Dunántúli ötnapos - Első nap: bemelegítés

Időpont: 2016. március 11.
Szakasz: Káld - Gérce
Megtett táv: 13,9 km (Endomondo szerint 14,6 km)
Szintkülönbség:+114/-137
Menetidő: 3:25
Résztvevő: Kata, Bajzik Andris, Királylaci






Kata 2012-ben külföldön volt, így neki elég sok szakasza kimaradt a Kék Túrából. Többek között a Tömörd és a Szajki-tavak közötti közel 80 km is. Ezen a hosszú hétvégén ezt kíséreltük meg bepótolni. Ezért kapta a mi sajátos turisztikai ötpróbánk a "Dunántúli Ötnapos" elnevezést.

Pénteken délben érkeztünk Sárvárra, és elfoglaltuk szállásunkat a Miller Apartmanban, amely egy szépen felújított magánház, korrekt berendezéssel. (És egy kicsit hiányos felszereltséggel - aki ide jön és főzni akar magának, az lábost és merőkanalat hozzon magával. Nekünk vásárolni kellett a TESCO-ban ...)

Az egyik kocsit Gércén hagytuk, a másikkal átmentünk Káldra, ahol elsőre nem találtuk meg a bélyegzőt, ezért megkérdeztük a Coop-boltban - ahol mindkét eladó tanácstalan volt e tekintetben. Innen üzenem nekik, hogy a Korona vendéglőt (valójában kocsma) kell keresni. Mi gyorsan megtaláltuk, bélyegeztünk a szép új pecsétnyomóval (a pult végén van a falra felszerelve), és összeálltunk, hogy elkészítsük az induló képet.
Már lehetőség híján a kocsmai előtti vékony fémkorlátra tettem fel a fényképezőgépet, beállítottam az önkioldót, és odaálltam a fiatalok mellé. 10 másodperc múlva annak rendje és módja szerint megtörtént az expozíció, de a zár felcsapódása megmozdította az amúgy is nagyon bizonytalan helyzetben lévő aparátot, és nem sok hija volt, hogy a korlát alatti betonon landoljon. Ez volt a nap legizgalmasabb pillanata.
A vér azonban nemcsak az előbbi jelenet miatt fagyott meg bennünk, sokat tett ezért az időjárás is. Kellemetlen, hűvös szélben léptünk be a Farkas-erdő kapuján. Itt ugyanis ilyen is van, nemám csak úgy mész az úton, és aztán ott vagy! Szinte az út végén, a Rózsakerti erdészház után van egy másik kapu is, jelezve, hogy innen már nem Farkas az erdő.
Maga a túra nagyrészt eseménytelenül telt, leszámítva, hogy Bajzik Andris és én is telefonon folyamatosan ügyintéztünk (már amikor volt térerő), tekintettel arra, hogy másoknak még munkanap volt.
A Hidegkúti erdészháznál megállapítottuk, hogy nagyon szépen rendbe rakták, és bár nem turistaszállós árakon (13 ezer forint egy kétszemélyes szoba) de épp jó szálláslehetőség, ha valaki két nap alatt akarja megtenni a Szajki tavak és Sárvár közti távolságot.
Ezután hosszas menetelés következett a nyilegyenes erdei betonúton, amelynek egyhangúságát csak néha szakították meg az erdőt éppen tarra vágó favágók, illetve az olyan látnivalók, mint a Banya fa vagy Scherg Lőrinc erdőmester és felesége síremléke.
Nem volt egy hosszú túra, de valahogy estére mindenki kidőlt, korán elmentünk aludni.