De capo al fine (az elejétől újra)

Szakasz: Szárliget - Koldusszállás (11. sz túra, OKT 111-112)

Időpont: 2015. december 29.

Résztvevők: Király Laci, Király Kata, Mariann, Sz. Kis Ági, Sz. Kis Laci
Táv:  19,6 km
Szintkülönbség: fölfelé: 467 m, lefelé: 478 m
Átlagsebesség:  3,27 km/h (4,35)
Tiszta menetidő: 4:28
Túra teljes időtartama: 5:54

A Szárliget - Koldusszállás részt, nulladikként megtett szakaszként tartottuk számon. 2007. szeptember 13-án, négyen Pálfi Ildikó, Király Laci, Sz. Kis Laci és Ági, jártuk be, kipróbálandó, hogy milyen is az a Kéktúra. Azóta már elég jól tudjuk.

Emlékeinkben úgy élt, mint egy nem túl érdekes, sok aszfaltot tartalmazó, az M1-es autópálya közelsége által meghatározott szakasz.

Öten voltunk, Mariann, Király Kata, Király Laci, Sz. Kis Laci és Ági. Zita is szeretett volna jönni, de sajnos  Őt, a javulóban lévő gerincsérve megakadályozta ebben.

Korán reggel, ködös időben autóztunk Szárligetre. Kilenc óra után pár perccel kezdtük a gyaloglást. Szárligetet elhagyva erdei úton, majd hamarosan közúton gyalogoltunk tovább. Egyre hangosabbak lettek az autópályán elhúzó autók.

Elmentünk a Kőrösi Csoma-forrás mellet, és hamarosan elértük az M1 autópálya alatt átvezető aluljárót. A túloldalon letértünk az aszfaltról, karámok mellett, tágas rét szélén mentünk tovább. Ekkor még nagyon ködös volt minden.

Nem nagyon látszott, hogy hamarosan kisüt majd a nap, és felszáll majd a köd.
Pedig így lett. Kellemes, őszies, tél eleji hangulatban gyalogoltunk. A túra legszebb része volt ez.

Egy rövidebb pihenőnél ittuk a forró teát, miközben kiderült, hogy nincs elegendő édesség tartalékunk arra az esetre, ha valakinek hirtelen leesne a vércukorszintje. Szerencsére ez nem következett be, mert a gluténmentes Cerbona szelet azért tartalmazott annyi cukrot, amennyire szükségünk volt.

A hatodik kilométer környékén nekivágtunk a Somlyóra felvezető szakasznak. A kabátok lekerültek, mindenki ment a saját tempója szerint. Megbeszéltük, hogy fenn, a pecsételőhelynél találkozunk, ott megebédelünk. Így is tettünk. A kulcsosháznál beütöttük Kislaci füzetébe is a hiányzó pecsétet. Ő nem jár pótló túrákra, hiszen nincs kimaradt szakasza, de ez a pecsétje, pontosabban beragasztós bélyege hiányzott, mert 8 évvel ezelőtt négyen voltunk, de csak három bélyeget találtunk.

A kulcsosház után emelkedtünk még egy kicsit, Király Laci a kilátópontra is felkapaszkodott, mi pedig az ereszkedés felé fordultunk.

Mentünk lefele, a tornyópusztai keresztnél kicsit jobbra fordultunk, beszélgettünk, a nap elbújt, kicsit hűvös lett. Újra az autópálya mellé értünk. Itt már vártuk a túra végét, és nagyon megörültünk, mikor a vadvédelmi kerítés mellett egyszer csak hirtelen észrevettük a pecsétet. A kocsink innen még kb. 1,5 km-nyire volt.

A nap elején a túravezetői hatalmam még elegendő volt ahhoz, hogy az autónkat a természetvédelmi területen kívül, az eredi út kezdőpontjánál, a felnyitott sorompón kívül tegyük le. De sajnos a túra előrehaladtával hatalmam csökkent, ezért Király Laci, aki a leggyorsabb volt, legalább a félútig behozta elénk a kocsit.

Véleményünk a szakaszról nem változott, de örültünk annak, hogy Király Kata és Mariann bekönyvelhet magának újabb 19 km-t.

További képek az Indafotón!

Leánykérés közben

Szakasz: Zirc - Bakonynána
Időpont: 2015. december 26.
Táv: 10,3 km
Szint: +190/-264
Menetidő: 2:40

Ennek a rövid pótlótúrának a gyökere október végéig nyúlik vissza. Oszika október 23-án megkérte Niki kezét. A hagyományoknak megfelelően, a karácsonyi ünnepek alatt megtörtént a családi leánykérés is. Dudaron, Niki édesapjától. A lányt adták, esküvő a nyáron.

Mariann tollából a beszámoló: Mi tagadás, az ünnepi finomságok ledolgozása volt a fő cél, mindamellett, hogy kedvenc túravezetőnk felhívta a figyelmemet, ezen a környéken nekem van egy elmaradt szakaszom. Adrival nézegettük és eldöntöttük, hogy a 26-i ebéd előtt megcsináljuk. Az idő remek volt. Niki apukája készséggel vállalta a szállításunkat. 

Túratárs: Méhes Adri

Egy kisebb eltévedést leszámítva (amit valószínűleg a kivágott fákon található jelölés eltűnése okozott) nagyon gyorsan, egy jó beszélgetés közben, szinte észrevétlenül, megállás nélkül megtettük a távot. 

Még a nyitókép is elmaradt. Ami lenyűgözött és megörökítettem, az a vadak által kijárt talaj volt.

Vadcsapák

Pótlótúrácska

Szakasz: Bajót országút - Mogyorósbánya (11. sz. túra)
Résztvevők: Mariann, Sz. Kis Ági
Időpont: 2015. november 8.
Táv: 9,1 km
Szintkülönbség: +339/-365
Teljes menetidő: 3:15

Reggel 8:45-kor az indulóponton voltunk. Napi kilátások: rövid táv, közepes szintek, reggel még köd, később talán napsütés. Sajnos napsütés, az nem lett, borongós, párás maradt az idő mindvégig.

Legbonyolultabb technikai eszközünk az óra volt, ezért csak annyit tudunk, hogy 3 óra 15 perc alatt értünk Bajótról Mogyorósbányára. A szint és távolságadatokat Hörpölin blogjából vettük át.

Valójában a 9,1 km-nél kicsivel többet mentünk, mert az első 15 méteren, a széles nyiladékot követve elrobogtunk az enyhén jobbra tartó jelek mellet. Aztán korrigáltunk.

Ősz van

Távolban a bajóti Öreg-kő

Péliföldszentkeresztet gyorsan elértünk. Itt már emlékeztem, hogy azon a nevezetes sáros-éjszakai túránkon is nehezen találtuk meg a templom mögött a kálvária aljában elhelyezett pecsétet.

Péliföldszentkereszten a templom mögött

Kálvária

Pecsételtünk, pihentünk, aztán nekivágtunk az utolsó részének. Tudtuk, hogy itt hosszasan megyünk majd fölfelé. Az Öreg-kő ott magasodott a bal oldalunkon. Az emelkedő kellemes volt, amit az is mutatott, hogy végig képesek voltunk a beszélgetésre. Meg is beszéltünk mindent: a gyerekeinket, a férjeinket, a volt és tervezett esküvőket, a munkánkat, a leendő unokákat, a pótunokákat, a közelgő év végét karácsonnyal, szilveszterrel és zárótúrával együtt. Sajnos szót kellett ejtenünk betegségekről is.

Pihenő az Öreg-kő alatt

Az Öreg-kő lábánál csináltunk egy összemásolható fényképet. Miközben ott ücsörögtünk megérkezett egy idősebb gombaszedő ember, aki elmondta, hogy szedett tuskógombát és még másik kétfélét. Kezdete is kipakolni a karkosarából az aznapi gyűjtést. Mi udvariasan, azt mondtuk, hagyja csak, mert összetörik a nagy pakolásban az a szép gomba. Mire ő: „Á…, ki kell szednem úgyis, mert az a szabály, hogy nem lehet egy kosárba szedni a különböző fajtákat.” Csak reméltük, hogy a gyilkos galócát valóban nem ugyanabba kosárba szedte a bácsi, mint az összes többit. A tétel a piacra ment, mint megtudtuk, mert „most nagyon jó ára van a gombának, 4.700 körül van kilója”

Gerecse púpjai a háttérben

Hamarosan leértünk Mogyorósbányára, a buszmegállóban megettük az aprócska szendvicsünket. Kicsi túra-kicsi szendvics.

Mariann fél, én háromnegyed kettőre értem haza. Engem  komplett vasárnapi ebéd várt itthon: rántott borjú, quinoa és cukkini saláta.