Póttúra Borsodban 2/2

Szakasz: Aggtelek - Zádorfalva (24. sz túra, OKT 243)
Időpont: 2014. június 8.

Résztvevők: Mariann, Oszi, Sz. Kis Ágota, Laci,
Táv:12,9 km
Szintkülönbség:+150/-230 m
Átlagsebesség: 3,52 km/h
Tiszta menetidő:  3:15

Túra teljes időtartama: 4:00

Aggteleken dupla pecsételéssel kezdtük a Zádorfalváig tartó 12,7 km-t. Az első 3 km aszfalton haladt, szerencsére gyér forgalom mellett. Letérve a betonról, hamarosan elértük a magyar szlovák határt, és elkészítettük, a határkövön ülök sorozat második képét. (első ilyen kép még a nyitótúra második napján készült Pálfi Józsiról, amit most nem találok a Tekergőn?! Ki tudja hol van?). 

Határkövön ülve

A határkőtől délre fordulva majdnem egyenes út vezetett Zádorfalváig. Az erdőben nem volt nagyon meleg, nehézséget csak a munkagépek által felvágott, kijárt úton keletkezett kisebb-nagyobb sár-, és vízfoltok okoztak. Emiatt hosszan mentünk a jelölt kéktúra jobb, vagy bal oldalán az újonnan kialakult erdei úton.

Féltávon ebédeltünk, pihentünk egy kicsit. Zádorfalva előtt, az erdőből a nagyon szép Cseresvölgybe kiérve, megint elveszítettük a jelet. Kitaposott ösvény híján, csak tippelni tudtuk, hogy hol kell a legelőn átvágni. Eltaláltuk, mert a mező közepén egy csenevész fán megtaláltuk a jelet.

 

Fél kettőre Zádorfalvára értünk. Sajnos a kocsma, ahol a pecsét van, nem volt nyitva. Én elindultam másik kocsmát keresni. Kocsmát nem találtam, de szomorúan láttam, hogy ez a falu elindult a leszakadás útján.

5 óra körül értünk haza. Azonnal kiegészítettem a statisztikát, és egyúttal jeleztem a MTSZ kéktúra szervezőinek a jelzéseknél talált gondokat, akik köszönték, és ígérték, hogy ősszel javítják, pótolják a jeleket.