Lesétáltunk Makkoshotykára

A kép, ami nem a hangulatunkat tükrözi

Szakasz: Flórika forrás - Makkoshotyka (26. sz túra, OKT 263-264)
Időpont: 2015. október 24.
Résztvevők: Király Laci, Zita, Sz. Kis Ágota, Sz. Kis  Laci,
Táv: 12,4 km
Szintkülönbség: fölfelé: 225 m, lefelé: 555 m
Átlagsebesség:  3,35 km/h (4,0)
Tiszta menetidő: 3:05
Túra teljes időtartama: 3:41

Azzal kezdtük, hogy átautóztunk Makkoshotykára, ahol egy játszótér szélén leálltunk. Míg vártunk Háromhuta polgármesterére, hogy átszállítson bennünket a Flórika-forráshoz, akaratlanul is végighallgattuk egy iskolás csoport készülődését az aznapi túrára. Ismét igazolódott, Chikán Attila tétele, miszerint külső szemlélőként minden csoport beszélgetése nagyon komikus.

Rajta vagyunk a kéken!

Az már a múltkori túrán kiderült, hogy alkalmi sofőrünk nagyon jól ismeri a környék túra és erdészeti útvonalait. Panaszkodtunk neki, hogy a kékről, a forráshoz levezető zöld jelzés milyen elhanyagolt, kivájt, kimosott, nehezen járható túraútvonal. Azt, a nagyon jó tanácsot kaptuk, hogy ne a zöldön, hanem a mellette kezdődő erdészeti úton induljunk el a hegyen fölfelé, mert az sokkal járhatóbb úton visz fel minket a kékhez már csatlakozó betonútra. Újra köszönet a jó tanácsért. Nem telt bele fél óra és a kéktúra kezdőpontján voltunk.

Az Eszkála erdészház

Az Eszkála erdészház felé vettük az irányt. Az úton pár túrázóval és jó néhány gombaszedővel találkoztunk.

Az erdészháznál pecsételtünk a teljesen új pecséttel. Nagyon tetszetős nyomatot adott. Nem úgy, mint a bányi-nyergi, ahol hiányzott a pecsétgumi. Ezért ott mindenkinek csak egy kék négyzet került a füzetébe.

Innentől csak azt figyeltük, hogy mikor is kezdődik a folyamatos enyhe lejtmenet, amit a metszeten láttunk. A metszet nem hazudott, hamarosan ereszkedni kezdtünk. Néhány helyen az erdő szélén, vagy irtások mellett vitt a jelzés, ahonnan jól ráláthattunk a környező hegyekre.

A Zsidó rét

Nagyon jó tempóban értük el a Zsidó-rétet. Mindnyájunkat lenyűgözött ez a hatalmas rét. A nap szép ősziesen sütött, pár kisebb felhő volt az égen. Jó volt megállni, nézelődni.

A jelzés hamarosan visszatért az erdőbe és meredeken ereszkedni kezdett. Ez ki is tartott egészen Makkoshotykáig. Egy óra előtt ismét a játszótéren voltunk - az iskolások helyett most fiatal lányok sétáltatták, tologatták még fiatalabb testvéreiket, és várták a helyi busz érkezését.

Szép őszi napsütés

Leültünk, megebédeltünk. Még a túra kezdetén felmerült, hogy Királyék mégiscsak szeretnék megtenni a másnapra tervezett 9,8 km-t is, ezért Makkoshotykán kettéváltunk. Sz. Kisék hazamentek, alvással, olvasgatással töltötték azt a kb. kettő órát, míg  vissza kellett menni a Bányi-nyereghez csapat sportos feléért. Mikor megérkeztek, csak annyit mondtak a másnapi túra elé, hogy ne készüljünk nagyon könnyű szakaszra.

Estére asztalfoglalásunk volt a Tolcsvára, a Ős Kaján étterembe. A vacsoránkról mindent elmond, hogy az étterem facebook oldalára annyit írtunk értékelésként, hogy kiábrándító.

Szerencsére a hangulatunkat nem tudták elrontani. A szállásunkon még borozgattunk és játszottunk (scrabble) egy kicsit. Jó kis nap volt ez is.

Még képek