Dunántúli ötnapos - a pótlótúra pótlótúrája (a teljesség kedvéért)

.

Időpont: 2016. március 26.
Szakasz: Szeleste-Sárvár
Megtett táv: 20,1 km (Endomondo szerint 21,4 km)
Szintkülönbség:+67/-82
Túra időtartama: 4 óra 45 perc
Tiszta menetidő: 4 óra 20 perc
Résztvevők: Király Kata és Király Laci

Mivel Kata betegsége miatt nem sikerült az eredeti tervek szerint megvalósítani március 15. környékén a teljes elmaradt Sárvár körüli szakasz bejárását, elhatároztuk, hogy húsvétkor pótoljuk.
Ketten vágtunk neki Katával az útnak. Ezúttal elértük a buszt is. Fél órával korábban már ott voltunk a sárvári buszállomáson, de ha a menetrend szerint akartunk volna felszállni a vasútállomásnál, mint ahogyan azt két héttel korábban megpróbáltuk, ismét lemaradtunk volna, mert most is 2 perccel korábban elment a busz. Persze most velünk együtt ...

Bár a meteorológia jó időt ígért, kellemetlen, hűvös szélben vágtunk neki az útnak Szelestén. A falu után letudtuk a túra legnagyobb emelkedőjét, amikor átkeltünk az M86 autóút fölött. Szerencsére nem az Ölbú-Alsószeleste vasútállomáson akartunk pecsételni (ahol a túrafüzet szerint kellene), hanem már a faluban elintéztük, mivel az állomáson legfeljebb vasúti bélyegzőt kaphattunk volna, kék túra pecsétet nem.

Magáról a túráról túl sok mindent nem lehet írni, sík terepen, egyenes utak és derékszögű kanyarok jellemzik ezt a szakaszt. Néhány érdekesség azért akadt, például a két kapuoszlop az erdő közepén az Ölbői Nagy-erdőben.
A pecsételőhelyekkel azonban a későbbiekben is meggyűlt a bajunk. Bögötön szépen mutatják a jelek, hogy le kell térni a túra útvonaláról, és be kell menni a faluba pecsételni, és emlékeztem is rá, hogy egy kocsmában van a pecsét. A kocsmát meg is találtuk, de be volt zárva. Tanácstalanul bóklásztunk, amikor Kata teljesen véletlenül észrevette: a művelődési ház falán egy villanyóraszekrénybe volt elrejtve a pecsétdoboz.

Később, Sümegen nem volt ilyen szerencsénk. Azt már korábbról tudtuk, hogy a vasútállomáson megszűnt a pecsételő hely (de ha kell, vasúti bélyegzőt is adnak), és azt is (a vasúti illetékestől), hogy a bélyegző "a vár falán" van. De hiába kerestük, nem találtuk. Két embert is megkérdeztünk a várban, de csak addig jutottunk, hogy szívesen nyomnak "Tájak-Korok-Múzeumok" bélyegzőt ahová csak akarunk, de kék túra pecsétnek hírét sem hallották. Itthon sikerült csak kiderítenem, hogy a bélyegző a várkertben van ugyan, de nem a várfalra szerelve, hanem a parkoló melletti nyilvános vécé falán ...

Addig még azonban át kellett küzdenünk magunkat Csényén, és főleg az után következő hosszú, szeles betonúton. A túra végére, a csényeújfalui, valaha szép majorság után a nap is kisütött, de nem tudta ellensúlyozni a továbbra is kellemetlen, hideg szelet.
A lényeg, hogy újabb nagy szakaszon vagyunk túl, és Kata a legjobb úton halad afelé, hogy október 23-án velünk együtt ő is befejezze a teljes Kék Túra távot.

Napsütéstől havazásig

Időpont: 2016. március 14-15.
Szakasz: Szentbékkálla-Nagyvázsony
Résztvevők: Mariann, Sz. Kis Ági
Szakasz: 21,7 km (14,6+7,1)
Szint: +554/-585
Menetidő: 4:45 és 2:30 pihenőkkel

Újabb pótlótúra. Zánkai bázis, 21,7 km, másfél nap, napsütés és hóesés, jó hangulat. Dióhéjban,ennyi.

Az első nap: Balatonhenye-Nagyvázsony 14,6 km, közepesnél gyengébb szintkülönbség. 

Ragyogó, tavaszi napsütés, hóvirágok, ideális túraidő. Egy rövidebb elbizonytalanodás, jelkeresés volt az egyetlen jelentősebb esemény a szakaszon. 

Jelkeresés közben

Jó tempóban tettük meg a távot, kellemesen, én talán kicsit jobban is, elfáradva a végére.

Végig napsütésben

Hóvirágok

 

Kabát nélkül

Második nap:

Még éppen nem esik

Balatonhenye Szentbékkálla 7,1 km, közepes szintkülönbséggel.






Az időjárás előrejelzés miatt, Mariann hajnalban, én kicsit később néztem meg aggódva, hogy esik-e már?

Szerencsére csak az induláskor kezdett szemerkélni az eső, de elszántak voltunk. A szemerkélés lassan erősödő hószitálásba ment át. 

Szélirányból már látszik a hó (havas)

Havasabb

Leghavasabb

És legesleghavasabban az Eötvös Kilátóban:

A szakasz végén, leereszkedve a kilátótól, Szentbékkállán már esőben fejeztük be a túrát. Végigkísért bennünket az a jó érzés, hogy nem futamodtunk meg. A szállingózó hó inkább érdekes, mint kellemetlen volt, az esőből az út végén pedig már csak annyit kaptunk, amennyi nem tudta megzavarni a jó hangulatunkat.

Szépen metszett szőlő, Szentbékkálla felett

Virágzó fák, havasesőben

Kettő másik társasággal is találkoztunk. Az egyikkel induláskor, Balatonhenyén. Profi, a hátizsákokat is védő, térd alá érő esőkabátokkal, túrabottal, felszerelt középkorú csapat volt.  Arra gondoltam, lehet, hogy mi nem vagyunk elég felkészültek?

A másik csapat Szentbékkálla határában jött velünk szembe. Fiatal, kicsit ázott, csapzott társaság, néhányan esőkabátnak gondolt felszerelésben. Nagyvázsonyig mentek. Arra gondoltam, milyen felkészültek vagyunk mi! Szó, mi szó, nem cseréltem volna velük.

Nagyon jó másfél nap volt ez. Azzal együtt, hogy kicsit szomorúan gondoltam arra, első alkalommal bezzeg egy nap alatt tettük meg ezt a távot! 

Dunántúli ötnapos - Negyedik nap: Derű és ború

Időpont: 2016. március 14.
Szakasz: Gérce-Sárvár
Megtett táv: 13,2 km (Endomondo szerint 3,2 + 10,8 km)
Szintkülönbség:+84/-103
Menetidő: 2:30

Résztvevő: Kata, Bajzik Andris, KirálylaciErre a napra terveztük a Szeleste-Sárvár 20 km-es szakasz megtételét. A felhők feloszlottak, és kissé hűvös, de szép napos idő ígérkezett, vagyis ideális feltételek a hosszú túrához.
Mégsem indult jól a nap, Kata ugyanis már reggel jelezte, hogy nem jó a gyomra, és úgy általában nem érzi jól magát, de azért vállalkozott az útra. Azt terveztük, hogy a vasútállomáson szállunk fel a  buszra 11 óra 6 perckor, és délben indul a túra Szelestéről vissza Sárvárra. Tagadhatatlan, hogy kicsit késve indultunk el a szállásról (elismerem: miattam), de ettől még ütemes tempóban haladva akár el is érhettük volna a buszt, ha egyrészt nem dőlünk be a a kék jelzésnek, amelyről azt hittük, hogy elvisz az állomásra, de közben új útvonalat jelöltek ki, és mégsem, szóval itt vesztettünk 2 percet, másrészt a busz is hamarabb jött egy kicsit, úgyhogy hiába voltunk ott a megállóban pontosan a menetrend szerinti indulásra, már csak integethettünk a távolodó járatnak.
Miközben - már egy kis kerülővel, a város főutcáján keresztül - visszasétáltunk a szállásra (ezzel 3,2 km-t megtéve) a szép napos időben, úgy döntöttünk, hogy inkább megtesszük a másnapra tervezett rövidebb szakaszt Gérce és Sárvár között, tekintettel arra is, hogy a következő napra havas esőt jósolt a meteorológia. Ez amúgy tényleg be is jött, de ami miatt  végképp jól döntöttünk, az Kata erősen leromlott fizikai állapota volt.
Máskor alig értünk a nyomába, most alig haladt, 40 percenként meg kellett állnunk pihenni. A kék túra városi kerülőjét ki is hagytuk. Mire visszaértünk, már lázás is volt, a délután hátralévő részében már csak aludt.
Maga a túra egyébként kellemes és könnyű volt, leszámítva az első szakaszt Gérce után, amikor a szép napsütés mellett olyan erős szembeszelünk volt, hogy szinte menni is alig tudtunk. A szép kis sitkei templomocska után (amúgy megváltoztatták a túra nyomvonalát, hogy ezt is érintse - helyes döntés volt!) már kellemesebb erdei séta következett.
Ezen a napon is volt vad-élményünk. Míg a Szajki-tavaknál legalább száz méterre volt tőlünk az utat keresztező szarvascsapat, ezúttal legfeljebb 30 méterre lehettek. Olyan hirtelen jelentek meg, hogy még a fényképezőgépemet sem volt időm bekapcsolni, úgyhogy ezt most nem sikerült megörökíteni.
Másnap vigasztalanul esett az eső, Kata állapota sem javult, úgyhogy megnéztük még a várat, és hazajöttünk. Így lett négy napos a "Dunántúli Ötnapos"

Dunántúli ötnapos - Harmadik nap: Nem riaszt az eső sem

Időpont: 2016. március 13.
Szakasz: Káld - Szajki erdészház
Megtett táv: 16,3 km (Endomondo szerint 16,8 km)
Szintkülönbség:+147/-152
Menetidő: 3:30
Résztvevő: Kata, Bajzik Andris, Királylaci

Dunántúli ötnapos - Második nap: oda-vissza

Időpont: 2016. március 12.
Szakasz: Tömörd - Szeleste
Megtett táv: 19,9 km (amit ténylegesen megtettünk az Endomondo szerint 19,7 km)
Szintkülönbség: +112/-138 (ez is Endomondo)
Menetidő: 3:50
Résztvevő: Kata, Bajzik Andris, Királylaci

Dunántúli ötnapos - Első nap: bemelegítés

Időpont: 2016. március 11.
Szakasz: Káld - Gérce
Megtett táv: 13,9 km (Endomondo szerint 14,6 km)
Szintkülönbség:+114/-137
Menetidő: 3:25
Résztvevő: Kata, Bajzik Andris, Királylaci






Kata 2012-ben külföldön volt, így neki elég sok szakasza kimaradt a Kék Túrából. Többek között a Tömörd és a Szajki-tavak közötti közel 80 km is. Ezen a hosszú hétvégén ezt kíséreltük meg bepótolni. Ezért kapta a mi sajátos turisztikai ötpróbánk a "Dunántúli Ötnapos" elnevezést.

Pénteken délben érkeztünk Sárvárra, és elfoglaltuk szállásunkat a Miller Apartmanban, amely egy szépen felújított magánház, korrekt berendezéssel. (És egy kicsit hiányos felszereltséggel - aki ide jön és főzni akar magának, az lábost és merőkanalat hozzon magával. Nekünk vásárolni kellett a TESCO-ban ...)

Az egyik kocsit Gércén hagytuk, a másikkal átmentünk Káldra, ahol elsőre nem találtuk meg a bélyegzőt, ezért megkérdeztük a Coop-boltban - ahol mindkét eladó tanácstalan volt e tekintetben. Innen üzenem nekik, hogy a Korona vendéglőt (valójában kocsma) kell keresni. Mi gyorsan megtaláltuk, bélyegeztünk a szép új pecsétnyomóval (a pult végén van a falra felszerelve), és összeálltunk, hogy elkészítsük az induló képet.
Már lehetőség híján a kocsmai előtti vékony fémkorlátra tettem fel a fényképezőgépet, beállítottam az önkioldót, és odaálltam a fiatalok mellé. 10 másodperc múlva annak rendje és módja szerint megtörtént az expozíció, de a zár felcsapódása megmozdította az amúgy is nagyon bizonytalan helyzetben lévő aparátot, és nem sok hija volt, hogy a korlát alatti betonon landoljon. Ez volt a nap legizgalmasabb pillanata.
A vér azonban nemcsak az előbbi jelenet miatt fagyott meg bennünk, sokat tett ezért az időjárás is. Kellemetlen, hűvös szélben léptünk be a Farkas-erdő kapuján. Itt ugyanis ilyen is van, nemám csak úgy mész az úton, és aztán ott vagy! Szinte az út végén, a Rózsakerti erdészház után van egy másik kapu is, jelezve, hogy innen már nem Farkas az erdő.
Maga a túra nagyrészt eseménytelenül telt, leszámítva, hogy Bajzik Andris és én is telefonon folyamatosan ügyintéztünk (már amikor volt térerő), tekintettel arra, hogy másoknak még munkanap volt.
A Hidegkúti erdészháznál megállapítottuk, hogy nagyon szépen rendbe rakták, és bár nem turistaszállós árakon (13 ezer forint egy kétszemélyes szoba) de épp jó szálláslehetőség, ha valaki két nap alatt akarja megtenni a Szajki tavak és Sárvár közti távolságot.
Ezután hosszas menetelés következett a nyilegyenes erdei betonúton, amelynek egyhangúságát csak néha szakították meg az erdőt éppen tarra vágó favágók, illetve az olyan látnivalók, mint a Banya fa vagy Scherg Lőrinc erdőmester és felesége síremléke.
Nem volt egy hosszú túra, de valahogy estére mindenki kidőlt, korán elmentünk aludni.