Szakasz: Ősagárd - Katalinpuszta
Időpont: 2009. november 28.
Résztvevők: Sz. Kis Ági, Zita, Mariann, Farkas Erika, Gazsi, Sz. Kis Laci, Király Laci, Kócos, Marcipán
Táv (túrafüzet szerint): 13,7 km
Szintkülönbség: +610/-709
Szavazásra teszem fel a kérdést, hogy tetszik-e nektek ez a vetítős forma, vagy maradjunk a hagyományosnál, az ide feltöltött képeknél. (A fotók továbbra is megtalálhatók a http://indafoto.hu/tekergo oldalon, a megfelelő alkönyvtárban.)
2009. december 6., vasárnap
2009. november 12., csütörtök
2009. október 25., vasárnap
A Badacsony meghódítása
Résztvevők: Sz. Kis család 3 fő (Ági, Laci, Lacus), Pálfi család 2+1 fő (Ildikó, Józsi és Shellyke), Király család 3 fő (Zita. Kata, Laci) és az Oszolik család 2 fővel (Mariann és Oszi mint hadtápos)
Időpont: 2009. október 23.
Útvonal: Káptalantóti - Badacsonytördemic - Szigliget (5. és 6. sz. túra)
Megtett távolság: 18,2 km (mérés szerint, eltévedéssel együtt)
Ahhoz képest, hogy eleinte nem tudtunk megegyezni arról. hogy mekkora túrát tegyünk meg ezen a napon, aztán meg hogy a zavaros jelzések miatt majd' 5 kilométeres üresjárattal kezdtük a kirándulást, továbbá hogy meg voltunk győződve róla induláskor, hogy a nap során előbb-utóbb úgyis megázunk, szóval mindezen zavaró tényezők ellenére remek időben, nagyon szép úttal ünnepeltük saját kis privát Kék Túra mozgalmunk indulásának 2. évfordulóját.
A szokásos csoportkép ezúttal Káptalantóti központjában, a buszmegállóban készült. Innen alig 50 métert tettünk meg, amikor egy határozott kék nyíl eltérített bennünket a helyes útról.
A borús, ködös idő (plusz az összes meteorológus) meglehetősen kedvezőtlen időjárást ígért, és eleinte nem is voltunk nagyon optimisták, amikor a Tóti-hegy és a Gulács között kibukkant a nap a felhők fölül. Negyed órán belül azonban olyan meleg lett, hogy sorra kerültek le rólunk a pullóverek és kabátok.
A Gulács hegy lábánál sugárzó napsütésben találkoztunk egy békésen legelésző szürke marha gulyával. Nagyon idilli kép volt!
Ez már a hegy túloldalán van, a Badacsony felé haladva. A háttérben a Szent György-hegy.
A Kőkapu után tényleg nagyszerű természeti képződményeket, az u.n. bazalt-orgonákat láthatott volna a csapat, ha nem gúvad ki mindenkinek a szeme a kapaszkodás miatti erőfeszítéstől.
Minden erőlködés ellenére talán ez volt a túra legszebb része. A hegy tetején álló Kisfaludy kilátó azonban csalódást okozott. Hörpölin - fotója tanúsága szerint - ez év júniusában egészen jól kilátott innen (igaz, ő is inkább a Bakonyt fényképezte, nem a Balatont ...), nekünk azonban főként csak a fák lombja, meg némi kivillanó kékség jutott.
A hegy innenső felén már nem erdei utakon, hanem lépcsőkön lehet le- illetve feljutni. Vicces volt látni a sok vasárnapi kirándulót, akik inkább flaszterre, semmint erdőbe való ruhában és cipőben vágtak neki az útnak. (A képen persze nem ők láthatóak, hanem mi, akik adekvát öltözködéssel mutattunk példát ...)
A Hertelendy emlékhelynél álltunk meg enni - innen még a kilátás is szebb volt a Balatonra.
A másik oldalon pedig Szígligetre nyílt kilátás: ekkor még nem sejtettük, hogy ez a legpozitívabb élményünk róla. A badacsonytördemici vasútállomástól a szígligeti várig ugyanis végig forgalmas betonúton halad a kék túra útvonala, ami elég nyomasztó volt (persze hozzávéve, hogy már mi is fáradtak voltunk). Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a Badacsony oldalában lévő Bújdosók lépcsőjétől a Szent György hegy lábáig tartó közel 10 kilométeres szakasz betonon halad, jórészt intenzív autóforgalommal súlyosbítva.
Az út közbeni frissítőt sikerült egy almafáról összegyűjteni, de akkor már néhányan korgó gyomorral vártuk Oszi esti marhapörköltjét, amely természetesen nem okozott csalódást. (Miként a sztrapacska sem.)
Nem úgy, mint a következő nap időjárása: a vígasztalanül szakadó eső miatt lefújtuk a Szígliget - Tapolca útvonal megtételét, és hazajöttünk.
A túra néhány további képét megnézhetitek a szokásos helyen.
Időpont: 2009. október 23.
Útvonal: Káptalantóti - Badacsonytördemic - Szigliget (5. és 6. sz. túra)
Megtett távolság: 18,2 km (mérés szerint, eltévedéssel együtt)
Ahhoz képest, hogy eleinte nem tudtunk megegyezni arról. hogy mekkora túrát tegyünk meg ezen a napon, aztán meg hogy a zavaros jelzések miatt majd' 5 kilométeres üresjárattal kezdtük a kirándulást, továbbá hogy meg voltunk győződve róla induláskor, hogy a nap során előbb-utóbb úgyis megázunk, szóval mindezen zavaró tényezők ellenére remek időben, nagyon szép úttal ünnepeltük saját kis privát Kék Túra mozgalmunk indulásának 2. évfordulóját.
A szokásos csoportkép ezúttal Káptalantóti központjában, a buszmegállóban készült. Innen alig 50 métert tettünk meg, amikor egy határozott kék nyíl eltérített bennünket a helyes útról.
A borús, ködös idő (plusz az összes meteorológus) meglehetősen kedvezőtlen időjárást ígért, és eleinte nem is voltunk nagyon optimisták, amikor a Tóti-hegy és a Gulács között kibukkant a nap a felhők fölül. Negyed órán belül azonban olyan meleg lett, hogy sorra kerültek le rólunk a pullóverek és kabátok.
A Gulács hegy lábánál sugárzó napsütésben találkoztunk egy békésen legelésző szürke marha gulyával. Nagyon idilli kép volt!
Ez már a hegy túloldalán van, a Badacsony felé haladva. A háttérben a Szent György-hegy.
A Kőkapu után tényleg nagyszerű természeti képződményeket, az u.n. bazalt-orgonákat láthatott volna a csapat, ha nem gúvad ki mindenkinek a szeme a kapaszkodás miatti erőfeszítéstől.
Minden erőlködés ellenére talán ez volt a túra legszebb része. A hegy tetején álló Kisfaludy kilátó azonban csalódást okozott. Hörpölin - fotója tanúsága szerint - ez év júniusában egészen jól kilátott innen (igaz, ő is inkább a Bakonyt fényképezte, nem a Balatont ...), nekünk azonban főként csak a fák lombja, meg némi kivillanó kékség jutott.
A hegy innenső felén már nem erdei utakon, hanem lépcsőkön lehet le- illetve feljutni. Vicces volt látni a sok vasárnapi kirándulót, akik inkább flaszterre, semmint erdőbe való ruhában és cipőben vágtak neki az útnak. (A képen persze nem ők láthatóak, hanem mi, akik adekvát öltözködéssel mutattunk példát ...)
A Hertelendy emlékhelynél álltunk meg enni - innen még a kilátás is szebb volt a Balatonra.
A másik oldalon pedig Szígligetre nyílt kilátás: ekkor még nem sejtettük, hogy ez a legpozitívabb élményünk róla. A badacsonytördemici vasútállomástól a szígligeti várig ugyanis végig forgalmas betonúton halad a kék túra útvonala, ami elég nyomasztó volt (persze hozzávéve, hogy már mi is fáradtak voltunk). Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a Badacsony oldalában lévő Bújdosók lépcsőjétől a Szent György hegy lábáig tartó közel 10 kilométeres szakasz betonon halad, jórészt intenzív autóforgalommal súlyosbítva.
Az út közbeni frissítőt sikerült egy almafáról összegyűjteni, de akkor már néhányan korgó gyomorral vártuk Oszi esti marhapörköltjét, amely természetesen nem okozott csalódást. (Miként a sztrapacska sem.)
Nem úgy, mint a következő nap időjárása: a vígasztalanül szakadó eső miatt lefújtuk a Szígliget - Tapolca útvonal megtételét, és hazajöttünk.
A túra néhány további képét megnézhetitek a szokásos helyen.
2009. szeptember 20., vasárnap
Újra együtt!
Résztvevők: Sz. Kis család 3+1 fő (Ági, Laci, Lacus és Marcipán), Pálfi család 2+1 fő (Ildikó, Józsi és Shellyke), Király család 4 fő (Zita. Kata, Laci, Andris - Kócos fiatal korára való tekintettel felmentést kapott) valamint Mariann, egy személyben képviselve az egész családot (amelynek maradék része az esti nagy bulira készült)
Időpont: 2009. szeptember 12.
Útvonal: Kisinóci th. - Törökmezői th. - Nagymaros (17, sz, túra eleje)
Megtett távolság: 18,3 km (túrafüzet szerint)
Ági és Kata lelkesen adminisztrálnak, Andris pedig Unicumra vár. A Kék Túra számos pozitívuma közül kétségkívül a legnagyobbak közül való, hogy a bélyegzőhelyek gyakorta kocsmákban lelhetők fel, S ha már úgyis ott vagyunk ...
Időpont: 2009. szeptember 12.
Útvonal: Kisinóci th. - Törökmezői th. - Nagymaros (17, sz, túra eleje)
Megtett távolság: 18,3 km (túrafüzet szerint)
Indulás a Kisinóci túristaház elől. A képen még béke honol, mert még állunk, de néhány lépés után már lehetett hallani, mennyire berozsdásodtak a hegymászó ízületek a nyáron.
Ági és Kata lelkesen adminisztrálnak, Andris pedig Unicumra vár. A Kék Túra számos pozitívuma közül kétségkívül a legnagyobbak közül való, hogy a bélyegzőhelyek gyakorta kocsmákban lelhetők fel, S ha már úgyis ott vagyunk ...
Néha még biológusokkal is előfordul, hogy croccusnak nézik az őszi kikericset, de ez a csúfság Katával (többet már) nem fordulhat elő.
Pihenő a Törökmezói túristaház meglepően szépen gondozott környezetében. Nem mellesleg: maga az épület is nagyon szépen rendben van, és ezt nem csak a büfé miatt mondom.
A tér és idő mély filozófiai összefüggései (mely szerint ha jó az idő, sokan kijönnek a térre) kiterjesztően értelmezhettük, hisz a jó idő téren kívülre, egészen a Börzsönybe csalt ezen a szombaton sok kirándulót.
Mitagadás, ezúttal Shellyke is többet utazott a kis táskában Ildikó hóna alatt, mint máskor, de a pihenők idején azért mutatott némi élénkséget. Mindezt persze az ő korában már nem lehet neki felróni.
A vége előtt 6 kilométerrel a sofőrök (Mariann, Józsi és az Önök szerény krónikása) önfeláldozóan lemondtak a Hegyes-tető és a Szt, Mihály-hegy megmászásáról, és inkább visszatértek a rövidebb úton Nagymarosra, hogy mire a többiek megérkeznek, már ott várják őket a Kisinóci turistaháztól visszahozott járművek. Szolidaritásból Ildikó is velük tartott.
A kép nem Márianosztrán készült (bár az sincs innen messze), hanem a Nagyamaros-Visegrád nevű vasútállomáson, ahol bélyegzőt kaptunk a füzetünkbe.
A komp, ahol reggel találkoztunk, s ahol mai túránk véget ért.
Pihenő a Törökmezói túristaház meglepően szépen gondozott környezetében. Nem mellesleg: maga az épület is nagyon szépen rendben van, és ezt nem csak a büfé miatt mondom.
A tér és idő mély filozófiai összefüggései (mely szerint ha jó az idő, sokan kijönnek a térre) kiterjesztően értelmezhettük, hisz a jó idő téren kívülre, egészen a Börzsönybe csalt ezen a szombaton sok kirándulót.
Mitagadás, ezúttal Shellyke is többet utazott a kis táskában Ildikó hóna alatt, mint máskor, de a pihenők idején azért mutatott némi élénkséget. Mindezt persze az ő korában már nem lehet neki felróni.
A vége előtt 6 kilométerrel a sofőrök (Mariann, Józsi és az Önök szerény krónikása) önfeláldozóan lemondtak a Hegyes-tető és a Szt, Mihály-hegy megmászásáról, és inkább visszatértek a rövidebb úton Nagymarosra, hogy mire a többiek megérkeznek, már ott várják őket a Kisinóci turistaháztól visszahozott járművek. Szolidaritásból Ildikó is velük tartott.
A kép nem Márianosztrán készült (bár az sincs innen messze), hanem a Nagyamaros-Visegrád nevű vasútállomáson, ahol bélyegzőt kaptunk a füzetünkbe.
A komp, ahol reggel találkoztunk, s ahol mai túránk véget ért.
A képekre kattintva megnézhetitek azokat nagyobban is, illetve további fotók vannak erről a túráról itt.
2009. május 4., hétfő
Medvehagymás majálissal indult a Bakony meghódítása
Résztvevők: Pálfiék (Ildi, Józsi és Shellyke), Sz. Kis szülők (Ági és Laci), három Királyok (Zita, Kata és Laci)
Időpont: 2009. május 1.-2.
Helyszín: a 9. sz. túra közepe. Első nap: Kisgyón -Fehérvárcsurgó ( 22,5 km, teljes idő 7:06), második nap: Kisgyón - Jásd (12,3 km, teljes idő 4:10). Szállás: Királyszállás
Időpont: 2009. május 1.-2.
Helyszín: a 9. sz. túra közepe. Első nap: Kisgyón -Fehérvárcsurgó ( 22,5 km, teljes idő 7:06), második nap: Kisgyón - Jásd (12,3 km, teljes idő 4:10). Szállás: Királyszállás
(a képekre kattintva ezúttal is megnézhetitek őket nagyban)
Elszántság és mosoly az arcokon: kéktúrás történetünk eddigi leghosszabb, 23 km-es túrája előtt Kisgyónon
Jellegzetes bakonyi táj: ritkás, bozótos térségek és sűrű erdő.
A korán jött tavaszból azért még látszott valami: virágzó fák Isztimér közelében.
Sajnos nem sikerült még kideríteni a nevét, de ebből a magasnövésű, gyönyörű virágból is láttunk jónéhányat.
Még az út egyharmadánál sem tartottunk, de már jól fogytak a szendvicsek ...
Shellyke, a hős, aki ezúttal nem nézett delejesen, viszont szinte végig saját lábán tette meg az utat.
Alattunk a Burok völgy (bár nem nagyon látszik ...)
Bakonykúti, Szabadság utca - mintha egy nagyszerűen karbantartott skanzenban sétáltunk volna.
A Bogrács-hegy természetes sziklakertjének szépségeit aligha értékelték a vidék korábbi használói, lévén hosszú ideig katonai gyakorlótér. Hacsak azt a két szép virágszálat nem, ott középen ... :-)
Lakóhelyünk, Királyszállás "főépülete", amelyre még alapos felújítás vár. Azt biztosan lehet tudni, hogy Gömbös Gyula vadászkastélya volt, de állítólag a kiegyezés után ebben az épületben írta alá Ferenc József az önálló magyar hadsereg létrehozásáról szóló rendeletet.
Még mindig Királyszállás: háttérben a ház, amelyben laktunk.
Ismét Kisgyón: a másnapi, könnyített túra is innen indult, csak a másik irányba.
Józsi kedvéért a sok fa közé némi kulturális látnivalót is szerveztünk: ottfelejtett bányász emlékmű nem messze Kisgyóntól.
Kata az erdei szentélyben
A Tűzköves völgy bizonyára az év minden szakában nagyon szép, most azonban a medvehagymás foltokkal különleges élményt jelentett. ... és akkor még nem is sejtettünk, hogy néhány száz méter után mi vár ránk.
Ez az önmagában talán nem is annyira attraktív növény, a medvehagyma egészen fantasztikus látványt nyújt, ...
... amikor beteríti az erdő alját, ameddig csak a szem ellát.
Nem csak a látvány, hanem a medvehagyma átható illata is hosszasan elkísért bennünket (plusz még a szendvicsbe is jutott egy-két levél).
A csikling várhoz vezető ösvény is a fehér virágok között vezetett.
Bélyegzés az Alba Régia Barlagkutató Állomáson.
Shellyke ezt a napot sem henyéléssel töltötte, árkon-bokron követte Ildikót.
Estére remeg marhapörkölt főtt a kissé asszimetrikus bográcsban...
... és közben jól fogyott a rozé is.
Vasárnapra is jutott látnivaló: a tési szélmalmok.
2009. április 13., hétfő
Verőfényes Húsvét a Balaton-felvidéken
Résztvevők: a teljes Király család (Zita, Kata, Andris, Királylaci)
Időpont: 2009. április 11. és 12.
Helyszín: 6. sz. túrából az első napon a Nagyvázsony - Csere kút (itt csatlakozik a kékhez a Köveskálra vezető kék kereszt) szakasz kb. 17,6 km + 1,6 km Köveskútig. A második napon Káptalantóti - Csere kút szakasz kb. 15,2 km + 1,5 km föl meg le a Csobáncra + 1,6 km Köveskútig.
Idő: Az első napon kb. 5 óra (45 perc állásidővel) a másodikon 7,5 óra (másfél óra állásídővel + a csobánci kitérő 1 órája)
Bélyegző helyek: első nap 3 (Nagyvázsony, csicsói erdészházak, Balatonhenye) a második nap 2 (Káptalantóti, Szentbékkálla)
(A távolsági és időadatok megfelelő regisztráló műszer hiányában csak becsültek!)
Nem egyszerű a kék túrázók élete, ha csak egyetlen autóval vannak, és a tömegközlekedésre szorulnak. Az egyetlen buszjárat, amely délelőtt Köveskálról Nagyvázsonyba megy (az is csak munkaszüneti napok kivételével) fél 11-kor indul, és jó egy órás tekergés után érkezik meg. Viszont így végignézhettük a Káli medence számos kis faluját, és az sem volt hiábavaló.
A Kinizsi vártól kétszer indultunk el, mert először elfelejtettünk pecsételni, 10 perc után fordultunk vissza ...
Vázsonykő várától negyedórányi járásra található a pálosok romjaiban is impozáns Szent Mihály kolostora. Azon töprengtem, hogy vajon a vár miatt érkező autós túristák közül hányan veszik a fáradságot, hogy felkeressék? Nekünk mindenesetre nagyon tetszett. Ráadásul nem is csak ez az egy rom van a közelben, egy bő fél órányi járásra (de tényleg, nem úgy mint Nagykapornak ...) ott van az Ilona kápolna romja, meg a Tálodi kolostoré is.
Nagyvázsony után egy szakaszon szekérúton halad a jelzés, és ahogyan a virágzó fák között leereszkedtünk a sárga gyermekláncfűvel telepettyegetett, harsogó zöld füvű rétre, arra gondoltunk, hogy ugyanez a látvány tárulhatott évszázadokkal ezelőtt is az erre járó utazók, katonák, egyházi emberek szeme elé is.
A tálodi rom után egy elég unalmas útszakasz következett. Eleinte az erdőben haladtunk nyilegyenesen, enyhe emelkedővel, de aztán egy országutat keresztezve egy makadám útra tértünk, és nem esett nagyon jól a tűző napon (erre később még visszatérek) még két kilométert caplatni, és közben nyelni a port, amíg el nem értük a csicsói erdészházakat. Itt bélyegeztünk, ettünk, láttunk egy menyétet, amelyik felszaladt a fenyőfára (Zita szerint egy nagy mókus volt, de ekkora mókus nincs, szerintem) - viszont vizet csak úgy tudtunk szerezni, hogy bekönyörögtük magunkat az erdei iskolába, és engedtünk a csapból.
(foly
t.köv.)
Időpont: 2009. április 11. és 12.
Helyszín: 6. sz. túrából az első napon a Nagyvázsony - Csere kút (itt csatlakozik a kékhez a Köveskálra vezető kék kereszt) szakasz kb. 17,6 km + 1,6 km Köveskútig. A második napon Káptalantóti - Csere kút szakasz kb. 15,2 km + 1,5 km föl meg le a Csobáncra + 1,6 km Köveskútig.
Idő: Az első napon kb. 5 óra (45 perc állásidővel) a másodikon 7,5 óra (másfél óra állásídővel + a csobánci kitérő 1 órája)
Bélyegző helyek: első nap 3 (Nagyvázsony, csicsói erdészházak, Balatonhenye) a második nap 2 (Káptalantóti, Szentbékkálla)
(A távolsági és időadatok megfelelő regisztráló műszer hiányában csak becsültek!)
Nem egyszerű a kék túrázók élete, ha csak egyetlen autóval vannak, és a tömegközlekedésre szorulnak. Az egyetlen buszjárat, amely délelőtt Köveskálról Nagyvázsonyba megy (az is csak munkaszüneti napok kivételével) fél 11-kor indul, és jó egy órás tekergés után érkezik meg. Viszont így végignézhettük a Káli medence számos kis faluját, és az sem volt hiábavaló.A Kinizsi vártól kétszer indultunk el, mert először elfelejtettünk pecsételni, 10 perc után fordultunk vissza ...
Vázsonykő várától negyedórányi járásra található a pálosok romjaiban is impozáns Szent Mihály kolostora. Azon töprengtem, hogy vajon a vár miatt érkező autós túristák közül hányan veszik a fáradságot, hogy felkeressék? Nekünk mindenesetre nagyon tetszett. Ráadásul nem is csak ez az egy rom van a közelben, egy bő fél órányi járásra (de tényleg, nem úgy mint Nagykapornak ...) ott van az Ilona kápolna romja, meg a Tálodi kolostoré is.
Nagyvázsony után egy szakaszon szekérúton halad a jelzés, és ahogyan a virágzó fák között leereszkedtünk a sárga gyermekláncfűvel telepettyegetett, harsogó zöld füvű rétre, arra gondoltunk, hogy ugyanez a látvány tárulhatott évszázadokkal ezelőtt is az erre járó utazók, katonák, egyházi emberek szeme elé is.
A tálodi rom után egy elég unalmas útszakasz következett. Eleinte az erdőben haladtunk nyilegyenesen, enyhe emelkedővel, de aztán egy országutat keresztezve egy makadám útra tértünk, és nem esett nagyon jól a tűző napon (erre később még visszatérek) még két kilométert caplatni, és közben nyelni a port, amíg el nem értük a csicsói erdészházakat. Itt bélyegeztünk, ettünk, láttunk egy menyétet, amelyik felszaladt a fenyőfára (Zita szerint egy nagy mókus volt, de ekkora mókus nincs, szerintem) - viszont vizet csak úgy tudtunk szerezni, hogy bekönyörögtük magunkat az erdei iskolába, és engedtünk a csapból.
(foly
t.köv.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)