A gyengébbek rápihentek erre a rövid túrára

Szakasz: Makkoshotyka - Bányi nyereg (26. sz túra, OKT 265-266)
Időpont: 2015. október 25.
Résztvevők: Király Laci, Zita, Sz. Kis Ágota, Sz. Kis  Laci,
Táv: 10,0 km
Szintkülönbség: fölfelé: 306 m, lefelé: 270 m
Átlagsebesség:  3,13 km/h (4,0)
Tiszta menetidő: 2:30
Túra teljes időtartama: 3:15

Én inkább a Hullámvasúton címet adtam volna ennek a bejegyzésnek. De menjünk szép sorjában.

Nagyon korán, fél nyolckor indultunk, mert az óraátállítás így is adott egy óra plusz alvásidőt. Ködös álmos kisvárosi reggel volt, Sátoraljaújhely főterén senki nem járt rajtunk kívül. Szeretem az ilyen kora reggeleket.

Makkoshotykán elkészítettük az induló képet, ami kicsit csal is, és nem is. Mert Szkisék a túrára, Királyék pedig haza indultak onnan. A szintrajz szerint 10 km-nyi hullámvasút várt ránk, nyolc huplival. 352 méter fel és 289 méter le, úgy, hogy az utolsó 6,6 kilométeren pontosan 236 méter a le és a felfele megteendő szint is.

A túra elején köd volt, aztán kisütött nap, majd kicsit beborult. Az út jelentős részét kabát nélkül tettük meg, mert a kapaszkodó részeken még a pulóver is majdnem lekívánkozott rólunk.
A jelzés rövid ideig a faluban vitt. Meglepett bennünket, hogy egy kertkapun keresztül folytatódik, egészen a Metzner család szépen rendben tartott sírboltjáig.

A sírboltnál. Még ködben

A sírbolt után emelkedtünk még egy kicsit, kiértünk a falu felett elterülő tágas mezőre. Azt, hogy a mező tágas volt, csak Zita elbeszéléséből tudtuk, mert a köd ekkor még kitartóan ült a tájon. Követtük a jól látható jelzéseket.

Átmásztunk kettő kerítésen, a Cirkáló-tanyánál próbáltuk távolt tartani a barátságos fekete kutyát, aki felugrásokkal akart üdvözölni bennünket. Épp csak megálltunk és felnéztünk a Rákóczi fára, a Csonka-kútnál elolvastuk a feliratot. Patak is keresztezte az utunkat, legalább kétszer. Jó tempóban gyalogoltunk, kb. félúton megálltunk, pihentünk egy keveset. Számolgattuk a huplikat, és élvezettel nézegettük az erdőt.

A túra utolsó szakaszán kezdődött az igazi fel-le. Nagyon szép volt. Már majdnem a szakasz végén jártunk, mikor legnagyobb döbbenetünkre egy biciklis és kettő, egy nyereg-egy kerék, szerintem cirkuszi mutatványos eszközön kerekező fiatal jött velünk szemben. Vagy ők voltak gyorsak, vagy én lassú, de sajnos nem tudtam lefényképezni őket.

Éppen felérve

A túra végén a következőt írtam Királyéknak: „3:15 perc alatt értünk le (nekik ez 2 és fél óra volt). Tényleg nagyon szép volt ez a hullámvasutazás. A rétből nem láttunk semmit a köd miatt. Most még inkább minden elismerésem a Tiétek. Nagyon örülök, hogy mi ezt a szakaszt ma tettük meg.”

Kicsit később felhívtuk őket. Ők akkor már a Tanyacsárdában halászlevet ebédeltek.

A három nap közül ez a szakasz tetszett nekünk a legjobban. A kocsiban kicsit szomorkodtam, mert már csak 30 km-nyi szakasz, és vége a Kéktúránkak. (Vagy csak az első bejárásnak?)

Kis töprengés után úgy döntöttem, hogy én is inkább ehhez a részhez írom le a tapasztalatainkat, hogy később, ha visszakeressük, egységes képünk legyen.

Mi nagyon szép napos időben indultunk neki ennek a szakasznak, és igazán nagyszerű látványban volt részünk a Makkoshotyka feletti fennsíkon.

A fekete kutya a Cirkáló tanyánál

Ezzel együtt is izgatottan vártuk a Cirkáló tanyát, mert a különböző bejegyzések szerint két kutya is van ott, egy barátságos zsemle színű, és egy fekete, amelyik hálaistennek meg van kötve. Ehhez képest amikor odaértünk a most éppen szabadlábon rohangászó feketével találkoztunk, amelyik elképesztően örült nekünk, és úgy rohangászott körbe-körbe, mint akibe Duracell elemet raktak az előző napon.

Egy a vízmosások közül, amelyeken átkeltünk

Valóban nagyon hullámos volt az ezt követő rész, és a kéktúra szokásától eltérően néha kifejezetten meredek vízmosásokon is át kellett kelni. Lehet, hogy az előző 9 km tette, de a végére rendesen elfáradtunk mi is.

(királylaci)