Medvehagymás majálissal indult a Bakony meghódítása

Résztvevők: Pálfiék (Ildi, Józsi és Shellyke), Sz. Kis szülők (Ági és Laci), három Királyok (Zita, Kata és Laci)
Időpont: 2009. május 1.-2.
Helyszín: a 9. sz. túra közepe. Első nap: Kisgyón -Fehérvárcsurgó ( 22,5 km, teljes idő 7:06), második nap: Kisgyón - Jásd (12,3 km, teljes idő 4:10). Szállás: Királyszállás

(a képekre kattintva ezúttal is megnézhetitek őket nagyban)

Elszántság és mosoly az arcokon: kéktúrás történetünk eddigi leghosszabb, 23 km-es túrája előtt Kisgyónon

Jellegzetes bakonyi táj: ritkás, bozótos térségek és sűrű erdő.

A korán jött tavaszból azért még látszott valami: virágzó fák Isztimér közelében.

Sajnos nem sikerült még kideríteni a nevét, de ebből a magasnövésű, gyönyörű virágból is láttunk jónéhányat.

Még az út egyharmadánál sem tartottunk, de már jól fogytak a szendvicsek ...

Shellyke, a hős, aki ezúttal nem nézett delejesen, viszont szinte végig saját lábán tette meg az utat.

Alattunk a Burok völgy (bár nem nagyon látszik ...)

Bakonykúti, Szabadság utca - mintha egy nagyszerűen karbantartott skanzenban sétáltunk volna.

A Bogrács-hegy természetes sziklakertjének szépségeit aligha értékelték a vidék korábbi használói, lévén hosszú ideig katonai gyakorlótér. Hacsak azt a két szép virágszálat nem, ott középen ... :-)

Lakóhelyünk, Királyszállás "főépülete", amelyre még alapos felújítás vár. Azt biztosan lehet tudni, hogy Gömbös Gyula vadászkastélya volt, de állítólag a kiegyezés után ebben az épületben írta alá Ferenc József az önálló magyar hadsereg létrehozásáról szóló rendeletet.

Még mindig Királyszállás: háttérben a ház, amelyben laktunk.

Ismét Kisgyón: a másnapi, könnyített túra is innen indult, csak a másik irányba.

Józsi kedvéért a sok fa közé némi kulturális látnivalót is szerveztünk: ottfelejtett bányász emlékmű nem messze Kisgyóntól.

Kata az erdei szentélyben

A Tűzköves völgy bizonyára az év minden szakában nagyon szép, most azonban a medvehagymás foltokkal különleges élményt jelentett. ... és akkor még nem is sejtettünk, hogy néhány száz méter után mi vár ránk.

Ez az önmagában talán nem is annyira attraktív növény, a medvehagyma egészen fantasztikus látványt nyújt, ...

... amikor beteríti az erdő alját, ameddig csak a szem ellát.

Nem csak a látvány, hanem a medvehagyma átható illata is hosszasan elkísért bennünket (plusz még a szendvicsbe is jutott egy-két levél).

A csikling várhoz vezető ösvény is a fehér virágok között vezetett.

Bélyegzés az Alba Régia Barlagkutató Állomáson.

Shellyke ezt a napot sem henyéléssel töltötte, árkon-bokron követte Ildikót.

Estére remeg marhapörkölt főtt a kissé asszimetrikus bográcsban...

... és közben jól fogyott a rozé is.

Vasárnapra is jutott látnivaló: a tési szélmalmok.