Szakasz: Zádorfalva - Putnok (24. sz túra, OKT 241-242)
Időpont: 2014. október 4.
Résztvevők:
Király Laci, Zita, Pálfi Ildi, Mariann, Sz. Kis Ágota, Sz. Kis
Laci, Oszi (logisztika) és Pálfi Józsi (logisztika)
Táv: 16,7 km
Szintkülönbség:+250/-300 m
Átlagsebesség: 4,1 km/h
Tiszta menetidő: 4:00
Túra teljes időtartama: 5:10
Jósvafőtől nyugatra és keletre is túráztunk. Nyolcan
voltunk, hatan gyalogoltunk, ketten a környék nevezetességeit - mint a
világ második legnagyobb könyve, a bódvaszilasi aszalóüzem - nézték meg.
Felhős, párás reggelre ébredtünk. A Putnok – Zádorfalva 18,8
km-es szakasz volt a napi penzum. Elautóztunk Putnokra, ott buszra szálltunk és
átmentünk Zádorfalvára. Gyorsan
begyűjtöttük a pecséteket és indulás!
A falut elhagyva, kicsit küzdeni kellett a sáros úttal, ami a
faluszéli legelők között kanyargott. A villanypásztorok mellett haladva egyszer
csak vágtatva megjelent mellettünk egy ló, megnézett minket, majd
visszafordult.
Kicsit később egy szarvastehén futott át mögöttünk. Kisebb
emelkedő után értünk fel a Karu-fészke tetőre (Hörpölin túra metszetéről tudtuk, hogy
így hívják), ahonnan nagyon szép volt a kilátás. Álltunk, nézelődtünk.
Átnéztünk
és átfényképeztünk a szlovák oldalra, nem biztos, hogy akartuk, de
csatlakoztunk a szlovák telefonhálózatra, miközben a lányok nagy lendülettel
megoldották a közlegelők problémáját.
Hamarosan Gömörszőlősre értünk. Az egykori általános iskola,
most néprajzi gyűjteményt bemutató épületegyüttes udvarában pecsételtünk.
A következő állomás Kelemér volt. Tompa Mihály egykori
házánál pecsételtünk. Leültünk, megebédeltünk és megbeszéltük, hogy innen
az út, néhány kanyar-levágáson kívül, aszfaltozott erdei úton visz vissza Putnokra.
Emiatt, na, meg a szlovák hálózat miatt tévedtünk el, hagytuk ki a Kis és Nagy Mohos
tavat, a Mohosvárat, 60-70 méter szintemelkedést és kb 1,5 km-t.
Csak mentünk
az aszfaltozott erdei úton, mint a birkák. Király Lacinak, aki egy telefonos
alkalmazáson követte az utat, nem működött az alkalmazása, Kislaci elnézte GPS-t,
Szkisági, pedig kereste a jeleket, aggodalmaskodott, de nem mondta, hogy állj,
nézzük meg, hol vagyunk. Ildikó és Mariann, mint rendes csapattagok tették a dolgukat, békésen gyalogoltak. Mikor visszatértek a jelek, vagy a csapat a jelekhez, a túravezető (ál)hisztizett
egy kicsit, a fiúk felajánlották, menjünk
(menjek) vissza, járjuk le szakaszt. Ők sem
gondolták komolyan, nekem sem lett volna erőm visszamenni, inkább kicsit
szomorúan gyalogoltam tovább.
Az Alsó halastó mellett ittunk egy sört, aztán a cigánysoron
keresztül, hamarosan beértünk Putnokra.
Fél öt körül már a szálláson voltunk (Tengerszem Hotel,
Jósvafő), lepihentünk. Este vacsora, borozgatás, beszélgetés. Megbeszéltük,
hogy másnap korán indulunk, gyorsan lejárjuk 13,6 km-t és még időben otthon
leszünk. Aztán hogyan is történt valójában, a következő bejegyzésben leírom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése