanyarban.

A Lázbérci víztározó mellett 1.

A Lázbérci víztározó mellett 2.

A Lázbérci víztározó mellett 3.

Kicsit elcsigázottan, fél öt körül értünk Upponyba. Visszaautóztunk Szilvásváradra. Az, hogy egy hosszú szakaszon égett a mező az út mentén, csak minket aggasztott, mert találkoztunk egy tűzoltóautóval, aki jól láthatóan a bázisára ment vissza, illetve egy háznál, ami szintén az égő mező mellett feküdt, a gazda békésen etette a kutyáját. Azt csak másnap láttuk, hogy a ház és az égő mező között egy patak húzódik.

Este elmentünk a Szalajka-völgybe a kötelező pisztráng vacsorára. Szállásadóink a Fenyő vendéglőt ajánlották, nem bántuk meg.

  További képek az Indafoton!