A gyengébbek rápihentek erre a rövid túrára

Szakasz: Makkoshotyka - Bányi nyereg (26. sz túra, OKT 265-266)
Időpont: 2015. október 25.
Résztvevők: Király Laci, Zita, Sz. Kis Ágota, Sz. Kis  Laci,
Táv: 10,0 km
Szintkülönbség: fölfelé: 306 m, lefelé: 270 m
Átlagsebesség:  3,13 km/h (4,0)
Tiszta menetidő: 2:30
Túra teljes időtartama: 3:15

Én inkább a Hullámvasúton címet adtam volna ennek a bejegyzésnek. De menjünk szép sorjában.

Nagyon korán, fél nyolckor indultunk, mert az óraátállítás így is adott egy óra plusz alvásidőt. Ködös álmos kisvárosi reggel volt, Sátoraljaújhely főterén senki nem járt rajtunk kívül. Szeretem az ilyen kora reggeleket.

Makkoshotykán elkészítettük az induló képet, ami kicsit csal is, és nem is. Mert Szkisék a túrára, Királyék pedig haza indultak onnan. A szintrajz szerint 10 km-nyi hullámvasút várt ránk, nyolc huplival. 352 méter fel és 289 méter le, úgy, hogy az utolsó 6,6 kilométeren pontosan 236 méter a le és a felfele megteendő szint is.

A túra elején köd volt, aztán kisütött nap, majd kicsit beborult. Az út jelentős részét kabát nélkül tettük meg, mert a kapaszkodó részeken még a pulóver is majdnem lekívánkozott rólunk.
A jelzés rövid ideig a faluban vitt. Meglepett bennünket, hogy egy kertkapun keresztül folytatódik, egészen a Metzner család szépen rendben tartott sírboltjáig.

A sírboltnál. Még ködben

A sírbolt után emelkedtünk még egy kicsit, kiértünk a falu felett elterülő tágas mezőre. Azt, hogy a mező tágas volt, csak Zita elbeszéléséből tudtuk, mert a köd ekkor még kitartóan ült a tájon. Követtük a jól látható jelzéseket.

Átmásztunk kettő kerítésen, a Cirkáló-tanyánál próbáltuk távolt tartani a barátságos fekete kutyát, aki felugrásokkal akart üdvözölni bennünket. Épp csak megálltunk és felnéztünk a Rákóczi fára, a Csonka-kútnál elolvastuk a feliratot. Patak is keresztezte az utunkat, legalább kétszer. Jó tempóban gyalogoltunk, kb. félúton megálltunk, pihentünk egy keveset. Számolgattuk a huplikat, és élvezettel nézegettük az erdőt.

A túra utolsó szakaszán kezdődött az igazi fel-le. Nagyon szép volt. Már majdnem a szakasz végén jártunk, mikor legnagyobb döbbenetünkre egy biciklis és kettő, egy nyereg-egy kerék, szerintem cirkuszi mutatványos eszközön kerekező fiatal jött velünk szemben. Vagy ők voltak gyorsak, vagy én lassú, de sajnos nem tudtam lefényképezni őket.

Éppen felérve

A túra végén a következőt írtam Királyéknak: „3:15 perc alatt értünk le (nekik ez 2 és fél óra volt). Tényleg nagyon szép volt ez a hullámvasutazás. A rétből nem láttunk semmit a köd miatt. Most még inkább minden elismerésem a Tiétek. Nagyon örülök, hogy mi ezt a szakaszt ma tettük meg.”

Kicsit később felhívtuk őket. Ők akkor már a Tanyacsárdában halászlevet ebédeltek.

A három nap közül ez a szakasz tetszett nekünk a legjobban. A kocsiban kicsit szomorkodtam, mert már csak 30 km-nyi szakasz, és vége a Kéktúránkak. (Vagy csak az első bejárásnak?)

Kis töprengés után úgy döntöttem, hogy én is inkább ehhez a részhez írom le a tapasztalatainkat, hogy később, ha visszakeressük, egységes képünk legyen.

Mi nagyon szép napos időben indultunk neki ennek a szakasznak, és igazán nagyszerű látványban volt részünk a Makkoshotyka feletti fennsíkon.

A fekete kutya a Cirkáló tanyánál

Ezzel együtt is izgatottan vártuk a Cirkáló tanyát, mert a különböző bejegyzések szerint két kutya is van ott, egy barátságos zsemle színű, és egy fekete, amelyik hálaistennek meg van kötve. Ehhez képest amikor odaértünk a most éppen szabadlábon rohangászó feketével találkoztunk, amelyik elképesztően örült nekünk, és úgy rohangászott körbe-körbe, mint akibe Duracell elemet raktak az előző napon.

Egy a vízmosások közül, amelyeken átkeltünk

Valóban nagyon hullámos volt az ezt követő rész, és a kéktúra szokásától eltérően néha kifejezetten meredek vízmosásokon is át kellett kelni. Lehet, hogy az előző 9 km tette, de a végére rendesen elfáradtunk mi is.

(királylaci)

Lesétáltunk Makkoshotykára

A kép, ami nem a hangulatunkat tükrözi

Szakasz: Flórika forrás - Makkoshotyka (26. sz túra, OKT 263-264)
Időpont: 2015. október 24.
Résztvevők: Király Laci, Zita, Sz. Kis Ágota, Sz. Kis  Laci,
Táv: 12,4 km
Szintkülönbség: fölfelé: 225 m, lefelé: 555 m
Átlagsebesség:  3,35 km/h (4,0)
Tiszta menetidő: 3:05
Túra teljes időtartama: 3:41

Azzal kezdtük, hogy átautóztunk Makkoshotykára, ahol egy játszótér szélén leálltunk. Míg vártunk Háromhuta polgármesterére, hogy átszállítson bennünket a Flórika-forráshoz, akaratlanul is végighallgattuk egy iskolás csoport készülődését az aznapi túrára. Ismét igazolódott, Chikán Attila tétele, miszerint külső szemlélőként minden csoport beszélgetése nagyon komikus.

Rajta vagyunk a kéken!

Az már a múltkori túrán kiderült, hogy alkalmi sofőrünk nagyon jól ismeri a környék túra és erdészeti útvonalait. Panaszkodtunk neki, hogy a kékről, a forráshoz levezető zöld jelzés milyen elhanyagolt, kivájt, kimosott, nehezen járható túraútvonal. Azt, a nagyon jó tanácsot kaptuk, hogy ne a zöldön, hanem a mellette kezdődő erdészeti úton induljunk el a hegyen fölfelé, mert az sokkal járhatóbb úton visz fel minket a kékhez már csatlakozó betonútra. Újra köszönet a jó tanácsért. Nem telt bele fél óra és a kéktúra kezdőpontján voltunk.

Az Eszkála erdészház

Az Eszkála erdészház felé vettük az irányt. Az úton pár túrázóval és jó néhány gombaszedővel találkoztunk.

Az erdészháznál pecsételtünk a teljesen új pecséttel. Nagyon tetszetős nyomatot adott. Nem úgy, mint a bányi-nyergi, ahol hiányzott a pecsétgumi. Ezért ott mindenkinek csak egy kék négyzet került a füzetébe.

Innentől csak azt figyeltük, hogy mikor is kezdődik a folyamatos enyhe lejtmenet, amit a metszeten láttunk. A metszet nem hazudott, hamarosan ereszkedni kezdtünk. Néhány helyen az erdő szélén, vagy irtások mellett vitt a jelzés, ahonnan jól ráláthattunk a környező hegyekre.

A Zsidó rét

Nagyon jó tempóban értük el a Zsidó-rétet. Mindnyájunkat lenyűgözött ez a hatalmas rét. A nap szép ősziesen sütött, pár kisebb felhő volt az égen. Jó volt megállni, nézelődni.

A jelzés hamarosan visszatért az erdőbe és meredeken ereszkedni kezdett. Ez ki is tartott egészen Makkoshotykáig. Egy óra előtt ismét a játszótéren voltunk - az iskolások helyett most fiatal lányok sétáltatták, tologatták még fiatalabb testvéreiket, és várták a helyi busz érkezését.

Szép őszi napsütés

Leültünk, megebédeltünk. Még a túra kezdetén felmerült, hogy Királyék mégiscsak szeretnék megtenni a másnapra tervezett 9,8 km-t is, ezért Makkoshotykán kettéváltunk. Sz. Kisék hazamentek, alvással, olvasgatással töltötték azt a kb. kettő órát, míg  vissza kellett menni a Bányi-nyereghez csapat sportos feléért. Mikor megérkeztek, csak annyit mondtak a másnapi túra elé, hogy ne készüljünk nagyon könnyű szakaszra.

Estére asztalfoglalásunk volt a Tolcsvára, a Ős Kaján étterembe. A vacsoránkról mindent elmond, hogy az étterem facebook oldalára annyit írtunk értékelésként, hogy kiábrándító.

Szerencsére a hangulatunkat nem tudták elrontani. A szállásunkon még borozgattunk és játszottunk (scrabble) egy kicsit. Jó kis nap volt ez is.

Még képek

A nyolcadik évfordulón a legkeletibb ponton

Szakasz: Nagyhuta - Bányi nyereg (27. sz túra, OKT 271-272)
Időpont: 2015.október 23.

Résztvevők: Király Laci, Zita, Sz. Kis Ágota, Sz. Kis  Laci,
Táv: 18,1 km
Szintkülönbség: fölfelé: 530 m, lefelé: 422 m
Átlagsebesség:  2,9 km/h (4,1)
Tiszta menetidő: 4:22

Túra teljes időtartama: 6:11

Elöljáróban: Az év elején még erre a hétvégére terveztük a nyolc éve (2007. október 23.) megkezdett kéktúránk befejezését. De Király Andris és Zsófi esküvője (sok boldogságot az ifjú párnak!!) kicsit átszervezte az őszi menetrendet. Közben az is kiderült, Király Katának van esélye arra, hogy egy év alatt be tudja pótolni a kimaradt szakaszokat. Ezért 2016. október 23-ra halasztottuk a túra befejezését.

A hétvége tervezett programja 3 nap, 40 km, közepes szintek, kellemes őszi, napsütéses túraidő. Öten lettünk volna, de sajnos Mariann péntek reggelre heveny gyomorpanaszokkal ébredt, ezért nem tudott eljönni.

Készül a vacsora a Kövesudvar Vendégházban

Sátoraljaújhelyen a Kövesudvar Vendégházban volt szállásunk. Mindenkinek a legjobb szívvel ajánljuk. Kényelmes, nagyon szépen berendezett vendégház, kedves tulajdonossal.
Csütörtökön este érkeztünk, Zita csirkepaprikása volt a vacsoránk.

Nagyhuta szélén felfelé indultunk

A kéktúra új útvonalvezetése érintette a másnapi programunkat. A Bányi-nyeregnél az új jelölés a mi mérésünk szerint további 5 km-t és 300 m körüli emelkedést tett az útvonalba. Kicsit hezitáltunk, hogy melyik oldalról induljunk, mert ezzel az új szakasszal a táv elejére és végére is került egy húzósabb emelkedő. Nagyhutai kezdés mellett döntöttünk.

Az a bizonyos plusz 2 kilométer is szép volt

Miután csak négyen voltunk kettő autóval, az első napra nem szerveztem külön szállítást. Az egyik kocsit letettük a Bányi nyereg pecsételőpontnál, ahol az új jelölés egyik pontja indul. Kislaci kétszer megkérdezte tőlem, biztosan itt és nem a másik végén kell letenni a kocsit? Én kicsit hezitáltam, alaposan végiggondoltam a túrafüzet megnézése nélkül, aztán határozottan azt mondtam, hogy igen. Ekkor még nem tudtuk, hogy ez a válasz Királylaci további, majdnem kettő kilométerébe kerül majd a túra végén.

Az egykori Huta Kocsma - pecsételőhely

Átautóztunk Nagyhutára, egyensúlyozva pecsételtünk a patakparton. Már a faluban elkezdődött egy enyhe emelkedő, aztán hosszan nagyon kényelmesen gyalogoltunk.

Vágáshutára beérve találtunk egy faragott táblát, amely szerint Vágáshután mindenkinek szokás köszönni. A tábláról lemaradtak az ékezetek, az n betűk pedig inkább a cirill i betűnek, mint N betűnek látszottak. Ennek ellenére, mi mindeninek köszöntünk. A Huta kocsma feliratú magánháznál pecsételtünk, kicsit távolabb leültünk egy padra megpihenni.

A faluból kiérve felkapaszkodtunk a Nagy-Hallgató-nyereg erdei pihenőhöz, ahol megebédeltünk. Az ebéd után meglepően gyorsan elértük a Vöröskő vendégházat, ahol reggel a kocsit hagytuk. 13:00 óra volt ekkor.

Fegyelmezett kisiskolás a legkeletibb ponton

Itt kezdődött a túra legnehezebb szakasza. Azt gyorsan eldöntöttük, hogy annak ellenére, hogy a kocsi nem a túra végpontján áll, még ezen a napon megtesszük az új jelölés szerinti többlet kilométert. Azt is kitaláltuk, hogy miután Királylaci a leggyorsabb közülünk, Ő fog visszagyalogolni a kocsiért. (Kb. 500 méter, mondtam, mert valahol ezt olvastam. 1,8 km lett.)
Nekivágtunk. Az elején kicsit emelkedtünk, aztán egy rövidke egyenes szakasz, aztán csak mentünk fölfele, aztán még fölfele, és még fölfele. A 14. és 18. kilométer között ez már nem esett nagyon jól.

Királylaci a negyed távtól már nem látszott, Zita is szépen eltűnt előttünk, Kislaci és én hátul. A térkép szerint elértük a túra legkeletibb pontját, ahol becsatlakozik a Alföldi Kéktúra. 8. évfordulón a legkeletibb ponton.

Néha kinyílt az erdő ...

Innen már csak ereszkedni kellett. Négy óra volt mikorra visszacsatlakoztunk a régi jelre. Zita negyedórával, Királylaci félórával hamarabb ért le ide. De így legalább volt ideje visszamenni a kocsiért. :)

Este a szálláson kicsit elgyötört állapotban borozgattunk, játszottunk, beszélgettünk. Felmerült, hogy a következő kettő napra tervezett 12,8 és 9,8 kilométeres szakaszokat ne tegyük-e meg egy nap alatt? Egyelőre elvetettük az ötletet.

Nagyon sok gombát láttunk

További képek az indafotón.