2015. december 31., csütörtök

De capo al fine (az elejétől újra)

Szakasz: Szárliget - Koldusszállás (11. sz túra, OKT 111-112)

Időpont: 2015. december 29.

Résztvevők: Király Laci, Király Kata, Mariann, Sz. Kis Ági, Sz. Kis Laci
Táv:  19,6 km
Szintkülönbség: fölfelé: 467 m, lefelé: 478 m
Átlagsebesség:  3,27 km/h (4,35)
Tiszta menetidő: 4:28
Túra teljes időtartama: 5:54
















A Szárliget - Koldusszállás részt, nulladikként megtett szakaszként tartottuk számon. 2007. szeptember 13-án, négyen Pálfi Ildikó, Király Laci, Sz. Kis Laci és Ági, jártuk be, kipróbálandó, hogy milyen is az a Kéktúra. Azóta már elég jól tudjuk.

Emlékeinkben úgy élt, mint egy nem túl érdekes, sok aszfaltot tartalmazó, az M1-es autópálya közelsége által meghatározott szakasz.
Öten voltunk, Mariann, Király Kata, Király Laci, Sz. Kis Laci és Ági. Zita is szeretett volna jönni, de sajnos  Őt, a javulóban lévő gerincsérve megakadályozta ebben.
Korán reggel, ködös időben autóztunk Szárligetre. Kilenc óra után pár perccel kezdtük a gyaloglást. Szárligetet elhagyva erdei úton, majd hamarosan közúton gyalogoltunk tovább. Egyre hangosabbak lettek az autópályán elhúzó autók.
Elmentünk a Kőrösi Csoma-forrás mellet, és hamarosan elértük az M1 autópálya alatt átvezető aluljárót. A túloldalon letértünk az aszfaltról, karámok mellett, tágas rét szélén mentünk tovább. Ekkor még nagyon ködös volt minden.

Nem nagyon látszott, hogy hamarosan kisüt majd a nap, és felszáll majd a köd.
Pedig így lett. Kellemes, őszies, tél eleji hangulatban gyalogoltunk. A túra legszebb része volt ez.
Egy rövidebb pihenőnél ittuk a forró teát, miközben kiderült, hogy nincs elegendő édesség tartalékunk arra az esetre, ha valakinek hirtelen leesne a vércukorszintje. Szerencsére ez nem következett be, mert a gluténmentes Cerbona szelet azért tartalmazott annyi cukrot, amennyire szükségünk volt.
A hatodik kilométer környékén nekivágtunk a Somlyóra felvezető szakasznak. A kabátok lekerültek, mindenki ment a saját tempója szerint. Megbeszéltük, hogy fenn, a pecsételőhelynél találkozunk, ott megebédelünk. Így is tettünk. A kulcsosháznál beütöttük Kislaci füzetébe is a hiányzó pecsétet. Ő nem jár pótló túrákra, hiszen nincs kimaradt szakasza, de ez a pecsétje, pontosabban beragasztós bélyege hiányzott, mert 8 évvel ezelőtt négyen voltunk, de csak három bélyeget találtunk.
A kulcsosház után emelkedtünk még egy kicsit, Király Laci a kilátópontra is felkapaszkodott, mi pedig az ereszkedés felé fordultunk.
Mentünk lefele, a tornyópusztai keresztnél kicsit jobbra fordultunk, beszélgettünk, a nap elbújt, kicsit hűvös lett. Újra az autópálya mellé értünk. Itt már vártuk a túra végét, és nagyon megörültünk, mikor a vadvédelmi kerítés mellett egyszer csak hirtelen észrevettük a pecsétet. A kocsink innen még kb. 1,5 km-nyire volt.
A nap elején a túravezetői hatalmam még elegendő volt ahhoz, hogy az autónkat a természetvédelmi területen kívül, az eredi út kezdőpontjánál, a felnyitott sorompón kívül tegyük le. De sajnos a túra előrehaladtával hatalmam csökkent, ezért Király Laci, aki a leggyorsabb volt, legalább a félútig behozta elénk a kocsit.
Véleményünk a szakaszról nem változott, de örültünk annak, hogy Király Kata és Mariann bekönyvelhet magának újabb 19 km-t.

További képek az Indafotón!

Nincsenek megjegyzések: