Időpont: 2011. február 26.
Résztvevők: Erika, Gazsi, Sz. Kis Ági és Laci
Táv: 21,7 km. A túrázó idő tisztán 6:30 volt, plusz három hosszabb megálló, összesen 1:20 terjedelemben. Így összesen 7:50-et töltöttünk túrázással, és eközben összesen 530 méternyi emelkedéssel küzdöttünk meg.
Amit a Kéktúra égi gondnoka bajból ránk mért a cserháti dagonyákkal, azt most mind visszaadta. Különböző szervezési okokból az volt a terv, hogy pénteken későn leérünk Nagyvázsonyba, ott megalszunk, és a hajnali fél 6-kor induló busszal elmegyünk Szentbékkállára. E terv gyönge pontja az volt, hogy a hajnali busz a kb. 25 km-es távolságot 1 óra 40 perc alatt teszi meg.
Azonban Menyhért, a Vázsonyvölgy panzió főnöke (a panzió egyébként rendben van, ajánljuk) felajánlotta, hogy méltányos költségtérítésért elvisz bennünket autóval. Így egy órával többet lehetett aludni, és mégis el tudtunk indulni Szentbékkálláról negyed 8 körül.
Felkapaszkodtunk a Szentbékkállát övező dombokra a szőlők között, és némi szuszogás után elértük az Eötvös kilátót. Az idő kissé párás volt, a tájból csak keveset láttunk. Mindenesetre itt alaposan megreggeliztünk.
Az egyik rövid pihenő közben Gazsi leült, és a népi bölcsességre, miszerint R-betűs hónapban nem ülünk a földre, úgy döntött, hogy inkább lefekszik.
A kilátótol szépen leereszkedtünk Balatonhenyére, és éppen ideje volt egy újabb hosszabb pihenésnek.
Balatonhenye |
Innen kezdve pazar időnk volt.
Szikrázott a nap, de az ösvény nem olvadt föl, sárnak nyoma sem volt, és a ligetes-erdős fennsíkon kényelmesen bandukoltunk hosszú kilométereken át. Közben megálltunk ebédelni és pecsételni a Csicsói erdészháznál.
Ez a túra a kolostorok túrája (amint az Király Laci 2009. áprilisi, soha be nem fejezett bejegyzéséből is kiderül), a pálosok és mások sűrűn építettek ide maguknak kolostorokat.
Ami Királyéknak unalmas szekérút volt, most nekünk festői, befagyott patakokkal szegélyezett, hóvirággal ékített, napsütéses, kolostoros, Gazsi-vízbe-szakadásos könnyű erdei séta volt.
Hóvirág |
Kolostorrom |
Befagyott |
Pecsételő |
Fáradtan, de nem elcsigázottan értünk vissza az autókhoz, a panzió elé. Még elköszöntünk Menyhérttől, és 5 óra után nem sokkal már haza is értünk Pestre.
Tökéletes kirándulás, remek túra volt!
Kinizsi vár, Nagyvázsony |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése