Időpont: 2014. június 7.
Résztvevők:
Mariann, Oszi, Sz. Kis Ágota,
Laci, Táv:22 km
Szintkülönbség:+510/-550 m
Átlagsebesség: 3,23 km/h
Tiszta menetidő: 6:50
Preambulum:
·
Király család, pontosabban, Király Laci neve
sűrű emlegetésben volt ezen a túrán. Részben csodálattal adóztunk két évvel
ezelőtti teljesítményük előtt, részben azt kívántuk, hogy legközelebb kevésbé
sportos csapat után kelljen szakaszokat pótolnunk.
·
A komor, nem mosolygós képek csak a véletlen
eredménye, nem tükrözik a hétvége hangulatát.
Feladva eddigi gyakorlatunkat, hogy nyáron nem vállaljuk a
nagy meleget, Pünkösd hétvégéjén vágtunk neki a Zádorfalva-Derenk, összesen
32,5 kilométerének. Négyen voltunk mindössze, hárman gyalogolni, Oszi pedig biciklizni
jött.
Kicsit későn kezdtem a szervezést, ezért Aggtelektől 30-35 percnyi autóútra Égerszögön, a Boróka Vendégházban találtam szállást. Egy kiváló szállást. Tóth úr – aki korábban a Magvető könyvkiadónál volt grafikus, majd sashalmi gumis, most pedig az égerszögi opera fesztivál szervezője - és kedves felesége, kérte, vigyük hírül, hogy a végeken is van élet.
Kicsit későn kezdtem a szervezést, ezért Aggtelektől 30-35 percnyi autóútra Égerszögön, a Boróka Vendégházban találtam szállást. Egy kiváló szállást. Tóth úr – aki korábban a Magvető könyvkiadónál volt grafikus, majd sashalmi gumis, most pedig az égerszögi opera fesztivál szervezője - és kedves felesége, kérte, vigyük hírül, hogy a végeken is van élet.
Szombatra a Derenk-Aggtelek szakaszt terveztük. Derenk
romfalu széléig mentünk autóval. Miközben Égerszög határától, a kéktúra
keresztezési pontjáig autóval kapaszkodtunk felfelé, hihetetlennek tűnt, hogy
ezt Királyék gyalog tették meg, majd még lenyomták a napi távot.
A Romfaluban pecsételtünk, aztán megnéztük a kiállítást.
Később még sokszor visszatértünk falu sorsára.
Szelcepusztára nagyon nehezen akartunk odaérni. A nap már
rendesen sütött, az út alattomosan emelkedett, mi egyre éhesebbek lettünk. A
turistaház mellett egy fa alatt leültünk, ebédeltünk, ittunk sokat, és szebb
lett a világ.
 |
| A Hucul ménes az erdő szélén, az árnyékban pihen |
Jól haladtunk egészen a Hucul ménes karámjáig. A gyönyörű
völgyben a Tohonya tanösvény mentén elveszítettük a jelet. Nehezítette a
helyzetet, hogy a GPS-ben az elemek az előző este lemerültek. Kicsit mentünk
előre, majd vissza a tűző napon, a végtelen távolban láttuk a ménest az erdő
árnyékában pihenni. Lekanyarodó jel sehol, ezért úgy döntöttünk, hogy a mezőn
átvágva lemegyünk a patakvölgybe, mert ott kell mennie a kék jelnek. A
patakvölgy hűvös és vadregényes volt.
Jósvafőn a templom lépcsőjén uzsonnáztunk, egy hideg kóla és
jégkrém reményében elindultunk a
Tengerszem hotelhez. Kóla és pecsét volt, jégkrém nem.
Tengerszem hotelhez. Kóla és pecsét volt, jégkrém nem.
 |
| Jósvafő |
Pihentünk fél órát és nekivágtunk az utolsó 5 km-nek. Nagyon
jó érzés volt, mikor kibukkantak Aggtelek házai, de csalódottan konstatáltuk,
hogy a barlangbejárat a kibukkanó házaktól meglehetősen messze van. Mariann
felvette az utolsó szakaszt fejleszegve
dühből lefutjuk tempót, és mikorra Kislaci és én leértünk az emberpróbáló
lépcsőkön, Mariann már félig átöltözve várt bennünket a kocsinál.
Pecsételőhely zárva, fagyi, kóla a büfében, beszámoló a
biciklizésről, aztán irány Égerszög. Vacsora, beszélgetés, alvás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése