Pótlótúra őszi kikericsek között a Bükkben

Szakasz: Bánkút - Bélapátfalva (23. sz. túra, OKT 233, OKT 234)
Időpont: 2014. szeptember 27.
Résztvevők: Sz. Kis Ági, és Sz. Kis Laci.
Táv: 21,8km. A menetidő 8:40 volt.
Emelkedés 580 m.

 

Kislacinak volt csak pótlás. 2013. március 9-én nagy csapattal bejártuk már ezt a szakaszt azon az emlékezetes túrán, ahol Kislaci a lefagyott út és a hó miatt visszafordult, és a 2014-es naptárban januárhoz került az a kép, ahol Mariann éppen beszakadt a hóba.

Mint már bejárt szakasz, nem néztem meg előre a szintet, a metszetet. Hiba volt. Arra emlékeztem, hogy gerincen vezető, hosszú út, a végén sok ereszkedéssel.

Nagyon jó időpontot választottunk, igazi vénasszonyok nyara nap volt. Bánkúti síháztól indultunk, pecsételni nem is kellett, mert mindkettőnknek volt már ilyen pecsétje.

Arra gondoltunk ebben a szép időben megnézünk minden nevezetes „követ”, úgy mint a Három-kő, a Tar-kő, az Őr-kő és a Pes-kő.  

Itt szakadt be Mariann a 2013-as túrán

A Három-kőhöz és a Tar-kőhöz 100-300 m-es kitérők vittek.  A kilátás az őszi napfényben gyönyörű volt. A Bükk ott feküdt a lábunk előtt. Álldogáltunk, nézelődtünk, leültünk és gyönyörködtünk. Egy ismeretlen fiatalember közben azt telefonálta valakinek: „az ország legszebb pontján állok”. Egyetértettem vele.

Kilátás a Három-kőről

A tar-kői kitérő után meglepettem tapasztaltam, hogy milyen sok az emelkedő és mennyire nem akarunk elérni az út felét jelentő Cserepeskői-barlanghoz, ahová az ebédet terveztük.

Mikor kiértünk arra a harántoló ösvényre, amelyről az előző túrán megállapítottuk, hogy biztosan nagyon szép kilátás lehet, ha nincs pára, leültünk megettük a szendvicsünket. Közben elbeszélgettünk egy nyugdíjas házaspárral, Akikkel már harmadszor futottunk össze. A környéken van hétvégi házuk, kb. 30! km-es szakaszokat járnak be, és úgy ismerik a környéket, mint a tenyerüket. Sorolták a gerincek, völgyek, hegyek, ösvények, patakok, források, kövek nevét.

Kilátás a harántoló ösvényről

Végre elérkezett a Cserepeskői-barlang, ahol a pecsét fenn, a barlang bejáratánál van. Nem nagyon kívántam a felkapaszkodást, de Kislaci rám nézett és azt mondta: „Ágikám, mindig te szoktál nekem pecsételni". Mentem és pecsételtem.

Valahol a Cserepeskői-barlang után

Elhagyott mészégető

A hátralévő 10 km-en mentünk le és fel, kiálló köveken, sziklákon, erdei ösvényen, nem vágtuk le azt a kettő km-t, amit a tavaszi túrán még megengedtünk magunknak. Kihagytuk az Őr-követ és a Pes-követ egyaránt. Kicsit megálltunk a katona síroknál. Volt még hegymenet, de aztán elkezdődött az ereszkedés.

A Szomjas Csuka vendéglőtől mentünk leszegett fejjel és már csak a kocsira tudtunk gondolni, ahol levehetjük a bakancsokat.

A kéktúra egyik legszebb, de az egyik legnehezebb szakaszát tettük meg. A 2013-as havas küzdelem annyira lefoglalta az akkori teljes élményt, hogy a további nehézségek teljesen kiestek a fejemből. A mostani bejárás sokkal nehezebb lett, mint amire számítottam.

Az biztos, hogy aki akarja látni a Bükk hegységet teljes szépségében, az jöjjön ide vissza. Számtalan kisebb körtúrát, lehet itt megtenni, tanösvényeket lehet bejárni. Én eljövök vele.

Ágota