Hideg szélben redületlenül

Szakasz: Káld - Szajki tavak (2. sz. túra része)

Időpont: 2012. november 18.
Résztvevők: Mariann, Király Laci, Sz. Kis Ági, és Sz. Kis Laci és Oszi, mint féltúrázó-hadtáp.
Táv: 16,7 km. A menetidő 3:40 volt, plusz 32 perc pihenés.
Emelkedés 90 m.

Az előző napi 20 km után, kicsit darabosan indult a reggel, de nekivágtunk. Káldon a Korona vendéglő (a cégére lefestve) elől indultunk. Nyirkos hideg idő volt, kitett helyeken a szél is fújt. Hosszúpereszteg előtt, hihetetlennek tűnt Hörpölin azon bejegyzése, miszerint majdnem hőgutát kapott itt az első bejárás során.

Hosszúperesztegen a Tar vendéglőben pecsételtünk. Szerettünk volna egy forró teát inni, de azt nem kaptunk, így továbbindultunk. Hogy a kesztyűmet hátrahagytam, csak három kilométer után derült ki. A falu központjában a templom mellett, félig állva, félig támaszkodva megettük a szendvicseinket, és Király Laci tanácsára elhatároztuk, a Köztársasági elnökhöz fordulunk azzal a kéréssel, hogy a falut nevezzük át Nagyonhosszúperesztegre.

A faluból kiérve hosszan gyalogoltunk a közepes forgalmú betonúton. Megörültünk, mikor a Szajki tavak előtt letérhettünk az erdei útra. Amennyire fáradságunk engedte, megállapítottuk, hogy az őszi erdő az még mindig nagyon szép, aztán (részemről mindenképpen) leszegett fejjel mentünk előre, nagyon várva, hogy az üdülőtelep házai feltűnjenek. A cipőcsere ellenére Mariann sarka is egyre jobban fájt. Ő persze nem panaszkodott, hanem hősiesen küzdött. A szajki erdészháznál kicsit keresni kellett a pecsétet, mert az autónkkal úgy álltunk előtte, hogy a kis doboz teljes takarásban volt.

A visszaúton még megálltunk a Tar vendéglő előtt, hogy a gazdátlan kesztyűt összeszedjük - ugyanúgy feküdt egy asztalon, mint ahogyan otthagytam.
2 nap, 37 km, átlagéletkor 50 év, átlagsúly 80 kg felett; szép teljesítmény!

További képek a szokott helyen!