Időpont: 2012. november 17.
Résztvevők: Mariann, Király Laci, Sz. Kis Ági, és Sz. Kis Laci plusz Oszi mint féltúrázó-hadtáp.
Táv: 20,3 km. A tiszta menetidő 5:00 volt, plusz 45 perc pihenés itt-ott.
Emelkedés 180 m.
A november 17-i második kísérlet is kalandosan indult. Rövid
ideig úgy tűnt, hogy a szelestei szálláson 5 felnőttnek kell aludnia egy
négyszemélyes szobában. Aztán találtunk más megoldást. Az utolsó nehézségre Király
Laci hajnali háromkor döbbent rá: a bakancsát otthon hagyta.
De bátor emberként, a sportos utcai cipőjében vágott neki a két nap 37 km-ének. (Jól bírta. A cipő is, Király Laci is.)A reggel kicsit hűvösen nyirkosan indult, mikor Oszi átszállított minket Tömördre. 8 óra 10 perckor már nekivágtunk a hosszú, de szintkülönbség nélküli szakasznak. A GPS és Hörpölin egyaránt azt jelezte, hogy Kincsédpuszta után nehezen járható a szakasz.Valóban volt egy benőttebb rész, de többen jártak már előttünk, járható téve az utat.
Más túrázókkal nem találkoztunk, viszont Magyarország vadvilágának számos képviselőjével igen. Vaddisznócsorda húzott át előttünk nem sokkal Kincsédpuszta után, szarvasok legeltek a mezőn, őz ugrott fel Marianntól nem messze, Szeleste előtt egy nyulat néztünk hosszasan, majd egy felriadó fácánkakastól akartunk világgá szaladni.
További képek az Indafotón.
Résztvevők: Mariann, Király Laci, Sz. Kis Ági, és Sz. Kis Laci plusz Oszi mint féltúrázó-hadtáp.
Táv: 20,3 km. A tiszta menetidő 5:00 volt, plusz 45 perc pihenés itt-ott.
Emelkedés 180 m.
Az október 26-27-i hétvégére komplett program szerveződött a
Tömörd Szeleste szakasz köré. 26-án este népes csapattal (10 fő), Szombathelyen
megnéztük a Mohácsi János rendezte Szentivánéji álom előadást. (POSZT 2012.
legjobb rendezés) Október 27-én túráztunk volna, ha az időjárás miatt nem adjuk
fel a tervet. Éjszaka esett, reggel szitált, a helyiek szerint a környék talaja
agyagos, ezért kocsiba szálltunk, és hazaautóztunk.
A november 17-i második kísérlet is kalandosan indult. Rövid
ideig úgy tűnt, hogy a szelestei szálláson 5 felnőttnek kell aludnia egy
négyszemélyes szobában. Aztán találtunk más megoldást. Az utolsó nehézségre Király
Laci hajnali háromkor döbbent rá: a bakancsát otthon hagyta.De bátor emberként, a sportos utcai cipőjében vágott neki a két nap 37 km-ének. (Jól bírta. A cipő is, Király Laci is.)A reggel kicsit hűvösen nyirkosan indult, mikor Oszi átszállított minket Tömördre. 8 óra 10 perckor már nekivágtunk a hosszú, de szintkülönbség nélküli szakasznak. A GPS és Hörpölin egyaránt azt jelezte, hogy Kincsédpuszta után nehezen járható a szakasz.Valóban volt egy benőttebb rész, de többen jártak már előttünk, járható téve az utat.
Az idő sokat javult, bár a nap végig nem sütött ki, jó
tempóban haladtunk. Az út hosszan haladt együtt a Mária úttal. (Az új
jelzésekből, az újjáépített hidakból megállapítottuk, hogy a Mária út védnökei
bizonyára jelentős anyagi forrásokkal rendelkeznek.)
Más túrázókkal nem találkoztunk, viszont Magyarország vadvilágának számos képviselőjével igen. Vaddisznócsorda húzott át előttünk nem sokkal Kincsédpuszta után, szarvasok legeltek a mezőn, őz ugrott fel Marianntól nem messze, Szeleste előtt egy nyulat néztünk hosszasan, majd egy felriadó fácánkakastól akartunk világgá szaladni.
Nagyon kellemes, őszi túra volt, erdőkkel, irtásokkal, szép
színekkel.
Kettő óra 10 perckor értünk Szelestére, a posta előtt
kocsiba szálltunk, átautóztunk a Szajki tavakhoz, ahol Oszi kakaspörkölttel
várt minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése